Az Ipari Út királya - az első "KOM"-om hiteles története
Tényleg csak idő kérdése volt...
A hátam mögött egy ideje már ment a duruzsolás, hogy meddig bírom (ki)... hát eddig.
Vasárnap okosodtam egy telefonnal, meg éppen a boltban volt Holluby Andris is, aki a téma nagy tudora, így általa is egy keveset. Délután még Józsival is konzultáltam, már csak kevés (sok) megválaszolatlan kérdésem maradt, de előbb-utóbb megoldom őket.
Nosza, belevágtam hát a használatba. S bár van némi hardveres problémám (legalábbis azt hiszem, és nem is kicsi, de kísérletezek becsülettel) azért az első szatmár-beregi tekerésem egyből egy meglepetéssel zárult:
Itt van közelebbről:
Azt mondja, hogy második vagyok az "Ipari út" szegmensen... Nahát! A fene gondolta volna, hogy egyáltalán létezik akármilyen szegmens Mátészalkán vagy a környéken... pedig de:
...amin ráadásul többen is jártak már előttem:
Hmmm... van mit javítani az átlagomon - természetesen ekkor még lövésem sem volt arról, hogy versenyhelyzetbe kerültem -, de ez például Józsit, egyelőre kevés követőim egyikét, máris gratulációs rohamra késztette:
Nah, ez már valami! Józsi nagy KOM gyűjtő, nekem esélyem sincs, hogy a Pilis, a Visegrádi-hegység általa bezsebelt csúcsai... bocsánat szegmensei közül akár egyet is meghódítsak.
De valamire ezek szerint én is jó lehetek! Vagy nem... vagy igen?
Ezek után... gondolhatjátok... nem mondanám, hogy nyugodt éjszakám volt... Egyrészt hajnali kettőkor óriási vihar vonult keresztül a környéken, villámlással-mennydörgéssel, másrészt meg beindult az agyam, hogy mi lenne, ha...? Ugye...? Ezt láttam, látom a boltban (és másutt is) majd mindenkinél... így lesz a kellemes kerékpározásból folyamatos meccselés... időkkel, ellenfelekkel... idővel ellenfelek nélkül... Hova is fog ez vezetni, tudja valaki?
Engem speciel egy jóképű "power-frühstück"-höz irányított, hajlani fél hat magasságában, mert addig bírtam magam tartóztatni... zabszem volt a s..gemben.
Mintha az egy órás csúcsot akartam volna megdönteni, bár magaslat és egyedi burkolattal épített velodrom nem nagyon van a szegmensen. Akklimatizálódásra és a pálya különös begyakorlására így nem is kellett gondot fordítanom.
Az Ipari út nincs messze, az odajutás egyben a bemelegítés is (3 perc) - ez még a Jármi út, innen kell balra kanyarodni...
... és START!... aztán hamarosan vége is lett a rekordkísérletnek...
Erről nincsenek fényképek, mert nagyon, de nagyon nyomtam, nem volt lehetőségem a zsebeimben a fotómasina után kotorászni.
Amúgy hihetetlen, hogy mi mindent cipel manapság magával (zsebekben és a bringán) egy "átlag" bringás... telefon, kilométeróra, pulzusmérő, fényképezőgép... anyám, mennyi elektronika... Balázs Úr meg jön itt ezzel a wifi ellenességével a boltban, nahát, ugyan már kérem...
A lényeg tehát, hogy megvolt az interval (majd kiköptem a tüdőm a végére - gondolom a "kiadós" bemelegítés és a párás-fülledt idő pórusösszehúzó hatása megtette a hatását) meg mentem tovább tekerni... egyből találkoztam is a kaszással, sőt kaszásokkal...
... de nem lett bajom, mint ahogy a Nagyecsed-Tyukod ex-aszfalt majdnem utat is sikeresen abszolváltam:
Ez aztán az igazi világvége!
Ha már Nagyecsed, akkor egy kicsit "odébb" beugrottam az Ecsedi-láp mellékére is:
Közben gyönyörködtem... a tájban, a vadmadarakban és a "mocskos" bringámban:
Van valami varázsa - legalábbis számomra, s ezért ne kövezzetek meg - a jó kis országúti gépek és a jó kis országúti sár, por mixtúrájának... például amikor fűszál van a 11-es kazettában...
A forgalomra nagyon nem kellett ügyelnem, annál inkább az ivászatra (több, mint egy kulaccsal fogyott óránként - ez még mindig az időjárás miatt), evészetre... a sík (is) szívja az energiát, ugyanis végig tekerni kell, nincs pihenő!
Még gyorsan tettem egy tiszteletkört a frissen "ráfűnyírt" Fehérgyarmat-Kisar bringaúton (amit kicsivel odébb becsületesen takarítottak is):
Aztán végigrobogtam a gáton, Vásárosnamény felé:
És a megállás után egyből nekiálltam gombokat nyomkodni, hogy: "Na mi van?"
Tratatataaa! Így születnek a királyok!
Enyém a szegmens! Ezután meg jön a rettegés időszaka. Hogy mikor kapom meg az értesítést arról, hogy valaki letaszított a (vrituális) trónusomról?! Jajj, jajj, jajj!
Mi lesz, ha az "udvartartásra" rájön a versenyezhetnék...? Azon nyomban autóba ülök és majd háromszáz kilométert levezetek, majd küldöm neki - természetesen jól bemelegítve - az Ipari úton? Pszichológust, gyorsan!