Az I. Egyleti író-olvasó találkozó

Szerencsére nem csak nekem van írói vénával való megáldatásom (csak szerényen) az egyletben, hanem...

 

Több verseny után is kaptam remek beszámolókat kedves egyleti társaimtól, s most, hogy lassan félévhez érkeztünk, önhatalmúlag úgy döntöttem, hogy bizonyítványosztás helyett, helyet adok nékik a honlap hasábjain.

 

Időrendi sorrendben kezdjük Czincz Gergő Vértes Maraton emlékezésével:

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4 st1:*{behavior:url(#ieooui) } /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Vértes Maraton 2012. 05. 12.- Szombat

Tavaly indult a verseny először. Egy remek kezdeményezés hatására, és a szervezők kiváló hozzáállása nyomán már ekkor is kiírtak SingleSpeed kategóriát. Ez idénre alapvetés lett, a verseny fejlődött, a MTB Challenge sorozatba is bekerült és volt külön hosszú távú SS kategória.

Az utolsó pillanatban megkértem Dinit, így a nevezésem is biztossá vált. Az előkészületek nem mentek túl simán… A verseny hetén, kedden eladtam a bringámat, egy pillanatra megrezgett a léc. Szerencsémre jó barátom Zeke Dani azonnal kisegített, így lett bringa, ráadásul teleszkóppal! Kánaán. Gyorsan átvariáltam SS-re és már készen is álltam.

Mátéval „melegítettünk”, a pálya második körének kivezető szakaszán. Ideális nyomvonalnak ígérkezett a terep a maga 55km, 1400m szint adataival.

Rajt 10: 00-kor, így 5perccel előtte odamentünk a rajhoz, ahol még nem volt senki. Így aztán beálltunk a 3. sorba az egészséges önkritika jegyében.

A rajtot követően kezdetét vette az irdatlan nyomatás. Persze SS viszonylatban. Jó 140-el pörögtem el az első terepre fordulásig, majd tovább. Sok volt az aszfalt, meglehetősen sok. Úgy 5-6km tájékán még első is voltam néhány pillanatig (persze a váltónélküliek között), de Tóth Andris rögtön a tudtomra adta, hogy ma Ő az igazi legény a gáton. Odalépett, soha többé nem is láttam a nap folyamán, mint később kiderült nyerte is a kategóriát nagy fölénnyel. Már az erdőben de még aszfalton elmegy mellettem Máté, majd felér Tuki (Kuti Péter) is. Be is áll elém picit, köszi, jól esett! Majd ahogy illik kis idővel én is vezetek, elég jól megy még Mátéra is felérünk, le is hagyjuk.

A terep egyébként nagyon jól tekerhető, nincsenek igazán meredek mászások, sem technikás lefelék. Tuki leszakad, majd meglátom Mátét, aki időközben egy lefelén elgurult tőlem. Megyek vele-mögötte jó ideig. Dühítő macskaegér játék ez, mert én nem tudok biciklizni… A féknélküli lejtőkön is fékezek, aztán hiába nyomatom jobban a mászásokon, ha aztán megint gurulni kellene minél gyorsabban. Igyekszem nem foglalkozni a dologgal, de hát csak ezért hagynak le a sporttársak, na. Az első kör vége felé járunk ekkor. (a pálya két körös az első a rövidebb 23km és könnyebb, míg a második 32km és nehezebb) És megérkezik a nap legnagyobb meglepetése Haspók személyében! Váltunk pár szót, majd mikor meglátja előttem 100 méterre Mátét, felzárkózik Hozzá is beszélgetni kicsit. Könnyedén hagy ott, pedig még az áttétele is nehezebb. Az első kört Tuki, és Fityisz társaságában fejezem be.

Fityisz technikai gondokkal küzd, így még a Villapark bejárat előtt lemarad, de Tukival együtt kezdjük a második kört.

Egyébként az egész verseny alatt igazi verseny hangulat uralkodott bennem, mert ritka az ilyen, hogy ennyire közel legyenek előttem- mögöttem a versenytársak.

Tukit sikerül leszakítani a második kör első harmadában egy hosszabb mászás sorozat alkalmával. Majd megérkezünk a „fal”-hoz. Tényleg volt ezen a szakaszon kettő nem túl hosszú olyan szakasz, ahol a magamfajta 1x1-es fejében meg sem fordulhat a pedálozás. Marad a harmadik sebesség, vagyis a tolás. Tuki elpedálozik mellettem az első ilyen felső szakaszán. Félre is állok Neki, had menjen, igazán respektálom, hogy nyeregben abszolválta a szakaszt. Ezt követően próbálom visszaküzdeni magamat Rá, de meglehetősen nehezen megy.

 

Úgy tűnik, idén van egy elég nagy problémám. „Geri, eszel Te rendesen?” Nem, a fene vinné el! Jelen esetben konkrétan semmit. Semmit, hogy fordulhat ez elő?

Azért valahogy mégiscsak utolérem Petit, és úgy tűnik, hogy le is szakítom. De valahogy sehogy sem akar véget érni a küzdelem, pedig már nagyon is itt az ideje. Ráadásul a végén a távnak elég sok volt még a hullám, és a mászás. Ennek következtében elkezdem megérezni, hogy bizony nem ettem, lassulnak a lábak. Ahogy kell hátba is csap kisvártatva ellenfelem, és el is távolodik.

Majd pár perc múlva ismerős helyre érkezünk, újra itt a Villapark. Befordulok, kis nyomatás, és cél!

„Czincz Geri 2:53-al a 7.” Hangzik a hangosban Jimmy szájából.

Ahogy a képen is látszik, örülök neki, tényleg! 3órán belül akartam, és tényleg mindent megtettem, hogy ez meg is legyen. Igazán jó verseny volt, jól éreztem magam. Tóth Andris magányosan és fölényesen nyert. A második helyezett Németh Gábor és köztem viszont mindössze 9perc különbség alakult ki, és ne feledjük, hogy köztünk még négyen célba értek. Ugyebár ki mitől, de én speciel ettől most elég boldog vagyok.

A célban sütemény hegyek, pogácsák, szóda és izotóniás ital várt. Soha nem látott ellátmány magyar versenyen! Azt már meg sem említem, hogy csak az izó lehetőségével éltem, enni még most sem sikerült, és ez így is maradt az elkövetkező 2-3 órában.

Mint mindig, most sem mentem volna semmire sem egymagam. Köszönet a szüleimnek a szupportálásért, utazásért!

Hatalmas köszönet Zeke Dánielnek a kölcsön kerékpárért!

Valamint: Meditech SC, Probike, Cycling Sport Center.

Egészen biztosan találkozunk jövőre is!

Geri

Másodjára jöjjön idei kedvenc útitársam, Fellegi Gábor beszámolója bakonyi kalandjai(nk)ról:

 

Ügyes, rutinos „versenyző” lévén ismét éjjel kettő óra után végződött az esti készülődésem a versenyre, így alig több mint három órát sikerült aludnom. Nem beszélve arról, hogy este hétkor mentem tekerni, hogy kipróbáljam az újonnan beszerzett villámat, nem hagyva alkalmat kicsiny testemnek a regenerálódásra.

Papp Dénes, - aki neve ellenére, meggyőződésem szerint sátánista (lásd lejjebb) – pontosan érkezett a reggeli találkozóra. Talán egy perccel még korábban is jött, ami szerintem legalább olyan illetlenség, mint a késés, de - mivel hatalmas szívem van - ezt elnézem neki. Bepakoltunk az autójába, amiben nemhogy alpaka szürke nappa bőrülés nem volt, de még a kőrisfa intarziás műszerfal, a hatzónás klíma, az intelligens parkoló-automatika és a szélvédőre kivetített 3D navigációs rendszer teljes hiányát is élvezte. Mindegy, - gondoltam - a lényeg, hogy lejussunk valahogy.

Kisvártatva, maga a Sátán szólalt meg az autó-hifin keresztül. Azt remek filmekből tudom, hogy gonosz kisgyermekek, rocksztárok vagy épp világuralomra törő, nagyhatalmú urak képében meg-megjelenik, de erre nem számítottam. Finoman megkértem Dénest, hogy kicsit vegyünk lejjebb a hangerőből, amit kedvesen meg is tett, hozzátéve, hogy: „Tuc-tuc (ami persze egy sós keksz) zene itt bizony nem lesz!” – pedig én nem is játszottam „Három kívánságot”. Dini különben sem hasonlít Dévényi Tibi bácsira. Bár sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.

Közben az autóban arra lettem figyelmes, hogy szertartásos módon, geometriai alakzatokban kihelyezett, mindenféle ehetőnek tűnő dolgok vannak elhelyezve Dini körül, kartávolságon belül. Az egyikről kiderült, hogy teljes kiőrlésű banános szendvics(nek csúfolt) – meggyőződésem szerint Vu-du úrvacsora kellék – volt. Megtudtam, hogy vallásos áhítattal fogyaszt különféle nyers ételeket, amiktől megállás nélkül tud tekerni legalább 24 órát, elkalapálva akár világbajnokokat is. Kaptam néhány hátborzongató recept ajánlatot is, amit tuti, hogy egy szeánsz alkalmával kapott a túlvilágról. Félelmetes! Reméltem, hogy embert nem eszik!

Jól elbeszélgettünk, elpletykálgattunk út közben, ahogy az öreg montishoz illik, így hamar meg is érkeztünk Bakonybélbe, ahol szerencsére kellő távolságra parkoltunk Bíró „dobhártyaszaggató” Ádámtól.

Rajtszám felvesz, beszélget, átöltöz, izgul. Gabika megint izgul.

Már annyira, hogy kétszer is meglátogatja az árnyékszéket. Fél lábbal az árnyékvilágban érzi magát. Szédül, lefekszik. Tíz perc múlva rajt. Összeszedi magát. Melegít 5 perc 40 másodpercet. Ejha!

Rajt! – Hol vagyok?!? Pulzus maxon. Szem kiguvad.

Imádkozék. Elhelyezkedék elöl, ám hamar leszakadék. Aztán nyomtam-nyomtam, ahogy tudtam és kezdtem egészen jól érezni magam, és a jelen formámhoz képest jól haladtam a nyugisan élvezetes, gyors pályán. Semmi extra, csak lankás emelkedők és lejtők. Mára tökéletes nekem. Egy kellemes hangulatú katlanban való lavírozás után már benn is voltam a célban. Kihajtottam magam, jól esett.

Most már beindulhatott a közösségi élet, elkezdődhetett az interakciós folyamat, amelynek révén a személyünk viselkedése úgy módosul, hogy az megfeleljen a csoport tagjai által vele szemben támasztott elvárásoknak. Szóval kommunikáltunk, pletykáltunk.

Ó, igen, az új Meditech mez jól vizsgázott! Fekete színe ellenére meglehetősen hűvösen tartott és nagyon kényelmes a rugalmas anyagú felső. Sőt, meglehetősen szexi (vagy szekszi?) is!

A levezetés kissé rövidre sikeredett, mert utána elég komoly görcsök tépázták nyeszlett combizmaimat vagy miket... Sebaj, legalább elvégeztem néhány nyújtó gyakorlatot.

Megettem a mócsingos gulyást is rengeteg kenyérrel. Nagyon jól esett. Az emésztőrendszerem azonnal kiürítette a tányért.

Aztán sok-sok perccel később megérkezett Dini is a hosszútáv 6. helyén. Ügyes gyerek ez a Dénes, szerintem én sosem leszek képes ilyen távon jól menni.

Megvártuk az eredményhirdetést, aztán még beugrottunk Kenesére, a „Táncos Brothers-hez”, hogy Dini csúnyán kihasználja jó öreg csapattársait. He-he!

Ezt sosem értettem, de a hazaút mindig hosszabb, mint az oda vezető. Azért jól elütöttük… - nem kell megijedni, senki nem sérült meg – az időt. Vizeletünket visszatartva érkeztünk meg a békés, csendes Budapestre. Legközelebb a Szilváson csap le elit különítményünk. Tessék reszketni!

És a legfrissebb történet, Baros Bálint harcáról Nagykovácsiban:

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Azt a Kutya fáját … Xkovácsi: A=v/t … vagy … 9,81m/s2

Jó hangulatban telt a verseny első fel és a felkészülése az elmúlt két hetekben. Mentálisan is OK volt minden.

Útközben Tönköly kocka a töltéshez.

Rajtszám átvétel a Táncos tesókkal, majd kis bandázás, Tóth Andrissal, Táncos Sanyival és Gabival, Sram Gabival, Pedróval + Borsos Bencével.

Kis zenehallgatás és bemelegítés, majd a bemelegítés alatt összefutottam Buzsó-val is, sajnos csak egy kézlegyintésig, mert mindegyikőnk melegített és pont lejtmenetbe voltunk ellenkező irányba.

A rajthoz csorgásnál Adri kísért, majd beálltunk, és közben Dini megjegyezte a DJ szettemre, „hogy ejj, de fel vagyok készülve” aztán kis hőfok próba a rajt előtt majd rajthoz és FIRE.

Némi bénázás után sikerül megtalálni a jó áttételt, Sajnos kistányéron felejtettem az első váltást … de nó gond, kijavítva, majd haladva a cél felé …

A Kutya hegyig … azt a Kutya fáját … itt történt egy eltévedés, de ne rohanjunk annyira előre.

Eddig a pillanatig egész ügyes kis társaságban haladtam. Takács Tamás, Táncos Sanyi, Papp Dénes, Ódor Csaba, Vas Peti és Hazenfrantz Péter.

A kutyahegyre felfelé, Táncos Sanyi elég kemény tempót diktált és mit mondjak … Dinivel meg is vitattuk, hogy amit Tufi-val művelnek, az nem egy mólójárat! Majd elkanyarodtunk az itató utáni egynyomos ösvényekre. Feküdtek a rövid emelkedők és jól ment a kigyorsítás, könnyedén tudtam közeledni, nagy tempót nem mentem még, gondoltam majd a Telki utáni mászásnál elsütöm a puskaporokat …Jól is ment a versen eddig a pillanatig.

Na, de ez maradt is egy gondolat, mert történt, hogy az egy nyomsávos úton valaki sikeresen átkötötte a szalagot és rossz irányba mentünk Dinivel egy elég kanyargós részen. Pár ág behajolt az útra.

Az egyik elől kihajoltam és az a fránya szikla már ott is volt ... esélyem sem volt észrevenni vagy kikerülni. Mindez az eltévedés alatt ami kb. 250m volt, de vagy 30-35 percembe került a teljes versenyidő alatt, és abba, hogy buktam egy jó helyezést: 3.-4. vagy az 5. helyet … (ezt nem tudom így utólag, mert a sportban nincsen volna! De jól ment! ... Eddig). Köszi annak aki átkötötte a szalagot! Ez van, de végre megtanulhatnák már az agyatlanok, hogy emberek életével játszanak néha! Nem baj küldöm nekik a WOODOO átkot ....

A lényeg, hogy kisebb karcolással megúsztam és ebben nagy szerepe volt az híres M-Frame szemüvegemnek, amelynek lenyomata, most ott díszeleg az arcomon.

Dini visszafelé jövet megkérdezte: „Veled meg mitörtént …” Majd Kovács István, is és még vagy 7-8 ember … szépen lassan szétszedegettem a bringát és megjavítottam azt amit meg lehet. Kormány, féktárcsa, fék, kerék, stucni, lánc, szemüveg … egy kedves házaspár mellettem Medvehagymát keresgetett … jó volt hallgatni a nyugis elbeszélgetésüket …

Innentől kezdődött számomra Zalán futása … kb 3x fordult meg a fejemben, hogy feladom a versenyt, de nem tettem, ki kellett magamból tekerni és lejtőzni a dolgot, bár a mai napig nem tudom, hogy hogyan történt, de ez maradjon az Xkovácsi pálya titka.

Dini-nek köszönöm az unszolgatást, hogy elkísért a mentőig, én nem bízott meg bennem, mert biztos, hogy csak a mosdóig jutottam volna.

Adrinak, Bencének és Örsnek az itatást-etetést türelmet.

Remélem kellemesen telt az olvasgatással töltött idő, és kellő motivációt ad mindenkinek a kerékpározáshoz, netán a versenyzéshez!

Fiúk! Köszönet az írásokért, képekért!