...nekem annyiból állt, hogy szombaton "későn" mentem bringázni. Szerencsére a többi napon már nem hagytam magam kizökkenteni a megszokott kerékvágásból.
Persze a szombat is csak a szokásos autókázás miatt csúszott meg. A hosszú hétvégére tervezett relaxációs gyakorlatsoromat a már korábban bemutatott "ünnepi ebéd ki- és otthagyása" című mutatványommal kezdtem meg.
Egyből bringára pattantam tehát, s irány... Bátorliget!
Végre nem kell téli sapi a bukó alá:
Meg szélmellény, sőt ki is mertem gombolkozni:
És a hosszú thermonadrág is otthon maradt - nem úgy, mint az előző napokon:
Három napos, megnyugtató hatású, laza állóképességi számokkal megspékelt testgyakorlat sorozatomat a közelgő - májusi - versenydömpingre hangolódás mottójával terveztem megvalósítani.
Az intenzitást - mint tudjuk - kétféleképpen lehet változtatni - akaratlagosan vagy akarat nélkül. Most ez utóbbit "választottam", segített is benne "Balrajobbra Bicajozó Béla" és "Mindenenáttolató Mergás Miki":
Valamint "Frásztrámhozó Fűnyírótraktoros Feri":
Ők mind nagy ívben... .... arra, hogy kerékpárút van a közelükben és azon én érkezem éppen, és kis ívben .... khmm... ki- illetve rá hajtottak arra (illetve majdnem rám), persze közvetlen előttem... ezzel a tevékenységükkel akaratlanul is növelve szívfrekvenciámat. Huhhh!
Mindeközben lelki-szellemi téren igyekeztem azért ingereket magamba szippantani - ez legfőképpen a könyvespolcban épülő mikro-terepasztalomhoz illő motívumok, Bartók Béla szellemében - esetemben fényképezőgépes kattogtatással - történő begyűjtésében realizálódott.
A vasút amúgy jelentősen képviseli magát a környéken... mármint a helyi (kerítés) "építészetben":
(A háttérben látható "betonlapokban" szoktak futni a vályús tömbsínek + gumialátét = városi villamospálya.)
És egy kicsit azon is aggódhattam, hogy el fogok-e ázni vagy sem - jelentem: megúsztam!
Még és... közel 5 év után először és ismét "sportcélú" kerékpárossal találkoztam a környéken - most éppen Mátészalka és Nyírcsaholy között:
Nagy egymás iránti meglepetésünkben volt integetés, köszönés és még egy fotót is sikerült bizonyíték gyanánt elkövetnem!
Sűrű volt ez a nap, mert utána még a városban láttam egy országútis és három mtb-s sporttársat... csak nem valami közeli versenyről maradtam le/ki?
Vasárnap már Jánd és Gulács között ébredeztem - a megszokott időben, valamikor 7 óra után nem sokkal...
Bejártam a vadiúj kerékpárutat Kisar és Fehérgyarmat között:
Tényleg szuper, bár a fatornyos "esőbeállópalotapihenőt" egy kicsit túlzásnak tartom, nekem elég lenne egy doboz is, a maradék pénzből meg épüljön még pár kilométer újabb út!
Remélem a "Kétkeréken Szatmáron" szlogent nem sokan fogják félreolvasni!
Aztán jártam a Szamos-Kraszna közti, frissen épült tározó vidékén is - pár száz méter "autópálya", előtte-utána meg roncsút:
Jártomban-keltemben találkoztam még Vállajon sváb füstölt húskészítmények hirdetésével:
Nem is tudtam, hogy az ország ezen szegeltében is élnek svábok!
Valamivel később pedig elvetődtem a világ végére:
Járt már erre valaki?
Aha, a sárga bácsi a távolban:
Sport mellé tápolás:
Reggelire és energiaszeletnek szerencsére mindig akad egy kis müzli/pehely "maradék".
Ami nem is annyira maradék, mivel szinte csak én eszem belőle. Hiszen "rendes férfiember", aki nincs 100 kiló alatt, természetszerűleg nem eszik ilyet - magvakat - hiszen ő nem madár! Ja, csak a kenyeret, sütikét orrba-szájba, ami tudtommal szintén ezekből a - búza, kukorica, rozs, zab - magvakból készül, csak hát egy kicsit meg kell őrölni elébb, aztán "áztatni", puhítani, sütni-főzni, hogy a férfiember is el tudja rágni. (Bár a madárnak nincs foga...)
Sebaj, mert a "teljesből" annál több jut nekem, a nyüzügének!
Az ünnepi zabálásból - jól időzített edzéseimnek hála - sikerült lényegében teljesen kimaradnom.
Azért amikor megláttam ezt a felhozatalt:
... akkor tátva maradt a szám (És vajon miért csodálkozunk ezek után, ha "gyarapszunk"?)
"Finom lehet" - mondaná Balázs Úr, én meg azon morfondíroztam magamban, hogy ezen készítmények legyártásába fektetett energiából mennyi jó, komplex salátakompozíció születhetett volna...! Télen, mondjuk rá, hogy oké, de sajnos most nem engedhet(t)em meg magamnak a dőzsölést.
Nyálcsorgatva gondoltam a többiekre, én meg...
...gyorsan "ugrottam" is tova, s megtaláltam "A" főtt tojást meg némi sonkát, és szélsebesen olivaolajos-fűszersóssalátaágyat készítettem hozzá:
Édességfronton is komoly sikereket könyvelhettem el: összesen csak ezt a nagyjából 80x5x15mm kiterjedésű zserbóperemet tettem magamévá...
...így nem lett lelkiismeret furdalásom (és remélhetőleg túlsúlyom sem) a harmadik nap végére sem.
De nemcsak sportról és étkezésről szól az élet!
Volt itt kultúra a javából - nyugalom, nem lesz locsolkodós versikeidézés!
Sikeres látogatást tettem ugyanis a Sóstói Múzeumfaluban, ami egy remek kis "skanzen" - mögötte meg a NyVKV elhagyott sínszálai rozsdásodnak épp...
Meg is találtam a magamnak való házikót - répaverem:
Aztán rágcsálhatnék benne kedvemre!
De legjobban ez a partra vetett templomtorony-kupola nyűgözött le:
Gondoltátok volna, hogy olyan nehéz, hogy "összegyűr" egy alátett autógumit? Ott hajlik ni:
Igazán ritkán lát az ember ilyet testközelből. Most végre sikerült!
Vásárfia - a bal oldalon látható, két kisalakúra gondolok. A jobb oldali, az más téma, az az edzői (ön)továbbképzésem része...
S, hogy ne jöjjek ki az urbánus ritmusból beültem a környék egyetlen "multi-mega-gyorsétterem-lánc" eredetű kávézójába, szuper kilátással - a hátteret tessék figyelni:
Ez meg egy "élelmiszer" reklám... igen...
Hihetetlen, hogy a feszített ünnepi program mellett jutott idő egy kis "chillin"-re otthon is!
Helyesen (15 fokban) felpolcolt lábakkal figyeltem az Amstel Gold Race utolsó 32 kilométerét és befutóját, melyet végre valahára Philippe Gilbert nyert.
Már jó ideje szorítottam neki (és szerintem jópáran még a világon), hogy törjön meg a "világbajnokok átka" és kerüljön megint a csúcsra!
Lassan meg szoríthatok magamnak is, mert itt van bizony a versenyszezon! Szerintem következő bejelentkezésem már egy beszámoló lesz. Csak addig elő kellene kotorni a montimat... hova is tettem az ősszel?