24 órás szóló - Zánka
Az alábbiakban Baros Bálint barátunk, egyben sport- és tagtársunk beszámolóját élvezhetitek a hétvégi futamról:
24órás szóló – Zánka. Menés- Vihar – Megzuhanás majd Zalán futása megvilágosodásban
Eljött ez a nap is, mondjuk úgy a leghosszabb nap. Idén is gondoltam megpróbálom, pedig tavaly is megfogadtam, hogy ez lesz az utolsó … ezt most is megfogadtam, bár ezek azok a fogadalmak, amelyeket nem tudok megtartani.
Valahogy különleges töltése van ezeknek a versenyeknek, amelyek rám építő jelleggel hatnak.
Titkon már vártam ezt a napot, majd gyorsba le is utaztunk, persze szigorúan a verseny napján, mert előtte munkás napok voltak. Gyors bepakolással végeztünk vagy 35p alatt és fordultunk vagy 3x Adrival. (Persze a banán, az itthon maradt!)
Rajt előtt szocializálódás a versenyzőtársakkal és barátokkal. Majd pálya bejárás, mert ilyen is kell, egy pici, aztán lábakat az égnek, bekentem magam Gyógyfüves nyugi és hűsítő zselével. Jó kis anyag!
Majd beálltunk a rajthoz, közben Kakas Laci kérdezi, hogy mit tudunk az osztrák srácról (Jochen Waldherr)? Én mondtam Lacinak, hogy nyugodjon meg, nem lesz nagy matek két esélyes lesz a dolog.
Ezt gyorsan be is igazoltuk, mert a 5. körben már körelőnyünk volt a többiekkel szemben. Telt múlt az idő, de a nap csak nem akart alább hagyni és kegyetlen módon begyújtottak az égiek ma! El is gondolkodtam, hogy ha ez így megy majd, akkor aszalt gyümölcsök leszünk holnap délre.
És ezzel párhuzamosan kirajzolódni látszik a 2009-ben zajlott verseny is … beporoznak minket …
Mielőtt tovább mennék egy picit a pályáról: Száraz, néhol árnyékos, füves-pár helyen rázós, három rövidebb emelkedővel, 7db teljes visszafordítóval, 1db gyors köves lejtővel valamint egy-egy földes majd köves letöréssel tarkított pályán haladtunk
A pályát nem a nagy tempó jellemezte, mert sok lendületmegtörés volt benne. Elég nehéz volt egy jó ritmust találni rajta.
Az első nehézségem viszonylag gyorsan 4,5 óránál adódott, mikor túlhevülést véltem felfedezni magamon. Mindenem lángol és éget a nap. Az erőm kezd elhagyni lassul a tempóm. Gondoltam itt az idő egy alaposabbat frissíteni és lehűlni. Megtaláltam a bringamosót és úgy ahogy voltam lelocsoltam magam slaggal, persze először a kezecskémet, majd a tarkómat és a végén a hajtóműveket, hogy megelőzzem a görcsöt. Feltankoltam izóból és folytattam utamat.
Majd jöttek a gondok … úgy két körönként
1.) egy szúrásos defekt miatt eresztett a gumma. Megálltam töltöttem bele pici tejet, majd fújtam rajta.
2.) Kb. 3 kör után a Mavic racsni elkezdett berregni. Brrr-Brrr akkor ezt szét kell szedni és bekenni. Gyors repair … némi rész spary és egy pici olaj. Tökéletes, mint újkorában. És ha már a racsnit megkentem, akkor magamat is megkenem egy Soproni Szűz alkoholmentes sörrel!
Innentől kb 10,5 órán keresztül a hangomat sem lehetett hallani. Mentem és tettem a dolgom. Lejtőn és emelkedőn egyaránt! Letudtuk az orvosit is közbe. Itt találkoztunk civilben Lacival és testvérével, aki segítője volt. (Meg is jegyezte, hogy milyen fitt és fiatalos vagyok, mintha most kezdeném az egészet) Csak halkan jegyzem meg Lacinak épp ekkor akadtak gyomor problémái, ami ilyenkor természetes.
Tényleg jól is éreztem magam és haladt is a bringa alattam rendesen. Pont emiatt nem örültem ennek a fránya zivatarnak ami miatt kényszerszünetet rendeltek el. Teljesen átrendezte a pályát a vihar, így 2 órát kötelező szünetben kellett mindenkinek tölteni.
Itt jött az én problémám: lendületet vesztettem, a legrosszabbkor jött a kényszerpihi, elkezdett fájni a hátam is, a térdem is. Gondoltam ledőlök, ha már két órát nem versenyzünk az időjárás miatt, hátha jobb lesz! Aha! Rosszabb lett! És még jobb elaludni és kis apátiába esni, pluszban cirka 3-3,5 órát.
Már majdnem fel is adtam fejben és össze is akartam csomagolni, mikor az első utam a bringához vezetett, ránéztem, letöröltem a becsúszót és a szimmeringet, majd bekentem a láncot, állítottam a teló nyomáson, majd elkezdtem menni és megpróbáltam a lehetetlent, visszahozni a 2. helyet. Ami a vihar előtti álláshoz képest 8kör előnnyel az enyém volt. A 8 kör előnyöm az most 14db hátrányra duzzadt.
És innen kezdtem el menni-menni-menni nem érdekelt semmi, csak az, hogy visszahozzam.
Állítólag érdekes arckifejezések voltak az arcomra írva, ezt többen megerősítették.
Persze az utolsó órához érve már láttam, hogy nem tudom megcsinálni, de jócskán lefaragtam a hátrányomat 5db-ra. Úgy hogy 9perccel a vége előtt még mentem egy 8:02-s kört, így abszolválni tudtam még a 100.-t Persze nem volt egyszerű erőt meríteni erre a gyors körre, de edzőm szavai voltak a fejembe: hidd el, hogy meg tudod csinál és oda tudsz érni. És ha nem próbálom meg, akkor soha nem tudom meg. Megpróbáltam, sikerült a 8perces kör és sikerült a 100 kör. Ugyan 3. lettem, de nem adtam fel! És ez sokat lendített rajtam. Kakas Laci ügyesen versenyzett és jól építette fel a napot. Gratulálok neki!
Jól esett hallani a biztatást verseny közben a versenyzőtársaktól és a szurkolóktól egyaránt.
Buzsó-Tánci (és családja Szilvi és Olivér)-Berkes Jani-Dani-Pedró(és persze Szofi) sokat segítettek a verseny során!
Adri leste minden mozdulatomat és tökéletes szupportként segített.
Energia, ami lecsúszott verseny közben:
- 14db Nutrixxion gél (6db Koffeines, 8db normál)
- 4db Nutrixxion szelet
- 2db Tönköly kocka
- 1db Szilvás-fahéjas bukta
- 6db Adri féle kakaós csiga
- 20szem sótabletta
- 2doboz Soproni Szűz Alkoholmentes sör
Képek: HZ Pictures; KeZso; Adri