Bohémélet – Ceske Budejovice 2/2
A múlt heti nagy versengés miatt félbemaradt az élménybeszámoló-özön. Itt a folytatás:
Mielőtt túlontúl bringás lenne az élménybeszámoló, küldök egy kis kultúrát is!
Azontúl, hogy itt minden metál, még árkád is:
Vagy söröző…
Vannak mellényúlások is, mint a az óra-freskó az árkádok alatt:
Érdekes a perspektíva – Mantegna Pieta-ja is eszébe juthat akár az embernek…
A főtéren izgalmas, bebújásra alkalmas Barba-papa szobrok várják a kicsiket… és a gyerekeket:
Illetve az egyik sarokházban egy kínai étterem – a negyedik emeleten! (Szerintem kevesebb az, de ők írták: “on the 4th floor”.)
A torony a léggyel – az egyik ablakán mászik egy hatalmas szobor-döglégy:
Plasztik házörző – nem beton!
Acélos vízköpő sárkányok:
Az anyagfelhasználás rendkívül sokrétű.
Ennek a köpködőnek a tekintete nagyon közel áll most hozzám – amióta a fogaimmal bajlódok, nagyjából így érzem magam. Igaz, én fog-alkatrészeket köpködök. Jobb lenne vizet….
Itt meg a “víz” köpi a csapot?
Volt már szó árkádokról? Eső esetén, esernyő híján is lehet komplett városnézést produkálni!
Szuperbarokk (?) kávézó:
Ami nem árkád, az mellékutca:
A világ egyik legkeskenyebb lakható épületével:
Lusta macska a bejárat felett:
Szójáték van – olyan is, amit megértek:
Ha jól emlékszem, ebben a házban volt a motormúzeum – tipikus épület egy műszaki gyűjteménynek.
Ő lehet a vízköpő haverom haverja:
A Guitar Alchemy nem tudom mi lehet – üzlet, kávézó, söröző?
Nekem nagyon tetszett a számtalan vashíd a Vltava folyó felett:
Ez pedig a panoráma a toronyból:
A galambrács mögül:
Szláv nyelvterületen minden nemszláv név vicces…
Ez a pörkölő-kávézó Cesky Krumlov-ban. Érdekes, hogy a ceske budejovice-it és ezt is egy-egy középkorú nő vezeti, ugyanolyan kínálat, tárolódobozok, mérleg, zacskó van. Az árak minimálisan különböznek. A kávé pedig nem az igazi… sajnos.
Ez egy másik pörkölő-kávézó (most épp Cesky Krumlov-ban vagyunk… még), mely kellemes csalódás volt. Iható volt a Burundi kávé, amit tőlük vételeztem!
Ihatónak minősíttetett a Burundi kávé, amit tőlük vételeztem! (És a csomagolás is rendes!)
No, és ami eddig még nem szerepelt a műsorban: Hardcore vadvízi evezés. Nem nevezném rafting-nak, mert azért annyira nem volt kimerítő, inkább endurance jellegűnek, mert 14km-t nyomtam családilag (2óra 45perc).
Hú, amilyen társaságok itt “eveznek”… Csoda, hogy eljutnak A-ból B-be egy nap alatt… csak megy a csorgás, 5-10 csónak összekötve, bennük (rajtuk) fehér emberi testek pirulnak, gitár lefóliázva (elázás ellen), sör, szalmakalap – ez utóbbi alól néha kiszól valaki: “Ahoj!” Amikor látták (hallották), hogy nem csehek vagyunk, akkor: “Guten Tag!’… Végül: “Szervusz!” Összejött!
A kerítés – kolbászból van:
A legmenőbb nyári frissítőt is errefelé ittuk: limonádé – uborkával:
Én pedig életemben először ettem egy Hermelin-t! Sült sajtféleség – frankó volt!
Vissza a hegyre – miután már kétszer feltekertem a Klet-re, egyszer még fel is gyalogoltam… – tunk…
Hogy miért? Hát azért, mert nem működött a “Lanovka”… Kijött egy fószer a pénztárból és mondta: “Crash!” – hú, ez rosszul hangzik. A lényeg: a 11 órakor induló menet megállt… A levegőben… Szerencsére, mi a 12 órásra szerettünk volna felférni… De mivel nem mozgott a szerkezet – csak a fent ücsörgők moccantak egyet-egyet, így felsétáltunk a csúcsra. Szerintem még jobban is jártunk: 450m szint, 45 perc alatt! Legalább járt fent a kávé – ha már a libegő nem.
Visszafelé túrázva láttuk, hogy a népek még mindig a levegőben vannak… A tűzoltóság, katasztrófavédelem már kijött, de más nem történt…
Aztán mire leértünk – ez hosszabb séta volt – beindították a rendszert és leszedtek minden megfagyott kirándulót (15 fok volt aznap, enyhe-szemerkélő esővel)… Hogy milyen lehetett 3 órát egy helyben ott fenn eltölteni…?
A környéken igencsak sűrű (vagy legalábbis nagyon kanyargós) a vasúthálózat. Ha ügyes valaki a kerékpáros haladási sebessége megválasztásánál, akkor ugyanazt a szerelvényt 3-4-szer is keresztezheti. Vagy a szerelvény őt…
A patakparti séta alkalmával is tudtam a fogaimra gondolni…
Erdő mélyén, a Divici Kámen nevű várrom tövében Frédi-Béni kerékpártároló:
Erről jut eszembe: a köztes napokon azért kerékpároztam ám bőszen. Feltérképeztem pár helyi “szegmenst”… ízlelgettem a szél- és erőviszonyokat… De gyönyörködtem a tájban is persze – nehogy megszóljatok! Csak a fotóapparátot felejtettem mindig otthon… öregszem.
Feledékenység… Arra sem emlékszem, hol ittam ezt a kávét…
Ezt a makréla-szettet viszont tudom, hogy Trebon-ban költöttem el. A hosszú gerendákkal átszúrt halakat beletűzködték a parázs (sütő) szélébe, s 45 fokban dőltek a hőségbe… Bármennyit meg tudnék enni belőlük!
Majdnem-majdnem Specialty kávézó ugyanitt:
Lehet választani – hány shot-ból kéred a kávédat:
Itthon még nem találkoztam az “extrémisty” vonulattal…. a 4 shot… (32gramm kávé!) jujj… az félelmetesen hangzik… s milyen lehet elfogyasztani…. no, meg utána…?!
Mondtam már, hogy itt minden metál?
Zooopark-Restaurace-Stromboli-SARAH!
A trolibuszok Ceske Budejovice-ben tetőtől talpig matricával fedettek. Van, amelyik szürke – úgy néz ki, mint egy guruló betondarab… vagy harckocsi… főleg a kis ablakokkal:
Nem jut eszembe az, hogy ki lehetne látni belőlük.
És akkor az egyetlen meghirdetett “Specialty” kávézó a környéken…
Amelyik naná, hogy zárva – felújítás, csőd… ki tudja, mi miatt…?
Emiatt kissé elszomorodtam.
Hogy vigasztaljam magam, az utolsó nap hajnalán, még utazás előtt nyeregbe pattantam…
És megdöntöttem a Klet-et:
Hogy valami sportteljesítmény is legyen…