Ciprus, bringa, satöbbi... 2. rész
Elméletben megterveztem, gyakorlatban megcsúsztam...
Gondolkoztam, vajon két összetartozó cikk között mennyi idő telhet el, aztán rájöttem felesleges ezen lovagolni.
Nekem is karácsonyi időszakom volt, másnak is, ilyenkor ugyis minden felborul (nem csak a feldiszített fenyő), ez van, semmi gond :)
Ennyi idő távlatából inkább csak rőviden írnék egy-két dologról, hátha valakinek megjön a kedve egy téli, bringás, napsütötte Ciprushoz :)
Mint már említettem korábban, a második rész a bringázásról szól majd, végül is ezért mentem pont oda pont akkor, meg mert volt kivel menni.
Köszi fiuk, hogy elviseltetek, nekem sem volt könnyű veletek :)
MIT, MERRE, HOGYAN és MIÉRT
9 nap alatt 8-szor tekertem, 1 napot pihentem.
1-szer készítettem ki magamat, majd leírom miért.
Összesen 344 km-t tekertem kb. 16 óra alatt és mentem 5026 m szintet.
//
Továbbra sem edzek (versenyre), csak (az életre) karbantartok.
Megpróbálok annyit kihozni a dolgokból (bringázásból is), amennyit jólesően bírok és amennyire kedvem van hozzá, szenvedni nem szeretek, de tudom, hogy semmi sincsen ingyen.
A társadalmi elvárásoknak ezáltal sem teszek eleget, erről az ünnepek alatt is megbizonyosodtam :(
Bringás = ufó, + ha még művész is vagy, akkor még ufóbb, sőt arról sem illik megfeledkeznem, hogy nőként mikor mi a dolgom :)
Sebaj, az én fejemből nézve pont normális :)
//
Gondolkodtam azon, hogyan hozzam össze érthetően ezt az egész hol tekertem, mit láttam, mit tapasztaltam dolgot.
Végül úgy döntöttem, amíg nincs meg a megfelelő technikai tudásom és hátterem, nem marad más, mint hogy a Stravá-s utvonalaimról nézőképet mentsek és hozzáillesszem az oda való fotókhoz.
1. TEKERÉS:
Bemelegítés, környezetismeret, balra tartás figyelemfejlesztés.
2. TEKERÉS:
A terv az volt, hogy feltekerjek egy hegycsúcson lévő kolostorig és vissza.
Az első szakasz Agios Theodoros-t érintő citrusos völgyön át vezetett és fokozatosan emelkedett az autópálya irányába a sziget belsejébe. Erre többször mentem, mert sokszor ezen az úton jutottam el a távolabbi részekre. Az egyik legszebb útvonal. Forgalom nincsen, útmínőség jó.
Az autópályát elérve párhuzamosan halad a régi főút (második szakasz), ami egy nagyon hosszú emelkedő (nem combos, de kitartást igényel), itt sincs forgalom és szintén jó az aszfalt.
A harmadik szakasz ott kezdődik, ahol el kell kanyarodni a kolostor (Stavrovuoni) irányába (a bánya mellett), ahonnan kanyarogva körbe-körbe végül feljutunk a hegycsúcsra.
A kolostornak rövid a nyitvatartási ideje, nőknek pedig esélyük sincs belépni, kösz :(
A kilátás nem rossz.
Míg a bringázás odafele a felfelékről szólt, a vissza írány a tökéletes suhanásokról.
Körülölelő hegyek, csúcsra tartva a kolostor felé.
Ottfent a kolostor.
Kolostor előtti parkoló.
Parkolóból kilátás Larnaka felé.
Parkoló melletti látogatható kisebb templom.
Visszafelé már. Agios Theodoros hupli-kilátó.
Agios Theodoros-tól a tenger felé vezető citrusos völgyes rész kezdete.
Ez már egy másik estén, szintén a kolostornál este. Macskatámadás a halas szendvics miatt... macskák mindenhol a szigeten...
3. TEKERÉS:
A nap, amikor nem a terveknek megfelelően történtek a dolgok.
Egy kört szerettem volna menni, ehelyett valami megmagyarázhatatlan ok miatt elkezdtem megmászni az Olimposzt...
Jól mutat a sok szint, de nem direkt csináltam, csak a hegyek újra és újra termelődtek...
Nagyjából 10-ből 1 esetben sikerül ehhez hasonló hülyeséget csinálnom.
Alap dolog, hogy soha ne éhezz el vagy száradj ki, mert kikapcsol az agyad és mindig vetközz, mielőtt megsülsz!
Hiába tudtam, hogy jobbra, jobbra, majd ipszilonban balra a végén, valami miatt a második jobbra helyett balra fordultam.
Mindezt megelőzte a világ leghosszabb sohavégetnemérős útszakasz bejárása, aminek már a legalsó szakaszában teljesen felforrtam, olyan meleg volt és annyira kikészített a biztos már csak még egy picit kell menni...
Nem, az még csak az alsó szakasz volt...
A csúcson már átsült grillcsirkének éreztem magamat és kulacsom is üres lett.
A valahányadik emelkedőn mentem felfelé, amikor gyanus kezdett lenni, hogy csak nem sikerül visszakanyarodni a tenger irányába.
Aztán miután végül ránéztem az okos szerkentyümre, visszafordultam, és eltekertem addig, ahol a fiuk felszedtek kocsival :)
Ők addigra már letekerték a kört.
A fejem fájt, szomjas voltam és éhes.
Másnapra már felkészültebben indultam el egy újabb tekerésre.
Egyébként a tenger melletti szakasz Episkopitól nyugat felé nagyon szép volt (sok kanyargós fel-alá, ókori romok minden irányból).
Episkopiból indulva a tenger melletti út sok fel-alákkal és nagyon szép kilátással.
A sohavégetnemérő út, még viszonylag az elején...
Ez lett volna a legmagasabb pont...
... de én csak mentem és mentem a rossz irányba...
4. TEKERÉS:
Az előző napi kimerülés miatt erre a napra lazább útvonalat választottam, pont jó volt levezetésnek.
Volt sík tengermenti szakasz, jópofa mezőgazdasági területek (gyümölcsösök, melegágyak) közötti kanyargós félig sík, kisebb emelkedős útszakasz, majd egy picit forgalmasabb főút, meg a befejezős Agios Theodoros-i citrusos völgyes rész.
Olivák és (talán mégsem) búza melletti útak, sík vagy enyhe emelkedőkkel.
Tenger melletti út.
Narancsligetek a völgyben.
5. TEKERÉS:
Ezt a bringázást is szerettem. Először el kell menni az autópályáig (sík), aztán fel kell tekerni a kanyargós, teljesen kihalt részeken a hegyek felé, majd onnan hosszan legurulni. A főút részt annyira nem szerettem (a kamionosok ott is hasonlóan vezetnek mint nálunk), de ekkora kört megtenni bizonyos részeket nem lehet kihagyni...
Ha nincsen szerencsénk, akkor találkozhatunk szép számú kecske kolóniával (óriás kecskék óriás, lógó fülekkel). Én egy darabig vártam, mert nem mertem közéjük tekerni, amíg meg nem jött a gazdájuk, aki nagyon kedvesen elterelte őket. Pedig már azon gondolkodtam, hogy visszafordulok...
Útnak felfelé. Sehol senki.
Drága kecskék tessék arébb sétálni!
Ezt csak én tudom, de ott az a sárga fénycsóva a tenger és a nap voltak és iszonyatosan gyönyörűen néztek ki együtt.
Melegágyak a tenger melletti sík úton.
6. TEKERÉS:
Ezen a napon is nagyjából a környékbeli utakon cikáztam össze-vissza, fokozatos emelkedővel és lejtővel.
Mivel rengeteg kisebb út van, ezeket össze-viszza lehet kombinálni, az aszfalt jó, forgalom szinte nulla, nézelődni lehet.
Choirokitiá-t is bringázásaim alatt vettem észre, vissza is mentünk megnézni, miért szerepel az Unesco listáján.
Ezek is a tenger melletti útak.
7. TEKERÉS + 8. TEKERÉS (ismétlés):
A kedvenc bringázásaim.
Finom emelkedő a szokásos citrusos völgyön át, combos de nem durva emelkedő a hegyekbe, egy-két hegyi falú mosolygós-köszönős helyi lakossal, köztük fel-alá suhanós kanyarok, majd vissza a tenger irányába lefelé.
Itt is sikerült összehozni egy bénázást, a sok fotózkodást közben sikerült valamikor kikapcsolni a mérőkütyümet, de ezt csak a vége felé vettem észre...
Dühömben majd elhatározottságomban másnap ugyanarra mentem, mert úgy csak nem megyünk haza, hogy ne tudjuk meg, mit teljesítettünk a kedvenc és egyik legnagyobb teljesítményünk alatt :)
Azt hittem kimerültem, de nem. Ha van benned csakazértis, akkor sok mindent kibirszs :)
Első Stravá-s adatok becsültek (a második tekerés alapján), viszont a fotók az első tekerés alatt készült.
Kezdésképp újra Agios Theodoros emelkedője.
Ez már a meredekebb hegyi út.
A kereszteződés, ahonnan tovább lehet menni a hegyekbe, vagy visszakanyarodni Vavla irányába és körbetekerni.
Az egyik legjobb lejtő!!!
Ez issSzuper lejtő!
Psematismenos, ciprusi falukép.
Újra a tenger menti úton.
Kedves macsekból...
... lábon felkapaszkodó, nyafogó szörny lesz. Ő és társai vártak mindig otthon.
ÖSSZEFOGLALVA
Menjetek...
ha szerettek a hidegből a melegbe menekülni...
ha szerettek bringázni, de nem szerettek teljesen kimerülni (nem csak nagyon meredek útak vannak)...
ha szerettek üres útakon tekerni...
ha szeretitek a mediterrán kajákat, meg a rengeteg halat és nem a hús az étkezések mércéje...
ha nem vágytok csili-vilire...
ha szeretitek a nyugit...
ha biztonságos helyre szeretnétek utazni.
Én már csak azért is szeretnék visszamenni, mert a világ legjobb falafeljét Nicosiában készítik!