Lendván innen, Lendván túl - 3
ŐSZ
Most, amikor írom a sorokat, pont belecsöppentünk az őszbe.
A héten már sikerült 10 fok alatt bringáznom, de előtte jó pár napig tökéletes őszi napsütéses napokban tekertem.
Lendván szebb idő volt mint Budapesten, így elég jól jártam az időjárással bringázás szempontjából.
Pont így kell csinálni, mindig oda kell menni, ahol jobb az idő :)
MURÁN ÁT ÉS VISSZA
Régóta tervezgettem, hogy áttekerek Horvátországba, de valami miatt mindig halasztgattam.
Aztán az egyik lazábbnak tervezett napon elindultam az eltervezett útvonalon.
Lazább azért, mert előtte pont tekertem annyit, hogy azon a napon ne terheljem túl a lábaimat, hogy mehessek utána keményebbet.
Ez volt a terv.
A gyakorlatban viszont másképp alakultak a dolgok.
Az útvonalnak kétszer futottam neki, mert elsőre nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy terveztem.
FOTÓS - MEGÁLLÓS BRINGÁZÁS
Fontos, hogy ha valamiről írni szeretnék, azt előre eldöntsem és rákészüljek arra, hogy a bringázás nem lesz tökéletes, mert mozgás közben valahogy fotózni is kellene.
Ilyenkor inkább bejáratott és kevésbé megterhelő útvonalakat választok, hiszen a sok a megállással elszáll a lendület, erő, élvezet, stb.
Emelkedő előtt nem állunk meg, mert nem csak lendületet vesztünk, de még jobban megterheljük a lábunkat, és ezért nehezen indulunk el újra.
Lejtőn pedig azért nem állunk meg, mert azokk a legjobb részek a bringázásban, amikor a végre megérdemelt eredményt kiélvezzük, miközben pihentethetjük a lábunkat, hogy majd a következő emelkedőn újra fel tudjunk tekerni...
LÁBKÍMÉLŐ, SÍK TEKERÉS HELYETT
Az elképzelés szerint mentem volna egy Mura-menti kört Szlovénia és Horvátország határa mentén egy-két kacskaringós, könnyen vállalható dimbi-dombis horvát, meg egy teljesen sík szlovén részen.
Lendváról indultam volna Mursko Središčen át Horvátországba, majd jobbra fordulással Sveti Martin na Muri irányban a gibinai határátkelőn át visszajöttem volna Szlovéniába, aztán Bistricán és Hotizán át visszatekertem volna Lendvára.
Menetirány problémával akkor kellett szembesülnöm, amikor Gibinán (horvát-szlovén határ visszafele) pár kilóméteres útfelújításba keveredtem. Bár az útszéli szakemberek bíztattak, hogy mennyek csak bele a sóderbe, nincs olyan messze az aszfalt, valahogy nem volt kedvem országútival kockáztatni...
Ha akkor tudom, hogy nem is olyan messze van egy másik határátkelő is, akkor lényegében majdnem a tervezett úton haladhattam volna elsőre.
ÚTVONAL MÓDOSÍTÁS
De valahogy úgy voltam vele, bringázni jöttem, nem megyek visszafele ugyanarra, inkább felfedezek új helyeket, végül is nem annyira ismeretlen nekem az a környék.
A következő határátkelőt akkor távolabbinak gondoltam, így elindultam a számomra ismertnek és bíztosnak hitt Čakovec irányába (Csáktornya Lendva felől volt ismerős) Štrigova kereszteződésében.
VASHEGY VASLÁBÚ ASSZONYOKNAK
Železna Gora (Vashegy) felé indulva az addigi könnyű szakaszt több hosszan elnyúló, combos emelkedő váltotta fel. Nem sírtam, nem dühöngtem, bivalyerős bringalánynak éreztem magamat. Szuszogtam mint az állat, fogtam a bringát meg egyensúlyoztam, megpróbáltam nyomni olyan tempót felfelé, hogy a bringa ne kezdjen el hátrafelé gurulni, a lábaim meg forogjanak annyira, hogy ne legyen túl szakaszos a tekerésem, ami miatt még jobban megterhelném a lábaimat. Szenvedtem na, ha tudom mi vár rám, nem megyek arra... A lábaim pihenésre vágytak, nem nagy erőbedobásra. Fénykép erről a tekerésről csak a pihentebb szakaszon készült, a felkelő holddal a háttérben, amikor már túl voltam a nehezén meg a forgalmas részeken (legelső kép, bár a szürkület egyáltalán nem látszik). Ha sokszor megállok fotózni, sem elindulni nem tudtam volna újra az emelkedőkön, sem időben nem értem volna haza... így sem :)
Rengeteg bevállalósabb lehetőség van a horvátországi oldalon, de arra külön fel kell készülni és a legpihentebb napokon kell elindulni, kezdőknek semmiképp nem javasolnám!
Első próbálkozás, útvonalterv módosítás, vakon fel a Vashegyre.
Az útvonalon látszik (kilógó rész), hol fordultam vissza és mennyire nehezítettem meg a dolgomat, amikor nem a legjobb írányba fordultam.
Lehetséges jó és rossz útvonalak. Banfi-hegyre csak egyszer kell feltekerni viszonlyag fokozatosan, másik írányba a Vashegy lába (Železna Gora) csak a kezdet és azonnal széthasítja a lábakat.
ÚJRATERVEZÉS, ÚJRATEKERÉS, CSAK AZÉRT IS
Sima ügy, de nem másnap.
A kiugró csúcs a Banfi-hegy, amit ha van szerencsénk (van út), akkor kihagyhatunk.
A rövidített és hosszabított útszakasz. Pár kilométer különbség plusz-minusz a Banfi-hegy megmászása.
Itt kezdődik a horvátországi szakasz. Mursko Središčeben a határ után rögtön jobbra kell fordulni.
A gibinai határátkelő előtt most jobb elkanyarodni Štrigova felé balra, hogy majd a következő (Banfi) határátkelőn visszajöjjünk Szlovéniába.
Međimurje dombjai felé tartva.
Štrigovai kereszteződés, balra Čakovec, jobbra Ljutomer (Szlovénia). Jobbra kimélőbb :)
Banfi emelkedő előtt.
Banfi, Vidikovac (kilátópont) balra, szemben Žižek borászat (egykori, lendvai Bánffy család kúriája) és innentől gurulós, kacskaringós a határig.
Banfi, horvát-szlovén határ. Guruljunk lendiből a szlovén határig, csak ott kell megállni.
Balra Ljutomer, jobbra Črenšovci. Merre van Lendva? Jobbra.
Ha a rövidebb szakaszon jövünk át a határon (Gibina, útfelújítás), akkor a kép bal oldaláról érkezünk, ha a hosszabb szakasz felől, akkor pedig jobbról (Banfi) érkezünk Razkrižjera.
És ha megfordulunk, akkor átgurulunk először a Ščavnica patakon...
... majd a Murán.
Murán túl arra figyeljünk, hogy Gornja és Srednja Bistricán (összenőttek) jobbra forduljuk Spodnja Bistrica felé, de ne mennyünk be a faluba, hanem a legfőbb úton menjünk Hotiza felé.
Ha eddig a kereszteződésig eljutottunk, akkor már jól vagyunk. És nem, nem a kerékpár utak számozására és elnevezéseire lettem volna kiváncsi, bőven megelégedtem volna azzal, ha a városok neveit érthetően feltűntetik... És bár tudom, Lendva nem a világ közepe, nem árt feltüntetni egy-két fontosabb tájékozódási helyen, mert érthetőbb lenne az útírány...
Lakos vége, Lendva előtt, 3 db körforgalom. Harmadik körforgalomban utolsó kijárat Lendva központ.
Zárójelben jegyzem meg, hogy bringás szempontból nézve a Hotiza - Lendva szakasz finoman szólva még nekem is unalmas.
Lendva, 2. körforgalom, a 3.-kat nyíllal jeleztem (kijárat).
Jelölések:
(fent, balról) lendvai vár, Lendva-hegy, mögötte Magyarország, szentháromsági kápolna a Hadik Mihály múmiájával és a (sajnos már nem) régi temetővel, 3. körforgalom Lendva központ kijárattal, (lent, balról) 2. körforgalom autópálya, Lakos és Lendva kijárattal, Mursko Središče (Horvátország) bejövő iránnyal, az én szellemképem
Lendva, a kiindulópont és végpont.
+ egy kis magyarázat:
Magyar földrajzi neveket csak abban az esetben írok, ha kétnyelvű jelenleg is a terület (Lendva környéke) és ha vannak kétnyelvű táblák (tájékozódás miatt). Ha csak közigazgatásilag tartoztak bizonyos részek valamikor a magyar területek alá és ma már nincs sem szóhasználatban sem táblákon a magyar nyelvű településnév, akkor nem.
Čakovecet szívesen írtam volna Csáktornyának (mindig így hívom), csak akkor az útjelző táblákon nem lenne egyértelmű. Železna Gorát pedig lehet hogy nagyon rég hívták Vashegynek, de annyira tetszik, hogy többször említettem így, ha épp nem az írányra vonatkozott.