Akinek az egész Bakony nagytányér
De adhattam volna címnek azt is, hogy: "Bele, a közepibe!' vagy "Durr bele bumm!"
Elkezdődött. Pont időben. Minden kerékpáros álma, a nagybetűs, idézőjeles "Felkészülés" a következő szezonra.
Sok mindent kellett összekombinálnom tegnapra: a majdnem elmaradt éves pápai látogatásomat Marton Attila cimborámnál, egy kis autóhergeléssel összekötve, némi dimbi-dombit, erőfejlesztéssel és ezzel szorosan összefüggesztve: edzésmódszertani tapasztalatszerzést. Mert azt mindenki tudja, hogy Ati a nagytányéron való járkálás mestere. Nála a közép- és kis lánckerék csak "nehezéknek van" a bringán. Az első váltó sem vált le, mert sohasem használta, ráadásul megette és a külső állásban fixálta a só. S úgy tökéletes a rendszer, hogy a fogaskoszorúja teteje is porzik. Nekem meg - a múlt heti ergométeres vizsgálat tudományosan is kimutatta - pont erősítésre van szükségem ezen a télen, akkor miért ne tapossunk együtt? Egyből az alapozás elején.
Hajnali 5-kor rákukkantottam az időképre... -1 - -2 fok, köd. De majd lesz melegebb is! Ezért ügyesen a nyári cipőmet tettem csak be a pakkomba, némi őszi bringás ruhát meg minimál tápot (fogyni is kell - bár tudom, hogy nem a terhelés előtti/alatti/utáni nemevés a legtökéletesebb eljárás, de most ilyen "anorex" hangulatom volt).
8 óra után már a helyszínen is termettem, de aztán csak 10:15 körül indultunk el. Nem bántam, hogy nem kellett a ködben korcsolyázni egyből. Jegesedést amúgy még 11 óra után is láttunk az erdő egyes zugaiban.
Ati addig reggelizett:
Hűazannyamindenit! Nem voltam benne biztos, hogy jól látom, amit látok, de...
És megette:
Azért furán nézegeti nem? Lehet, hogy nem biztos a dolgában?
Találtam még egy ilyet is a műszerfalon:
Ez a túrós készlet már döfi. Szerintem több benne a fehérje, mint a virslis-olvasztott sajtos horrorban. Meg a szénhidrát/fehérje arány is jobb (esetleg még a minőségük is), ezt tessék inkább erőltetni, ha már beleszólhatok!
Tehát egyszer csak elindultunk. (Azt a virslis szettet gondolom meg kellett emészteni...)
Így nézett ki a bemelegítés a Bakony felé:
Szájon és fülön át vett levegő, pulzus az alapozó tartomány felső negyedében. Pedálfordulat...
Az nem volt. 40 felett. Taposás 44:11-ben, az első enyhe húzódáson. Kár, hogy kiállva, mert ülve hatásosabb!
Az is biztossá vált, hogy nem lett volna szükség melegebb ruházatra. Ezen az intenzitáson, ugyan? Húztam is le a cipzárakat szélsebesen.
De nincs gond! Itt van Dini válasza:
52:11, ülve!
Ati csak áll, csak kiáll, csak...
...aztán egyszercsak... Bakonybél előtt váratlanul visszaült a nyeregbe.:
Innen én nyomtam pár "erőbetétet", de inkább az őszi színekben gyönyörködtünk:
Porva felé sikerült megmutatnia az egyetlen saras helyet a hegységben - ez volt a kezdet:
Ez voltam én:
A kerekem és a talaj kapcsolata:
(Igazi cyclocross kaland!)
Egy film jutott eszembe a gyermekkoromból.
Itt valahol a közepe után járunk:
És ez a vége:
Tartott vagy egy kilométert, de a saras-retkes alaphangot megadta a felszerelésünknek. Sebaj, nem vagyunk süvegcukorból (igaz, azt az esőállósággal kapcsolatban mondták vala)!
Porva után elbúcsúztunk a Bakonytól - látszólag.
Képzeljétek választási lehetőségem adódott. Természetesen az ismeretlen és hosszabb (de mennyivel) utat részesítettem előnyben, hát már hogyne!
Így Zirc után nem mentünk vissza Bakonybél felé, hanem irány Csesznek! A lombok (ágak) között ott a vár:
Minket is egy nagy gurulás vár-t... hehe.
Később is csak egy kicsit lassítottam le. A kép kedvéért:
Hogy elmondhassam: "adtunk a kultúrának"!
Egy jobbos elágazás után jött a feketeleves. A legdurvább, sunyi emelkedőkkel tarkított útszakasz - Bakonygyirmót-Bakonyszentlászló-Gic-Pápa irány.
Szerencsére pont ekkorra készítettük ki egymást a folytonos erőfitogtatással, egy másik típusú edzés kezdődött... így valami "hihetetlenül dinamikusan" (el lehet képzelni) "faltuk" a kilométereket. Illetve a szeleteket:
Külön jó hírként értékeltem, hogy kedves ismerősöm közölte, nagyjából fogalma sincs, hol járunk.
Szerencsére 10-12 km-rel később rájött, hogy csak kópéskodott (velem), s mindössze egy laza 25km van hátra. De milyen remek edzőterepen!
Púp előttem:
Púp utánam:
No meg Ati.
Hát, ha valami szívja az erőt, akkor van a sár meg vannak ezek a jóféle dimbi-dombik (Ezt a "dimbi-dombi"-t nem véletlenül szajkózom, ez egy szakkifejezés, iskolában tanultam, bizony ám!)
Az utolsó faluban Atinak még maradt egy kis ereje és kedve fejleszteni magán:
Tessék egy nagytotál az áttételről:
Nemsokára volt még egy véletlen visszaülés és óvatlan felváltás 44:13-ba, amit képileg rögzítettem is:
És végül - a célállomás, ahol a levezetés történt:
Nem tévedés! Kiállva, nagytányér kónuszon. Ahogy azt megírták, régen.
Megszámoltam: Ati a 4 óra 7 perces után 107 kilométere során 29-szer 1.27km-t ment kiállva, a legkeményebb áttételben. Ezt csak a legkeményebbek bírják.
Én meg jót okosodtam, talán erősödtem is egy kicsit. (Jómagam csak 17x850métert tudtam ülve és taposva tekerni, mégiscsak most kezdtem ezt a szakmát.) És "savasodtam" nem kicsit.
Nem cikk a cikk, ha nincs a végén ételfotó - gasztro-okossággal!
Az energiapótlás szenzációsra sikeredett! Kedves vendéglátóim ideális táppal kedveskedtek!
Atinak nagytányéron nagy adag tészta (nem mertem lefotózni), nekem, mint a koplalóbajnoknak, a fogyi-klub lelkes tagjának nagytányéron kis adag tészta volt a betevő (félreértés ne essék, magamnak porcióztam), csapvízzel (ezt meg magamnak töltöttem):
Meg is beszéltük, hogy a hagyományt folytatjuk (nem a koplalást, az csak rám vonatkozik), így várható még közös kerékpáros erőfitogtatós képriport itt az oldalon!
/Természetesen minden, a cikkben található esetleges túlzás, ferdítés és torzítás az én képzeletem szüleménye./