Gran Canaria bringával - 1. rész
Legutolsó írásom óta eltelt egy kis idő.
Tervezett utazásom miatt egyre sűrűsödtek az itthoni teendőim (munka), a legutolsó hetemen már azt sem tudtam, hol a fejem...
Írogatni meg végképp nem értem rá.
Megúnva a rövid, hideg, szutykos, téli bringázásokat csatlakoztam a bringások téli-tavaszi felkészülési menetrendjéhez és elutaztam egyik kedvenc edző helyszínére, az egyik Kanári-szigetre.
MERRE VAN GRAN CANARIA?
Messze, nagyon.
Pont 5 óra repülőútnyira.
Afrikához közelebb mint Európához.
Marokkótól nyugatra 120-200 km-re az Atlanti-óceánban vannak a Kanári-szigetek.
A szigetcsoport.
Gran Canaria (köszi Google).
IDŐJÁRÁS:
A sziget déli része meleg és száraz, a köves-sziklás-kavicsos rengetegben sok a sivatagi növény (kaktuszfélék) + öntözéssel elég sok helyen gyönyörűen létrehozott növényszigetek láthatók (pálma, fikusz, murvafürt, mikulásvirág, muskátli és egyéb növénycsodák, amiket nálunk leginkább szobanövényként ismerünk).
Északon elég gyakran esik, ezért ott sokkal zöldebb, bujább a természet. Arrafelé inkább csak a kimozdulós turisták látogatnak el, de a bringások nem kedvelik annyira.
A sziget közepe táján vannak a legmagasabb hegyek.
A bringás útvonalak általában délről indulnak és a völgyeken át a sziget belsejébe felkapaszkodnak a hegyekbe.
Mivel a nap iszonyatosan erős, a naptej, a víz és a szemüveg kötelező kellék, de a gyakori erős széllel és időnként a szaharai homokkal is számolni kell.
Januárban nappal 20-24 fok között volt, este felé viszont hűvösebb szokott lenni. Én szélálló, meleg, utcai ruhák nélkül megfagytam volna.
ÁRAK, KAJA:
Ez a sziget nem a legszegényebb turisták pénztárcájával számol, a pénzes turista pedig imád költekezni, mert mi mással töltené az idejét, ha nem a pénzének elköltésével...
Így mind a szállás mind az egyéb szolgáltatások kinálata és ára elég széles skálán mozog.
A drágaság pedig nem feltétlen jelent jobb minőséget is.
A szállásnál és autóbérlésnél a takarítás is hozzáadódik a végösszeghez, ami nem kevés.
Továbbá a repjegy árának változását is érdemes figyelni.
Mindezek mellett példáúl a bolti árak szinte azonosak a mieinkkel, miközben iszonyatos kinálat van friss zöldségből, gyümölcsből és halból. A friss halakhoz a kora délutáni óráktól akár fél áron is hozzá lehet jutni. Egy csomó kanári narancsot, banánt (platanas) és papayát megettem. Imádtam a helyi sajtokat is, de hiányoltam a joghurtot. A kenyér kínálat egy kicsit gyenge. Édességben viszont olyannnyira verhetetlenek, hogy a turrón-ok (mézes-cukros mandulás vagy egyéb diófélékből készült édesség) teljesen pótolták a csokihiányomat, a mennyei mazapánt pedig ne is említsem (marcipánimádóknak)!
A halpult kínálata friss halakkal és elég jó árakkal.
A halpultot pár percenként fentről permetvízzel meglocsolják, amiből elsőre szinte mindenki kap egy picit :)
A Turron a legjobb bringás útikaja, mondjuk a cupákossal nem érdemes próbálkozni a melegben.
Mazapán a boldog pillanatokért. Van belőle kicsi (ez), nagyobb és mégnagyobb.
KÖZBÍZTONSÁG:
A sziget turistáinak nagy részét a nyugati világ gazdag, nyugdíjas korosztálya adja (főleg skandinávok, németek és brittek), ezért elég biztonságos helynek számít. Ezen kívül vannak még családosok és rengeteg a bringás.
FORGALOM:
A szigeten alapvetően biztonságosan közlekednek, bár ez néha idegesítő tud lenni. Biztonságosan lassan és sokszor túl óvatosan igyekeznek vezetni, ami a sok kanyargós hegyi úton valóban nem árt és saját magam is tapasztaltam vezetés közben a szakadék-kanyar-szintkülönbség-szűkűlő útak-bérelt kocsi-érdekes biztosítási plusz költségek nyomasztó érzését. Viszont ha van hely (a főútak elég szélesek) és jönnek szembe (nem is annyira közel), a bringást akkor sem fogják megelőzni és senki nem lesz ideges, csak én, mert feltartok egy teljes kocsisort...
A másik idegesítő dolog, amikor az előttem haladó kocsik akkor is megállnak a zebra előtt, ha a gyalogos nem csak hogy még el sem döntötte, hogy átmegy-e a zebrán, de még oda sem ért... És mivel lámpa nincsen, de összevissza kószáló turista sok, két-három kocsinként simán megáll a forgalom (folyamatosan).
PROGRAMOK, LÁTNIVALÓK:
Nem tudom miért, de valahogy azt vettem észre, hogy szinte senkit semmi nem érdekel a szigetből.
A pénz, a pénz és a pénz határoz meg mindent, akár kevés, akár sok, de semmiképp sem elég soha.
Az ottlétt nagyjából a szállodázás-éttermezés-strandolás-shoppingolás-nulla kimozdulás-pénzköltés körül forog, miközben a szigetet szó szerint szétszedik.
Csili-vili mindenütt és mindenek felett.
Biztos bennem van a defekt, és talán egyszer én is megértem a pénz lényegét.
Cactualdea a kaktuszok otthona. La Aldea (nyugati part) előtt nem sokkal.
A tüskés puffok látványa.
Egy másik kaktusz család.
Mogán és La Aldea közötti szerpentines út melletti színes-csíkos hegyek.
Helyi gyümölcsökből készülő gyümölcsturmix megállóhely. Van Mazepán és helyi sajtok is!
Caldera de Bandama Las Palmas és Telde között.
2 egymás melletti vulkáni felszíni képződmény, amelynek a peremén körbe lehet menni illetve le lehet menni a mélyébe is. A peremen mászkálni szédelgős élmény, a lemászás combos, vagy legalábbis másnap izomlázzal lehet számolni.
Caldera.
Néhány helyen ilyen fákat is látni.
Homokdűné Maspalomasnál.
Lehet lefelé gurulni, fejjel lefelé csúszni meg lassan felfelé futni. Fárasztóan szép.
Las Palmas a főváros. Nagyon érdekes város és nem csak a színes házak miatt.
Las Palmas egy része. A város több vulkanikus képződményen fekszik szétszórtan, rengeteg alagút szeli át, néha a házak a hegyekről lógnak a szakadékba és van ahol a védettebb és termőbb részeken (mélyen) folyik a mezőgazdaság (szőlő, banán, narancs...).
La Plata település a lapos hegyen. A hosszú sátras valamik banánültetvények.
Kedvenc fám a Jardin Canario-ban (Las Palmas).
Jardin Canario. Egyébként ennyire zöld tud lenni a sziget északi része.
Las Palmasből kifelé nyugat felé az északi parton. Itt is nagyon sok a sátras banán (kanári nevén platanas).
El Roque az északi parton.
Roque Nublo a monumentális arányaival (sziget közepe).
A folyamatosan jövő-menő felhők miatt ennyire tisztán ritkán látni. Érdemes jobban felöltözni.
Roque Nublo, jönnek a felhők.
KÖRNYEZET-VÉDELEM-ROMBOLÁS:
A béka s.gg. alatt, hiszen a pénzért mindenüket odaadják, még magát a szigetet is.
Szállodák szállodák hátán, félkész óriás beruházások, problémás szemétkezelés.
Palackozott ívóvíz után megmaradt szemét (tilos a csapvízet meginni), szállodákban felhalmozott és kidobásra ítélt étel.
Rengeteg ingyen energia nem kihasználása (szélerőmű/állandó erős szelek, napenergia/sok napos nap) szemben az olajból előállított energia.
Pedig a rengeteg pénzből magára a szigetre is bőven futná...
Szálloda kupac. Sajnos a déli partot az összefüggő szállodasorok teljesen megnyomorítják.
A Maspalomasi szállodákról nem is töltöttem fel képet, azok még brutálisabbak.
Az egyik legszebb strandot szintén szállodák tömkelege veszi körbe.
És igen, ott a hegyoldalban félkész szállodák.
Szállodára szálloda épül, legalább megtartják egymást :)
És mivel még mindig nincsen elég szálloda, felparcellázunk egy újabb területet...
HELYI EMBEREK:
Nagyon kedvesek és mosolygósak.
ÉS A BRINGÁZÁS?
Na igen, az nagyon jó volt!
Ez az a hely, ahol a nem bringásoknak a legkevesebb bajuk van a bringásokkal.
Ennyi türelemmel és figyelemmel sehol nem találkoztam, főleg ha a hazai viszonyokat nézzük.
Ha ott a bringás valamitől fél, akkor azok a szerpentines, szakadék szélén lévő útak, amiktől a legelején kiráz a hideg, aztán végül hozzászokik az ember, mert nincs más :)
Kicsit olyan, mint amikor az ember elkezd vezetni autót, először megpróbál az úton maradni egy guruló dobozban, majd felfigyel a közúti jelzésekre, észreveszi a zebrát, aztán már látja a fákat és legvégén az embereket is... Remélem ezzel nem csak én voltam így...
Kanyarok és szakadékok mindenütt.
Sajnos van ahol a szakadékkal együtt szakad a hegy és az út is...
Nagy kár, mert ezen az útszakaszon egyébként nagyon sok bringás szokott tekerni. Mivel nagyon sok helyen nincsenek jól összekötve az útak, ezért nem mindegy, hogy valahol megszakad-e az út vagy sem. Ennek az útszakasznak a kiesésével nehéz bejárni az egyik legjobb útvonalat, a Tauro Pass-t.
Mint kiderült, a hegyomlás már több hónapja történt és azóta nem is próbálták helyreállítani, nem is értem...
Ja, egyébként én is átmásztam többször is, mert olyan nincs hogy nincs :) Bringáról le, bringát átvisszük, bringára fel, mondjuk ezt többször meg kellett csinálni, mert több helyen volt zárva. És még szerencsém is volt, mert azóta kiderült hogy 400 Euró lehetett volna a bünti :)
BRINGÁZHATÓ ÚTAK:
Általánosságban elmondható, hogy az aszfalt útak elég jó állapotúak és biztonságosak. A para a kanyarokban és a nagy szintbeli különbségek miatt van főleg lefelé, a belső íveken az éles kanyar + a szintkülönbség miatt, míg a külső íveken a szakadékok miatt. Egy-két limit helyen azért nem ártott volna legalább az aszfalt felületét egy szintbe hozni és kavicsmentesíteni :( Maga a sziget viszont tényleg nagyon érdekes és akkor látható belőle valami, ha a sziget belsejébe is bemerészkedünk :) Kezdő bringásként nem tudom meddig jutnék el, mert annyi és olyan emelkedők vannak, amiket nem lehet megúszni, kell hozzá jó erős vasláb :) Ja és még valami, az erős széllel is meg kell küzdeni :)
HOGY VISSZAMENNÉK-E?
Most egy ideig nem. Mert bár jó volt ott lenni, azért közelebb is vannak hasonló élményt nyújtó helyek jobb áron is.
Na meg mert eléggé kiismertem már az utakat és inkább szeretek többfelé körülnézni.
+ egy javaslat...
Mindig gondoljátok át, kivel utaztok el, mert egész nap nem lehet tekerni :)
A cikk második részében nem a homokban fogom bemelegíteni a lábaimat, hanem tekeréssel :)
