Innen kezdtem...

 

A kényelmes életből. Nem sokat tettem azért, hogy fizikailag jobb állapotban legyek.

Miért tettem volna?

Nem néztem ki gázul, cicababa sem voltam, nekem ez így teljesen megfelelt. Egy ideig. Aztán szép lassan  elkezdtem gömbölyödni. Nem nagyon, de azért láthatóan. Megpróbáltam a ruházkodással okosan bánni, de ugye amit nem lehet elrejteni, azt nem lehet. Nem pakoltam ki a dolgaimat, de a seggem az attól még nagyobb lett. Az önbizalmam pedig egyre kisebb.

 

 

 

 

 

Ez a kép az előző és a mostani cíkkhez tartozik, elsősorban az olyan „nem szép” gömbölyű csajos részhez. Pont.

 

 

Mivel kerékpárosok között mozogtam, valahol adott volt, hogy ezzel valamit kezdeni lehetne. Bringázni mindig is szerettem, az átlag ember szintjén, hiszen ott az ember mozgás közben egyszerűen csak ül és a saját tempójában teker. Szóval alapjában véve nem egy megterhelő, nehezen kivitelezhető mozgásforma.

Igaz, akiket ismerek, azok az átlagnál komolyabban bringáznak. Szóval kezdetben fizikailag nem sok közöm volt hozzájuk. Viszont egy ponton túl eldöntöttem, miért is ne bringázzak én is, mármint a kevésnél kicsit többet? Valamit ugyis kezdeni kellene magammal! Én nem akarok plöttyedt testű lenni addig, amíg tehetek magamért valamit. Majd ha már ugyis mindegy lesz, akkor mindegy, de addig nem hagyom magam. Nem fogom magamat sanyargatni, a magam tempójában fogok haladni. És nem fogok senkinek sem megfelelni. A magam módján fogok megpróbálni eljutni addig, amíg bírok és amennyire kedvem lesz hozzá. Enni is annyit fogok, amennyi jól esik, viszont így már lelkiismeretfurdalás nélkül is szabadon tehetem. Mert enni jó! És most már bringázni is!

A kezdetben voltak próbálkozásaink arra, hogy párban tekerjünk a másik felemmel.

Alapszabály, hogy sose tekerj a pasiddal együtt, ha az komolyabb bringás!

Vegyetek róla tudomást és ne kényszerítsétek egymást olyan közös programba, amiben nem vagytok egy szinten. Ha más a fizikai állapototok és egyébként is valószínűleg az igényeitek és motívációitok is más lesz, mert nők vagyunk és férfiak (vagytok), akkor ne erőltessétek a közös tekerést, mert az már valószínűleg a legelején sem jó egyikőtöknek sem. Maximum a másik kedvéért bevállaljátok a közös programot, de nem bíztos, hogy megéri. Csináld egyedül a saját tempódban vagy a hozzád hasonlóakkal, csajokkal. A férfiak és a nők nem egyformák! Nem lehetnek egyformák és ezért ne is akarjanak azok lenni! Mindenki másban jó! De nem feltétlenül párhuzamosan azonos dologban. Majd úgyis lesz más közös programotok. Én azt gondolom, hogy elég emancipált vagyok, mégsem akarok a férfiakkal azonos lenni. Nőként működöm és akarok is. Nőiesen, nem erőszakosan és nem a másik kárára. A másik feled is értékelni fog, ha a saját lábaidon maradsz. Vagy ha egyedül egyről a kettőre jutsz.