Kész a lekvár!
Tavaly főztem első alkalommal eperlekvárt és nagyon megszerettem.
Csak egy baj volt vele.
Nem tudom miért, de - kiindulva abból az elképzelésből, hogy ha minél tovább főzöm, akkor sűrűbb és krémesebb lesz - valamikor a hosszú főzés alatt lett egy furcsa mellékíze és szaga, nem erős de mégis zavaró. (A többi gyümölcsnél ezzel nem volt gondom.)
Így idén az 1.5 órát lőttem be max. időnek. Viszont miután az eperdarabok és a leve külön életet éltek, úgy döntöttem, hogy miután hozzáadtam a cukrot, a lekváros üvegekbe töltöm a darabos részt - amit a végén felöntök annyira, hogy a legfelső epret is belepje a lé -, majd külön töltöm a hígabb részt szörpnek. Na így lett idén a lekvár mellett szörp is.
És ha már grafikus vagyok, akkor illik címkét is varázsolni az üvegre.
Remélem leszek annyira következetes, hogy idén minden lekvárnak elkészítem a saját címkéjét.
Nem nagy ügy - a tervezés megtörtént -, csak az adatokat kell majd cserélgetni, a szezon végén meg lesz egy teljes lekvár család, mehet is a portfoliómba!
Pontosabban egy korábban készült, fel nem használt címketervemet dolgoztam fel újra a célnak megfelelően.
Grafikusok sokszor saját örömünkre/kárunkra többet álmodunk, mint amit elvárnak tőlünk :)
A címkén egyébként minden fontos infó megtalálható az eper lekvár készítéshez, egyfajta receptnek szántam, tök egyszerű!
Ja és ami fontos!
Nincsen benne semmiféle sűrűsítő, színesítő, szagosító, tartósító (kevés cukor igen) és egyéb nem élelemnek szánt összetevő.
