Délidőben a Délvidéken
Nem az ebédlőasztalnál ültem, hanem robogtam, mint a meszes...
Lenyomtam idén is az évi rendes barát-család-látogatás-edzés kört, egykori fősikolai tanulmányaim helyszínén, illetve körülötte...
Huhh, tényleg - 20 éve kezdtem a sulit Szegeden, illetve a nagyjából (...) rendszeres bringázást is, az addigi ad-hoc jellegű, időszakos mozgások helyett. Emiatt (is) mindig szívesen gondolok a városra...
Most volt, ami nem tetszett - például a városból ki- és városba bevezető rengeteg "kerékpárút", ami inkább átfestett járda, vagy útszéle volt...
Folyamatos haladásra lényegében alkalmatlan... minősége, az állandó keresztirányú forgalom, megállás, indulás, start-stop... de egyszer csak vége lett a városnak, s jött a felüljáró.
Bár tekertem már erre az elmúlt években, nekem ezek még vagy már, de mindig tájidegen újdonságnak számítanak.
Nem úgy, mint Sándorfalva előtt, a halgazdaság... no meg a hozzá tartozó hal-... azaz kisvasút... amit most csak majdnem láttam:
25 km után hirtelen balra fordultam, Balástya felé... változatos facsoportok között haladtam tova...
Tényleg - és végre - nem történt semmi izgalmas ezen a napon, ezt megmondom őszintén. De ez így volt jól, mert már kezdett sok lenni a nekem kijáró "élvezetekből".
A facsoportok monotonitását néha fóliasátrak sora törte meg.
Néha meg egy kerékpárút! No, ezek az utak viszont - ellentétben a városiakkal - remekül használhatók. Látszik, hogy pár évesek csak, mesés az aszfalt, s nem szakítja meg őket semmi:
Csak néha egy autópálya - felüljáró, felüljáró hátán:
Az edzés magvát képező "faluból ki - faluba be" - Tempó/Endurance interval szettjeimet pedig egy kis falatozás tette változatosabbá:
Szivárvány kifli, Halloween tejcsokival töltve!
A fóliasátrak helyett van, hogy üvegházak sorakoznak:
Micsoda egy téma!
De aztán, s egyszercsak és hoppá! Sporttársak a láthatáron, aztán meg mögöttem. Nem tekertünk együtt sokat, kb. 20métert egy elágazásig, de addig is belefért egy csoportkép:
Elég jól mentek, alíg bírtam közelíteni őket. Még, jó, hogy jött az elágazás... Ők mentek tova, én meg Üllés felé, hogy titokban KOM-ot szerezzek!
Volt, ahol már csak fólia volt az út mentén, sátor meg sehol...
Az ebéd egy szelet fehér kenyér volt, 2 db Halloween csokival, s pont belefért a ruzsai pihenőidőbe...
Lefojtottam még egy kis konyakmeggyel - hukk, alkoholos befolyásoltság, vagy mi?
Aztán ki a "főútra" - irány (nyílegyenesen) Mórahalom, majd Szeged!
Érdekes, hogy amikor elkezdtem "rendesebben" (nagyokat, valamennyire tervszerűen) tekerni, simán elnyomtam (errefelé is) 3-4-5 órát úgy, hogy egy falat kaja nem volt nálam. Talán egy kulacs víz... Fiatalság-bolondság!
Ásotthalomnál újabb remek kerékpárútra tereltek, nem is volt baj, mert kezdett szembeszél alakulni, én meg fáradni, hát jobb egy külön csíkon küzdeni a wattokkal, mint az autók közé borulni. Amúgy nem volt sok autó(s) a nap során... talán a vasárnapi zárvatartás miatt nem ültek a népek a volán mögé... s elmaradt a rituális pláza-hipermarket látogatás?
Mórahalmon elég hardcore (életveszélyes) a bringaút elvezetése. Még a nagy csendben is figyelnem kellett... hátha kilép, kigurul elém valaki, valami...
Már csak 19km, egy nagy levegővétel és otthon vagyok! (?)
Ez már a célegyenes - a töltések keresztezése utána lassan a Kálvárián haladok:
A füvesített villamospálya mellett - milyen jól néz már ki!
Bezzeg anno az én időmben még nem volt ilyen errefelé...
Megyek a Könyvtár felé - de csak képletesen...
Aztán lenyomtam a Stop gombot, itt a statisztika:
Táv, watt, az volt rendesen, szint meg nem. Ki gondolta volna?
És egy KOM! Üllés-Öttömös, 35km/h átlaggal! Gondolom most a fél ország odarohan megdönteni, hát csak tessék-tessék! És ha a 90-es évek közepén lett volna ilyen alkalmazás...
Ez itt már a ráadás, azaz a korai estebéd... majdnem 4 óra volt, mikor nekiestem:
A többiek tésztát is ettek...
Én meg fruktózt:
Aztán még előkerült egy fazék csak nekem preparált zöldborsó:
Fincsi-nyami-üdv! Hja, ez nem az a kollégiumi ebéd, amin iskolás koromban éltem... nem-nem...
És a végére persze az adekvát latte macchiato - tratratratraaa!
Köszönöm kedves vendéglátóimnak és kis családomnak a lehetőséget, hogy meghívtak, vendégül láttak, elengedtek. Edzeni, bringázni, nosztalgiázni... s mindezt délidőben!
(Nem is tudom, mikor tekertem ennyire "felébredten"...)