24 óra vegyes-vágott dúóban
Hohóóó, utolsó utáni pillanatban csúszott be a szerkesztőségbe Panyi Janó beszámolója az elmúlt hétvége történéseiről, így vasárnap esti (és Bükk Maraton utáni) szellemi táplálék gyanánt fogyasszátok egészséggel!
Pár nap és én is észhez térek a mai gutaütésből, s jelentkezem a felsőtárkányi derbi szaftosnál szaftosabb részleteivel.
Köszönöm türelmeteket!
Már pár éve fontolgatjuk nővéremmel Gabival, hogy egyszer el kellene indulni a 24 óráson duó kategóriában. Idén végre sikerült is eljutni Zánkára, itt zajlott idén ez a megmérettetés. Nem is igazán foglalkoztam nagyon a versennyel, illetve nem igazán tudtam elképzelni milyen kemény is lesz párosban.
Már pénteken leutaztunk, hogy minél jobb helyen lehessen a sátrunk. Táborverés után, már csak a pihenőre kellett figyelni. Eleinte erre a napra terveztük a pályajárást, de ezen a napon még nem volt teljes egészében kijelölve a pálya így ez maradt másnapra. Hamar nyugovóra tértem, mert ekkor már éreztem a nyomását a verseny nehézségének. Próbáltam aludni, de még hajnali egykor is voltak sátorépítő csapatok, akik miatt egy picit nehezen lehetett ezt teljesíteni.
7 óra alvás után frissen ébredtem, majd reggeli után meg is néztük a pályát a csapattársammal. Nagyon tetszett, volt egy gyorsabb erdei single track-es rész majd a pálya másik fele főleg nyílt terepen ment, ahol volt több mászás. A kevés tészta után, amit ebédre fogyasztottam, már csak a bemelegítés, és a rajthoz állás következett.
Pontban délben rajtoltunk, elég meleg volt, de hála az égnek ezt nem igazán vettem észre. A start után, a mezőny vitt magával és hiába próbáltam meg figyelni a pulzusomra, az nem igazán akart alacsonyan maradni. Pedig edzőm nagyon felhívta rá a figyelmemet, hogy elég hosszú ám a 24 óra.
A taktikánk az volt Gabival, hogy óránként váltjuk egymást, mert mindkettőnk főleg rövidtávos, viszont éjszaka a pihenés miatt viszont 2 óránként váltjuk egymást. Még a 2. penzumnál is magas pulzussal nyomtam, mert elég közel voltunk az első csapathoz. Át is vettük a vezetést, de testvérem párszor kockáztatott és háromszor is ráesett a jobb térdére.
Miután elvesztettük a vezető pozíciónkat arra figyeltünk leginkább, hogy közelben maradjon az előttünk haladó páros. Közben a 3. helyről Hudák Szilvia és Ladányi Miklós páros folyamatos fenyegetése érződött. Innentől sikerült figyelnem mind az előírt pulzus tartományra, mind az ellenfelekre. Végre lehiggadtam!
Az éjszakát én kezdtem, jobban látok szürkületben mint testvérem, majd ő is megcsinálta a 10-től éjfélig tartó adagját.
Miközben újra én kerültem sorra, és róttam a köröket eszembe jutott egy kis csel. Gabi éjszaka nem igazán szeret menni -ez a köridőin is látszott- ezért mondtam neki, hogy csak 2 körre menjen ki, a többit majd bevállalom én. Szóval majdnem 4 órát mentem egyhuzamban.
Sikerült bebiztosítanunk a 2. helyet, és a társam is tudott egy picivel többet pihenni. Viszont engem rendesen megkínzott. Amikor végre a pihenőmet töltöttem csak 5 percet tudtam aludni, mert a görcsök nem igazán hagytak békén. A barátnőm segített lenyújtani a lábaim, mert derékproblémáim miatt alig tudtam előre hajolni. Kész roncs voltam. Arra vártam/vágytam, hogy újra bringán lehessek, mert akkor semmi sem fájt.
Reggel 7-től ismét 1 órás váltásokban nyomtuk, ekkorra egyébként már átestem a holtponton, és lecsúszott egy-két falat szilárd kaja is, nem csak a pépek amiket fogyasztottam. Sőt mosoly és nevetés is megcsillant az arcomon. Ugyanezt sajnos Gabiról nem lehetett elmondani. Eléggé kivoltak a térdei, illetve már nagyon fáradt volt. Kettő köröket tudott bevállalni, de ez már nem igazán érdekelt, ”felkelt a nap, már nincs messze a vége” mondtam. Végül az utolsó adag egy 5 körös menet volt, ahol az első hármat még nyomtam, majd amikor már 100% volt a a 2. hely mentem 2 laza levezető karikát a pályán.
Eszembe nem jutott volna, hogy ilyen nehéz duóban ez a 24 óra, de nagyon örülök, hogy végig csináltuk, és már első alkalommal sikerült felállni a dobogóra.
Szeretnék gratulálni az első párosnak Nedjalkov Balázs és Stemler Katalin, nagyon kemények voltak, és a 3. helyezetteknek Hudák Szilviának és Ladányi Miklósnak, akik szintén elég erősek voltak, illetve a többi versenyzőnek/csapatnak, akik végignyomták ezt az 1 napot. Továbbá szeretném megköszönni mindenkinek aki hozzájárult ahhoz, hogy testvéremmel megszerezhessük ezt a 2. helyet. És nem utolsó sorban a remek fényképeket Borsa Miklósnak és Máhr Attilának!