Túlélni Londont
Háromszor jártam Londonban.
Először k.b. 20 éve, amikor nem pont úgy sikerült, ahogy az akkori éveimben szerettem volna.
Sztornó emlék.
Aztán két éve látogatóba mentem, de már első nap eldöntöttem, hogy bárhogy is legyen, én másnap hazarepülök.
Végül nem tettem, mert összehoztunk egy csomó tök jó programot Londonon kívül.
Legutóbb egy hirtelen pillanatomban rátaláltam egy koncertre, ami miatt gyorsan át is repültem (hogy ez milyen egyszerű manapság).
Igen, egy koncert miatt, meg már múgy is illett volna újra látogatóba menni.
Mert ha a koncert nem jön ide, akkor én megyek oda.
Koncert kipipálva, nem bántam meg.
Bár kár, hogy nem 20 éve mentem, mert azóta már elkopott az a generáció (velem együtt) és ezért az összhatás nem volt ugyanaz.
Ok, de mit csináljak még ezen kívül Londonban, mert amúgy eszembe nem jutott volna újra odautazni?
Ki, mit és mennyiért, mert ott minden a pénzről szól.
Bár vannak ingyen programok, azért enni meg utazni is kell.
Úgy voltam vele, időm sincs sok, költeni sem akarok feleslegesen.
Majd inkább itthon tolom a gazdaságba a pénzt :)
Megnéztem a kedvenceimet a National Gallery-ben, meg egy napot eltöltöttem a British Museumban, hogy megcsodáljam, mennyi minden összegyűjthető rengeteg pénzzel meg hatalommal. Majd azon gondolkodtam, amikor elmentem a Tate Modernbe, hogy mire is jó a kortárs művészet, hol kezdődik és miért fér bele minden ami lehet bármi, ha van hozzá képed?
British Museum, igen ez tényleg jól néz ki, ahogy a régit összehozták az újjal.
A British Museum csodafegyvere a Rosette-i kő, de ha valamit körbeállnak, én megyek is tovább...
... és meg sem állok az Oroszlán vadászatig, ami az egyik legszebb dolog volt, amit láttam ebben a hatalmas raktárban.
Szerencsémre végignézhettem szinte egyedül az összes jelenetet, amiket egyébként a Ninivei Assur-bán-apli palotájáról sikerült lehámozni.
... dolgok megfosztva eredeti funkciójuktól és belekényszerítve egy idegen, teatrális térbe és időbe ...
Zak Ové, Trinidádi Carnevál ihlette szobra. De szeretnék ilyeneket látni szobor címszó alatt nálunk is... Brutál jól nézett ki!
Ez már a National Gallery-ben látható, ok, nem fogok több művészeti képet megemlíteni, csak ezt az egyet, mert ő az egyik kedvencem innen. Paolo Uccello, San Romano-i csatája, óriás, szines, formás, részletes, hatásos, gyönyörű ...
Tate Modern, a kortárs művészet egyik fő bázisa.
Az épület maga jobban érdekelt, mint amit benne próbáltak kiállítások gyanánt bemutatni. Kivétel a székes-asztalos műremek, az legalább ötletes volt.
Hülyéskedésre jó...
... meg arra, hogy fel lehet menni a legtetejére és rádöbbenni...
... hogy milyen szép is Budapest.
Elég hamar eljutottam oda, hogy a város felfedezése sokkal jobban leköt mint hogy végigjárjam a kötelező városnézési és kiállítási köröket megbrandingelt csomagolásban és turistanyomorral.
Irány a többi még nem annyira felfedezett rész... pl. Camden vagy Kentish Town.
Fura, de ezekbe a dolgokba futottam még bele még ott tartózkodásom alatt...
türelem, figyelem mások iránt, rend-fenntartás, érték-megőrzés...
ezekből lehetne tanulni itthon is...
meg a sok mosoly és kedvesség, ami lehet hogy felszínes, de sokat dob a közhangulaton.
No de a nagy kérdés az, hogy egy utazás hogyan hat az ember szervezetére (tudom mindenki csak az élményeket gyűjtögeti, sokat és gyorsan, ja és talán egy picit felületesen is, a lényeg hogy elég látványos legyen ahhoz hogy fotókon jól mutasson...)?
És végül is ha már a leggagyibb kaja is drága, akkor nincs is akkora gond, mert lehet kevesebbet is enni.
De az élmény is hajt és a lábaim is tekernének...
Napokat kihagyni nem ér, mert akkor nagy munka lesz visszaállni alaphelyzetbe.
Bringára fel, távol a várostól, be az erdőbe!
Köszi névtelenek, az egyik legjobb bringázásban volt részem!
Mert hogy London nem csak egy sűrű, tömény város a Temze körül, hanem van egy jó nagy bringázható része is (nyilván több is), részben egy olyan erdőben, ami tele van montis utakkal és még a nem kitaposott részek is bringázhatók (ha véletlenül nagy lendülettel letérnél az útról).
A tiltás csak itt, a régészeti részre vonatkozik, telis-tele sáncos részekkel, ugratókkal... upsz... szóval Epping Forest.
Vannak óriás páfrányos részek is.
Nagy az öröm :)
És hogy milyen a városban tekerni?
Nem életbiztosítás, mert kint mindent fordítva látnak...
De legalább nem akarnak elütni.
Ezek szerint ez is tanulható :)
Egyébként meg nem könnyű kiigazodni, mert minden utcakép tök egyforma.
Nagyon szép és hangulatos, de a cuki házikó után jön egy újabb házikó, aztán még egy, míg végül az összes ház végtelen sorokba rendeződik...
Eltévedni könnyű, többször ugyanoda visszatérni még könnyebb.
Betévedni lendületesen a bringásoknak amúgy tiltott, városban lévő, eldúgott kis erdőbe sem nehéz, ahol látszólag senki nem haragszik rád, csak kedvesen mosolyognak.
Alexandra Palace és Park, erre is bringáztam.
Ez kisebb és városiasabb rész, de körbe-körbe bringázható, ha nincs több időd.
Belváros felé nézve, délnek az Alexandra Park-tól nem annyira messze, csak pont annyira, amennyire nemsokára betévedtem egy újabb mini erdőbe.
Probike kint is van :)
Jó volt kint lenni, még jobb hazajönni.
Túléltem, de az aklimatizációm lassan haladt.
Please no Fish and Chips!