Álruhában - Dózergengszter az OMÉK-on - Rettenet képmennyiség!

Eltelt két év és ismét OMÉK!

 

Az általam megkérdezettek 99%-ának fogalma sincs arról, hogy mi ez... Tessék: http://omek.itthon.hu/

 

Ki nem hagynám ezt a rendezvényt hiszen - bár laikus vagyok - igen közel állónak érzem magamhoz az agráriumot. Hiszen, mint rendes dózerelő, benne/rajta/körötte tekerek nap mint nap, s még eszem-iszom is a javát. Hát akkor?

Fogtam magam és családom, nekiveselkedtünk. Bő 5 órás állóképességi edzés alakult ki a kiállításnézésból, de nem bántam ám egyáltalán!

A passzázson egyből...

Nem lesz könnyű ez a nap. Új agymenésem keretében, idén gabona- és gluténmentes szemlélettel jártam-keltem. Ebbe a koncepcióba a fenti kompozíció tökéletesen beleillik, na de ez itt alant...?

Ahogy láttam, még nincs itt a világvége - jólét van, dőzs... szinte kalbászból a kerítés...

Be is fordultam... egy szimpatikus henteshez. Rögtön beszédbe is elegyedtünk, s bár azt tudtam, hogy ez a kulen:

S arra is rájöttem, hogy ez meg "csak" kolbász - igaz, gömbölyded:

De azt nem tudtam, hogy az előbbit vakbélbe, ez utóbbit pedig húgyhólyagba töltik.

Sok helyen lehetett kóstolni, persze nem mindenki tudta megállni - a tapasztalat íratta ki pár kiállítóval a hasonló jellegű fegyelmező sorokat:

Én csak módjával kapkodtam be ezt-azt, ráadásul sok helyen kiflikarikával "fűszerezték" a hús-sajt kóstolókat. Meg tényleg nem illik itt és így bezabálni, na!

Ezeknek a szerkentyűknek lehet nagy kelete lenne most felénk, a boltban:

Miután átvágtam az első (gasztro)kísértésen, gyorsan lenyomtam az állatokat:

Egy sor szürkemarhapopó:

Ez a mangalica egész nap ebben a kidőlt állapotban leledzett - biztos nagyon kikészült az előző kiállítási napok feszültségétől:

Szevasz Ló!

Fél órát pihegtem a tehénbemutató melletti lelátón. Jersey-Holstein-Magyartarka... Itt egy díjnyertes tehénborjú összeállítás érkezik:

Óvatosan megkérdeztem családomat, hogy akkor ez a kategória most olyan szarvasmarhában, mint gépjárműben az oldalkocsis motorkerékpár?

Csak kinevettek, de nem fogalkoztam nagyon velük, mert jött... jesszusom... HFT - Holy F...kin Tőgy:

Nem kellene könnyítenie magán... vagy valaki? Mindjárt leér a földre...!

Ocsúdás után megvizsgáltam a pásztorkutya szortimentet - puli, pumi, mudi. Őket ismernem kell, mert gyakran találkozunk a földeken, s ki tudja... ki kerget kit éppen majd?

Meg bizonyos gépekkel sem árt barátságot kötni. Mondjuk ez elől a permetezőmasina elől menekülhetek... igaz, át is tud menni fölöttem:

Ilyen traktor pedig a terepasztalomon van:

Csak 1:87-ben...

A virágokkal nem foglalkoztam sokat. Ezeket a neveket úgysem tudom megjegyezni... vagy pont igen?

Hopp... az első vásárfiák egyike:

Kukoricamárka (?) - sokszor lehet látni a táblákat a földek mentén... Genesis, Pioneer, DeKalb... felőlem HiFi vagy kerékpár is lehetne...

Szemes kuki után, találtam csomagoltat is:

Képzeljétek nem cukrozott! Szuper! Próbálkoztam az illetékes bácsitól - aki nagyon kedvesen még ajándékba is adott egy dobozzal a csemetémnek, sőt a párom is kapott egy megybefőtttet... én meg... én pont semmit... - megtudni, hogy miért cukros a "sima" csemegekukorica (konzerv) és cukormentes a "szuperédes" jelzővel illetett... Hát, kaptam mindenféle utalást a fogyasztói szokásokra, de igazi, megnyugtató választ, azt nem. Továbbra is keresgélni kell a boltokban és kiolvasni a cimkéket, ha nem akarok pár bónusz kiskanál kristálycukrot magamba tolni, miközben azt hiszem, egészségesen táplálkozom.

No, szerencsére vannak durvább (mennyiség és réteg tekintetében) öltözetek is, annál, mint amit akkor kell felvennem, amikor megyek -10 fokba kerékpározni:

Végre! Találtam egy kerékpáralkatrészt:

Fékkar egy fémrúdon. Ez egy másfél millió forintos (!) olasz szerkentyű, amivel gyümölcsleveket lehet "palackozni", 3-5? literes "zacsikba", biztos ismeritek! Kérdeztem, hogy konkrétan mire való a fékkar, de nem tudták megmondani... kár.

Volt még pár "barátságos" masina mellette - milyen jó lenne ezekbe beleesni! Darált Dózerg...

 

 

 

Mivel már nagyon játszhatnékom volt, hát elcsattogtam a NÉBIH standjára, ahol...

... a háttérben látható fiatalember: "Te nem a Probike-ban dolgozol?!" felkiálltással üdvözölt a körülöttünk álldogálók nagy örömére.

Nesze neked álruha! A múltkor sem tudtam a banki ügyintézésemet leegyszerűsíteni, mert először gyermekkerékpár vásárlási tanácsokat adtam egy ott dolgozó kisasszonynak... mikor vagy mielőtt (?) sorrakerültem.

A játékot megjátszottam, útlevelem bedobtam, várom a sorsolást. Addig is kaptunk egy zsák (!) repiajándékot. Este kilencig leltároztunk otthon.

Még egy kis almakóstolásra is adódott lehetőség:

Pár méterrel odébb, pedig kozmetikumot kóstoltam! Bizony, nem elírás - a középen látható méz alapú (illóméz) női kencéből nekem is jutott... belsőleg! Tényleg ehető, a csuda gondolta volna...

3 óra után kezdtem kipurcanni... Kávét kellett keresni!

Éljen, megtaláltam! Caffé Latte-t kértem, erre a kérdés: "Tejszínhabot kérsz rá?" - He? Mi van? Szerintem alapból nincs helye kávén (meg sehol sem az étrendben) a tejszínhabnak, de pont egy "kávézóban" teszik fel ezt a kérdést? Hát nem egy világvégi talponállóban vagyunk, hej! Mindenesetre válaszként annyit tudtam kinyőgni, hogy "csak tejhabot". No, mi jött erre?! "Az nincs rajta, az a cappuccino-n van." Öööö... nyekkk... Elhaló hangon mondtam, hogy a Caffé Latte-n is van, illetve volt eddig (nem vagyok egy ultra-barista, de erről még volt némi sejtésem)... "Igen van, de kevés!" Nekem elég lesz az is, sóhajtottam... (No, de tejszínhab? Talán, talán a bécsi kávén...) Aztán minden jó, ha a vége jó alapon megkaptam az itókámat, s volt persze hab is rajta, rendesen. Nem tejszín, csak tej...

Midőn észhez tértem, tettem egy kis kerülőt a vizuális (gasztro-)kultúra világába - igyekeztem izgalmas textúrákat fotózni:

Végezvén a művészkedéssel, két - általam eddig nem ismert - új almafajtába botlottam bele:

Kiderült, hogy ezek nem rég elfeledett, s most génbankból elővett "típusok", hanem új fejlesztés eredményei. A Rozella betyár finom volt, még egy ajándék darabot is kaptunk - amúgy meg vettünk volna belőle egy tálcával, de sajnos nem volt eladó.

És akkor... végül... de egyáltalán nem utolsósorban... Mint a gabonafogyasztást frissen és éppen nélkülöző (sport)ember, nem hittem szememnek!

ALAKOR!

Tudjátok mi ez? Mert én tudom! Bibibííí.... Nem csak innen: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alakor

Hanem, mert elolvastam a búzapocakos könyvet (még a mátészalkai áruházban is kapható)... Nosza, ha valaki gluténmentesen, vagy éppen csak egészségesen szeretne (mégis) gabonát fogyasztani, itt egy alternatíva.

Mivel nagyon rákaptam erre a témára az utóbbi egy hónapban, így friss ismereteim biztos birtokában komoly előadást tartottam az eladónak és a körém csődülő pár nyugdíjasnak. Természetesen nem hagytam ki a tönkebúzátsem a sorból, nem beszélve a mai, modern törpéről. Ami viszont már korántsem oly egészséges... mint tudjuk. Csak úgy repkedtek a kromoszómaszámok, információk belőlem, a többiek meg lestek. Még az értékesítő úriember is megsúgta a végén, hogy nem nagyon tudta ezeket a tényeket, mert csak négy éve van a szakmában. Én meg egy hónapja, de tökmindegy... meg az is, ha valaki nem tudja 100%-ig, hogy mit árul, én viszont igen, hogy mit veszek. Hehe! (Van, hogy nekem sincs fogalmam arról fejből, hogy mi a különbség a 2014-es és 2015-ös FOX36 között, bevallom.) Rá se ránts, kaptam kóstolót, fincsi-nyami-üdv (!), és be is ruháztam egy palackra. Sőt... az is kiderült, hogy egy pavilonnal odébb vannak más alakor termékek is. Gyorsvonati sebességgel gázoltam át... a tömegen, meg mindenkin, aki utamba került, hogy nehogy lemaradjak. Jajj, a lisztről már lekéstem - ezek szerint más is tudja kis hazánkban, hogy miről van szó?! Ellenben elköltöttem egy kisebb vagyont, vettem: darát, tésztákat, babapiskótát, rágcsálnivalót:

Kezdtem így érezni magam... amúgy meg, ha már kérdik... kéne, igen:

A lassú távozás mellett döntöttem. Búcsúzóul még hallgattam némi tárogató(?)szót...

Lekaptam egy légies villamost:

S este már otthon örültem a hihetetlen mennyiségű vásárfiának:

Az alakortermékeken kívül van még ott kulen, kolbász, májas, sonka, tonhalak (vörös - vietnámi... mármint a húsa vörös színű), kompót, kukorica, almalé és remek sajtok, pl. Comté jellegű is, amit már nagyon rég vadásztam. Mégpedig Etyekről származik: Hegedűs Sajt a neve - lehet, hogy a beszerzést meg fogom oldani dózerezés közben? Hiszen útba esik jövet-menet...

Eltelt ez a nap, elmúlt ez a kiállítás is. Már csak egy kis türelem kell a következőig... De mi lesz addig?