Smarni, a motor.
Bringázásaim előtt nagyjából 1-2 órával előbb szoktam enni.
Ha rövidebbet megyek, akkor inkább két óra múlva indulok, ha nagyobbat, akkor viszont előbb indulok és valamivel többet eszek.
Nem szeretek megállni semmilyen okból, mert a lábaimon és a teljesítményemen érzem, hogy utánna rosszabb visszaülni.
Ha már egyszer bemelegedtem és benne vagyok egy (körkörös) mozgásban, de megállok, akkor minden egyes indulást a szervezetem részbeni kezdésnek vél, ezért több energiát használva összeségében fáradtabbá tesz.
Több órás bringázásnál persze be kell kapni valamennyi muníciót (a folyamatos vízivás mellett), de azt szükséges rossznak fogom fel. Érdekes, ilyenkor az ízeket sem szoktam nagyon érezni, így sokszor nem is érdekel, ha valami nem annyira finom, csak hasznos legyen (energiafelhasználás szempontjából). Többet enni bringázás közben pedig azért nem jó, mert ugye akkor a testmozgás mellett a kajafeldolgozás is lefoglalja a szervezetet, nehezebben megy a tekerés, rosszabbul esik a bringázás.
Egy viszonylag sokáig tartó kaja a smarni, császármorzsa, szlovénul šmorn (magyarul smorn), németül (bocsi bécsiesen) kaiserschmarrn...
Mivel nagyon egyszerű elkészíteni (alap hozzávalókból készül gyorsan), testmozgás szempontjából „hasznos összetevőkből áll” (van benne fehérje és szénhidrát), házi lekvárral pedig mennyei finomság lesz, gyakran pont ezzel a kajával indulok útnak.
Anyukám révén inkább az osztrák változatot ismerem (osztrák behatás Szlovéniában), de azt is már tovább gondoltam.
A magyar változatot, a dara miatt nem annyira kedvelem, bár időközben rájöttem, hogy ha a massza előre elkészülne (a darának lenne ideje megduzzadni), akkor ez a változat sem lenne olyan kemény, rágós.
Röviden, a smarni massza = sűrűbb palacsinta massza.
Mivel én sokféle lisztet tartok otthon, ezért a liszteket variálni szoktam a smarniban, így - ha tehetem - nem csak búzaliszttel etetem a gyomromat.
Az összes liszt egy része mindig egy-egy kanál nem búzalisztet tartalmaz, kettőnél több viszont nem javasolt, mert akkor az állag már teljesen más lesz, bár úgy is finom lehet.
A zab- és rizsliszttől például édeskésebb, míg túl sok kölesliszttől ragacsos lesz.
Mivel elsősorban nem gasztro blog oldalra írok, a képeim nem tartalmaznak szokásos gasztró diszítőkellékeket és effekteket a gusztusosabb látványvilág kedvéért.
Inkább tekerek többet, ha van felesleges időm :)
Azért remélem a lényeg érthető.
Persze a smarni előtt a lekvár készült el, az előtt meg a betűs kirakós :)
Ami a színeket illeti, a cukrot a lekvárba mindig a legvégén tesszük bele, különben a karamellizálódás miatt bebarnul a gyümölcs :(
