Így beszéltük meg a találkozót, szokásos szerdai szeánszunkra.
S el is jöttünk mind:
- Józsi a Vörös-kővár felől
- Balázs Úr az erdő széle felől
- én meg csak egyszerűen "már ott voltam"
Ilyen a híradósok élete...
Mivel nem volt túl meleg, rögtön a húrok közé csaptunk. Egy lendületes, "majdnem Zsíros-hegy classic" útvonalon Nagykovácsiba röppentünk. Itt úgy éreztem átvehetem a túravezetést. Irány a "majdnem Nagy-Kopasz", de először egy kis büfézés a hegyoldalban:
Józsi megmutatta frissen szerzett egzotikus (malagai eredet) csemegéjét:
Magok a cukorban.
Másztunk egy rendeset, majd egy ügyes csellel bevezettem a társaságot a susnyásba. A térkép segítségével kitalált és a nyár végén meg is lelt trail nagy megkönnyebülésemre tetszett a többieknek. Csak sajnos a végén található "állati pékséget" (egy olyan vadetetőhely az erdő legmélyén, ahol az ősszel hegyekben - szó szerint - állt a péksütemény) nem tudtam teljes pompájában megmutatni nekik.
Ez itt a hűlt helye:
Balázs Úr mintha tett volna valami megjegyzést, hogy a földön lévő kukorica sem lehet kutya, de nem voltam benne biztos, hogy jól értettem...
Valószínű, hogy alultáplálásának ez volt az első mai jelentkezése. Az is gyanús volt, hogy innen ő már a hazautat tervezte.
Persze! Tessék csak visszamászni a Kopaszig, és onnan le, ráadásul pont az Ő általa felfedezett ösvényen. Nekem kész koncepcióm volt mára, s ebbe senki nem zavarhatott bele!
Tehát mászás:
Józsinak lóg a nyelve - de valószínű, hogy nem a tempó miatt...
Nekem nem lóg semmim, csak Balázs Úr kesztyűje a képbe:
A kilátónál tartott röpke pihenő alatt, aki előrelátó volt, az gondoskodott a lejtőn való komfortos utazás biztosításáról:
Még én is ettem, mégiscsak bő két órája pörögtünk a terepen.
A titkos recept alapján készült trail-péksütim:
A megfejtéseket a szerkesztőségbe várom!
A Főnök itt már annyira "kivolt" (mint kiderült én tehettem mindenről, mert két óra kerékpározást ígértem - most meg már a 3 óra is csak szűkösen bizonyult tarthatónak), hogy rám bízta az Ő saját, személyes ösvényének túravezetését is. Élet-halál ura voltam! (Természetesen csak az útvonaltervezést illetően.)
Mely ösvényt természetesen már korábban - és az Ő részletes elmondásának segítségével, magamtól, önállóan, ügyesen - megtaláltam.
Így mennek libasorban:
...és hasítanak lefelé a riderek arrafelé:
Jómagam próbáltam hozni a német Bike magazin-féle pucsítós-mögéülős-térdetminimumderékszögbenkitevős kameraérzékeny stílust:
Ekkor már igen rendesen szakadt a hó, azaz mindenki a leggyorsabb utat választotta hazafelé. A három óra végül meglett - azaz volt edzésértéke a mai napnak, nagy szerencsénkre! A nagy útsózást, illetve a sólében történő kerékpározást és az ezzel járó kerékpárgenerált is sikerült megúszni.
Ha addig nem találkoznánk - bár ki tudja...
Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!