Bohémélet – Ceske Budejovice 1/2
Az történt, hogy ennek a nyárnak erre a hetére a horvát tengerpart megdrágult. Egész pontosan a háromszorosára. Tehát oda nem mentünk, pedig 40 évig tengerpart-ellenes voltam, de tavaly aztán elgyengültem…
Mit tehetünk? Én gondolkodtam, a párom közben pedig lenyomta a cseh gombot a szállásfogalós oldalon, irány: Ceske Budejovice! Hogy ez honnan jött neki…? Csak arra tudtam gondolni, hogy a tavaly őszi Bohemian Gran Fondo a közelben, kellemes emlékké alakult az azóta eltelt hónapok alatt. Mindegy, megyünk.
Az utazás előtti napokban próbáltam ráhangolódni a környékre – természetesen kerékpáros és kávés szempontokat túlsúlyozva. Egy hegy van, az pedig a Klet, a maga 1084 méteres magasságával. Ceske Budejovice (a továbbiakban: CB) 382 méteren fekszik, mellette sík, majd dimbi-dombi, utána pedig “A Hegy”. Sok varia nincs – elméletben. A gyakorlat – csodás kerékpáros tehetségem következtében – persze másképp – hadd mondjam azt, hogy a vártnál jobban – alakult.
Az autózást hipp-hopp 6 óra alatt letudtam, hamar feltérképeztem a szállást – egy akkora tetőtéri apartmanban laktunk, hogy csak lestem. Egy nagy gond volt csak: az indukciós tűzhely. Lévén a magammal vitt kotyogós kávéfőző pedig nem kompatibilis vele. Első utam hát a közeli bevásárlóközpont háztartási boltjába vezetett.
Hmmm…. nyamm…. hümm…. mit tegyek, mit vegyek?
Tegyünk egy próbát, miért ne?! Választásom az állam alatt látható french-press-re esett. Ilyen szerkentyű még nincs az állományban, csak Józsi szokott a boltban a “dugattyús kávéfőzővel” néha készíteni egy-egy italt, hát most itt az alkalom, kitanulhatom a mesterséget!
Elégedetten szorongattam az új szerzeményt, még tettem egy kitérőt a szomszédos kávézóba – összehasonlítandó a hazai verzióval. Majdnem tökugyanaz, de itt a szemes kávét kisebb tartályokban tárolják. Jobban “pörög”? Frissebb?
Be kellett szerezni a kerékpározáshoz szükséges finomságokat is – mivel maradok a hajnali sportolásnál, ezért…
Hazatérve, szélsebesen fel is építettem a kávés sarkomat:
Kézi őrlő, french-press, tejhabosító (búúúú…), üvegpohár, fémdobozban a kávé. Háttérben batáták.
És az első kísérlet…
Gusztusos kis forróitalt rittyentettem – naná, hogy előtte letöltöttem, elolvastam a legnépszerűbb és legprofibb recepteket.
Később – milyen hosszú egy nap, reggel még otthon bringáztam… – megpróbáltam feltérképezni a város témába vágó vendéglátóipari egységeit:
Nem… nem… nem igazán specialty egyik sem… nem tudom… bemenjek vagy sem…?
Hoppá, ez sör – nem gluténmentes – de a fecskefiókák “cukik”!
A nap egyik legfontosabb megállapítása: Csehország metál. Ennyi. Itt (még?) tombol a rock, a legtöbb helyen “zenét” hallani a hangszórókból, az emberek az utcán metálos pólókban és kiegészítőkben járnak és létezik még cd-bolt, ahol felvarróst is kapni!
A torony is metálos: egy hatalmas fém döglégy-installáció az ablakában:
A város tele amúgy művészeti produktumokkal. Még a kuka is… La Vie Claire csapatszemetes tán? Mondrian forog a sírjában…
A főtéren érdekes “jelenségre” lettem figyelmes: a jóember a főtér kútjában “halászott” egy mágnessel a víz mélyén lévő pénzérmékre:
Eltelt pár perc és megérkezett a Szerv. Rendet rakni…
Itt aztán olyan rend és fegyelem uralkodott, hogy csak lestem.
Még egy szépszínű BMW-re is ráleltem:
Hogy hatékonyan tudjak bringázni, nyomtattam egy kazal térképet és felírtam, kijegyzeteltem a fontosabb településeket… majd megpróbáltam az egészet megtanulni.
Bár van GPS-em, de nem használom. Sőt még a nyomtatott térképet sem viszem magammal. Nincs idő megállni, lassítani… menés van!
Uzsonnacsomagom összeállítva – fő az egészség!
A bicajnak pedig külön gardróbja volt:
És akkor az első – hajnali – sportolás Dél-Bohémiában:
Még nem mentem a Hegyre, csak felé, inkább a környező dombokkal, szél- és egyéb időjárási viszonyokkal, valamint a helyi forgalommal ismerkedtem.
Hihetetlen nyugalom…
Az első napokban egy kicsit elakadtam a jelzések értelmezésénél. A felső kék-fehér tábla tetején látható havas csúcsot minduntalan az eljövendő hágóként kezeltem… aztán amikor nem volt még csak egy pici emelkedő sem a következő 3km-en, sőt még utána sem… akkor kezdtem gyanút fogdosni…
Itt éppen egy nyári záporban gurulok lefelé:
És vannak mtb ösvények is – sok, jelölve:
És egy angus marha farm minden sarkon, a hamburger-imádóknak:
Bizonyos utcanevek megállásra késztettek:
És bizonyos éttermi feliratok is (zebrahús?):
A kávézók felismerése szerencsére ment egyből:
Hogy a világhírű ceruzagyárról ne feledkezzek meg – még a kerítés is…
Nahát! Itt van még igény és lehetőség a boltban, a pénztártól való távozás után megőrölni a szemes kávét…?!
Az első fogyasztói teszt egy bio-kávézóban történt… Nem rossz, nem rossz…
Pár óra erejéig eltévelyedtem… a rekeszek között… végül is hegyek ezek is…
Tehát egy gyárlátogatás a Budweiser-Budvar rézüzemben… akarom mondani sörgyárban!
Most már bezzeg csehül is tudom, miből-hogyan készül a sör!
A hűtőgépben…
Átfagyva, bokáig az italban, a habban… végül egy kóstoló – már akinek:
Fent, előtérben az alapanyagok (hogy mindenki megértse miből is készül), lent pedig a gyár vasúti szekciója – micsoda hely!
Csomagolják a dobozost…
A mélyben a bácsik ellenőrzik a minőséget, igazgatják a rekeszeket:
Rekeszek kilométeres kígyója:
A néni feladata (szintén a mélyben) a törött, mellépottyant termékek pakolászása. Bámulatos ügyességgel dobálta fel a sorra, a “lyukakba” a mellette fekvő üvegeket:
Miután kinézelődtem magam, egy újabb kávét próbáltam, mégpedig a helyi (!) pörkölőben:
Amikor a tulajdonos asszony megtudta, hogy a nyaralásra kéziörlőt (is) hoztam magammal, csak nézett – s egyből hangnemet váltott, majd rábeszélt egy kis pápua-új guineai friss (?) pörkölésre. Hát… végül is megittuk, de szerintem nem volt friss… és pápuai sem…
A szomszéd házak egyikében van a híres-neves motorkerékpár múzeum. Benne jópár csemegével, például a Java Mustang-gal, amire hogy irigykedtem gyerekkoromban. Az utcánkbéli nagyfíúknak mind volt ilyen majdnem motorkerékpár kinézetű robogója:
Ez pedig két – még az utcánkban sem – sosemlátott Java prototípus:
Illetve egy Babetta:
Ketté… azaz hárommá is állta fejem, szemem ennyi műszaki izgalom láttán!
Nem ejtettem még szót a fogaimról, melyek köszönték szépen, egész jól kibírták a nyaralást. De az, hogy mindenről a fogazat jut eszembe…?
Ezt a jópofa kilincset a hluboka-i (?) kastélyban fotóztam – ilyen lenne a “varjú vájja ki a szemét” szituáció?
Eme fura lábazatú hölgyet pedig szintén:
Mondtam én, hogy pörög itt a kortárs képzőművészet!
Én is pörögtem, minden hajnalban. Ki az ágyból, ki az utakra!
Ébresztő ital… étel…
A turisták erre busszal járnak, no meg…
Húha, 3-4 nap után keztdek összecsúszni a (kávés) élmények, s hogy ezt a latte-t hol ittam, már nem emlékszem… talán a bevásárlóközpontban?
Ja igen! S tudom is miért fotóztam – hát itt a helyi specialty változat:
Pár bekezdéssel feljebb már szóltam a Klet-ről… ahogy teltek a napok, úgy kezdett el vonzani a mi Kékesünknél éppen, hogy magasabb domborulat.
Azt hiszem a helyiek nem Kudos-t hanem Kulidás-t adnak a jó teljesítmény értékeléseként.
Holubov település fölött kezd egyértelmű lenni a helyzet – ott az antenna, a lokátorállomás (?)… a csúcs!
Itt meg már én a csúcson. Az első idei hegymenet végén… olyan mintha köd lenne, de nem volt az.
A fejem mögött Csehország legrégebbi kőből épült kilátótornya:
Mellette vendégház, vendéglővel, ahol igen jól főznek. És kávé is kapható…
De erről majd a folytatásban!