BikeStar bringás nyomatok (érthető művészet?)

 

Pigmenta háza táján a friss nyomatokkal.

 

 

 

A KEVESEBB NÉHA TÖBB VAGY LEGALÁBBIS TÖBB MINT A SEMMI...

 

Van egy tervem, ami nem akar megvalósulni. De nem hagyom. Kivárom a sorom, addig is pihenek. Agyalok a hogyan tovább-másképp és egyéb lehetőségeken. Bekopogok egy másik ajtón és néha-többször akkor is ütni fogom az asztalt, ha nem akarnak meghallgatni. Mert meg akarom csinálni. Mert nem akarok azon gondolkozni hetven évesen, hogy mi lett volna, ha megpróbáltam volna, de nem tettem. Mert még ha sok minden is ellenem dolgozik, akkor sem hagyom magam.

 

Mert mindent pont úgy akarok, ahogy elképzeltem.

Persze így is bukhatok, de legalább tudom, hogy megpróbáltam.

 

Bár a dolgaim sorrendjét másképp terveztem, valahogy mindig minden másképp sül el.

Most csak ennyit sikerült összehozni, hogy meddig sikerül a többivel tovább jutnom, meglátjuk.

A világ bizonyos szempontból lasabban működik, mint ahogyan eszembe jutnak az ötleteim.

Mostanra azzal kell hogy beérjem, hogy kész lett néhány bringás-csillagos nyomatom.

Jó és még inkább nagyon is jó, hogy legalább a nyomtatást sikerült úgy összehozni, ahogy szerettem volna, mert az sem ment olyan könnyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fincsi részletek közelről.

 

 

És bár baromira nem tetszik a tetszik-re (like) épülő (lassan már valós) világ, de ha már mindenki belekiabál az éterbe...

ha tényleg értékelek valamit, akkor én is szólok...

 

Köszi Gerics Ferencnek az ajtós bekopogós tanácsot (még tanulom), a Pigmenta Art Print Lab-nak pedig a tökéletes kivitelezést!

 

Bringa nélkül pedig tutira én sem lennék ennyire kitartó, hát ennyi.

Talán valami ilyesmiről szól ez a bringás-csillagos sorozat, se több se kevesebb.

Bár erről is lehetne művészettörténeti esszét írni, de minek akar mindig mindenki mindent megmagyarázni?

 

 

 

 

Prototípus bukták egyike... remélem egyszer talán ez is megvalósul.