Eredetileg ez egy trendi-divatos, bringás-utána közvetlen kávézós iromány szeretett volna lenni, s az is lett, csak máshogy...
Ahogy az elvárható korán indultam... 5:55-öt mutatott az óra.
A Batthyány téren integetek a Café Ride csapatnak, akik a hideg miatt még nem mennek hegyre (tegnapi, bennfentes info), de majd fognak...
Nem sokkal később sikerült kedvenc reggeli látkép témáimat egy képbe exponálnom - vasút-híd-felkelőnap-kerékpár:
Menni kellett, mert tegnap mindenki androidos készülékén megjelent a riasztás: "Hidegbetörés a hétvégén!" - azannya, ez rosszul hangzik, pedig nem lesz más csak nem megy napközben 8 fok fölé a hőmérséklet. Na és? Nekem nagyjából május elejéig nem jut 8 fok feletti bringázás, akkor is csak azért, mert indulok egy-két versenyen, ami 9-10 óra magasságában rajtol, s talán érezhetem a délelőtti-déli-koradélutáni Nap melegét is...
Másrészt a "Nyári Nyitvatartás" miatt is át kellett állítanom a biológiai órámat, átütemeznem a bioritmusomat meg áthangolnom lényegében minden életfunkciómat. A hosszú, kemény edzések a hétvégéről a munkás hétköznapok hajnalaira tevődtek, utánuk egyből a boltba, ott 9 óra le- illetve kihúz... aztán valahogy hazatámolyog, eszik, alszik.
Kemény edzéshez kemény partner is kell. Szerencsére kéznél van Józsi sors-, sporttárs és kolléga, aki ráadásul nem hagyja magát (a hegyen)...
Pontos mint mindig.
6:45-kor már együtt is pörgetünk Pomáz-Szentendre felé... Megbeszéljük a hőmérsékleti anomáliákat, amiket most tavasszal, illetve a mai napon tapasztaltunk, tapasztalni fogunk. Például: a völgyben, árnyékban +1-2 fok van (sőt, minusz fokokat is mutatott az idokep.hu), a Pilis-tetőre pedig +8-at írtak... hogy lehet ez? A meleg levegő felszáll... Mi meg a nyomába eredtünk.
A Skanzen felé már én eredtem Józsi nyomába, elkezdett ugyanis tempót menni. Neki ez szájonátlégzős, nekem sem...
Pap-réten kanyar a hegy teteje felé...
Régi országúti versenyeken (Békás-kupa) itt kellett eldobálni az első (és talán a második?) körben a "tombolajegyeket" - chipes időmérés híján, anno igen érdekes módszerekkel próbálták lebonyolítani a lehetetlent...
Hú, ennyire nem lehetek ki... igaz az emelkedőt én - szerettem volna - diktáltam... Enni kell egyből fent, mert már bő másfél órája megyek! Elő a csoki - a százforintos boltból...
Hegytető-parkoló után irány Kisrigó... majd... durr... Józsi felrobbantotta a kedvenc agyonhasznált (4000km hátul, ráadásul zömében a hazai erdészeti ex-aszfalt utakon - hihetetlen mit ki nem bírt!) Maxxis külsőjét. Kétujjnyi szakadás, de nem esünk kétségbe, mert eszembe jut a százforintos csoki... és a papírja... már kapom is elő:
6 perccel később szervesen beépülve a 127tpi-s külsőbe:
Így az lett pár négyzetcentin vagy 400tpi-s, meg egy kicsit kigyó formájú, de legalább Józsinak nem kellett visszavonulót fújnia, hanem szuperül el tudta velem nyomni még fel a Királykúti-nyereg - Kakashegy felé! A mágikus csoki(papír) életet (mert finom csokis nápolyi volt benne) és bringázást mentett!
A tarvágott erdő mellett, Sikáros után...
Kakashegy után legurultunk Pilisszentkeresztre, ahonnan Józsi hazament (Ő motorral jár ám! Meg elküldtem akciós digitális tolómérőért és pár banánért a boltba...) én meg beiktattam még pár meredélyt mielőtt a munkát megkezdtem volna.
Pilisszántó után végre lefotóztam ezt az egyszerűsége miatt talán a legszebb hazai (busz)megálló-váróhelyiséget:
Az emelkedők egyikén nekiláttam a cukormentes-marcipános-szaloncukros szendvicsemnek, hiszen reggeliző-idő volt már!
S az út végén felcaplattam a kötelező János-hegy - Normafa magasságokba:
Levezetés a Városmajor lankáin...
És igen! Jutalom a sok (hegy)menet után:
Bizony, úgy ahogy voltam, menetfelszerelésben beestem a konyhába, Tibibá csak nézett.
A gőzt szerencsére nem én eresztem, hanem a gép - ez a menő kávéfőzés a boltban, 4 bar-on!
Aztán rendesen megadtam a módját az ínyenckedésnek! Nesze neked eszpresszó meg créma meg frissen őrlés...
Az élvezetek halmozása...
Ezzel 11 óráig nagyjából elleszek, utána jön az első apatikus szakasza a napnak, majd ebéd, utána durva álmosság, a második apatikus szakasz, s talán a fél ötös kávé segít átlendíteni a (folyamatos) holtponton, hogy valahogy kihúzzam estig. Vagy már eldőlök félúton...? Ne kérdezzetek ma tőlem semmit!
(Amúgy ez egy átlagos hétköznapom kezdete...)