Bringázás után edd magad gombára
Végre vége a nyárnak. Nem sülök meg a bringán, nem ég rá a naci a lábamra, a pántli a vállamra, a kesztyű a kezemre, a zokni a bokámra, a sisak meg a szemüveg az arcomra és még a hajam is csontszáraz marad.
Szép lassan majd egyre inkább megfagyok, bármennyi ruhát is húzok magamra.
De addig is kiélvezem az őszt, mert ilyenkor kell feltankolni az energiákat, hogy túléljem a telet.
Mert télen lelassúl az anyagcserénk, elmegy az életkedvünk és rosszkedvűen várjuk a tavaszt.
Meg többet eszünk és még kevesebbet mozgunk.
Vagy mégsem?
Én most már egy-két éve addig tekerek, amíg meg nem fagyok, mert így sokkal rövídebb a tél :)
(Annyira) nem süppedek bele a téli depresszió bugyraiba (mint régebben), tavasszal pedig nem nyomaszt az a gondolat (mint régebben), hogy borzasztóan nézek ki a téli hizlalásom útán.
Mert a csoki télen a legfinomabb...
Említettem korábban, hogy már egy ideje fúrán érzem a térdemet, ezért kiméletesebben próbálok bringázni is. Sajnos minden 3. napon szünnapot kell hogy tartsak. Nem lendulők neki túl gyorsan és keményen a tempónak meg a hegynek és ha tudok, akkor megyek síkabb részeken is. És nagyon húz az erdő...
Tudom, hogy a mérőkütyüt nem így kell felhelyezni...
... de itt már jól áll.
A két képen pontosan látszik, mennyire hatásos tud lenni egy nagyon jó hátsó lámpa nappal is például az erdőben.
Nem egy bringázásom alatt rengeteg gombát látok és ha tudok, akkor utánna kocsival vissza is megyek értük.
Mivel nagyon kevés gombát ismerek, általában nem egyedül szedem fel őket.
De olyan is előfordult már többször, hogy elvittem bevizsgáltatni a gombákat az ingyenes gombavizsgálóba a piacra.
Egy életet megér!
Az őzlábgomba az a gomba, amit tutibiztosan ismerek és rengetegszer végzi a tányérunkon.
Nemrég napokig ettük, annyit találtunk belőle.
A piacon pedig pont 4.000 Ft -ba került volna kilója.
Ja és a gomba mint nehezen emészthető étel, semmi gondot nem okozott még az elalvásban sem.
Őzlábak lábak nélkül bundára készen.
Na jó, nem tudtam mindent szupergasztromódon befotózni, nagyon éhesek voltunk már...