322

... (de lehet, hogy 324, mert az eddigi két számlálásom nem egyezett...) lépcsőfok teszi változatosabbá a hazautamat esténként.

A téli erősítés fontos betétszámaként kitaláltam magamnak, hogy lépcsőzök.

 

A bemelegítés egy kis sík a parkon át, majd enyhe, 45 fokos emelkedő felfelé:

 

Hogy elém tárulhasson az első szekció, a felújított hegyvidéki lépcsősor a maga kora esti pompájában:

Több, ugyanolyan kiosztású, enyhén csúszós felületű, de még jól megvilágított adag alkotja az első sorozatot:

Megkezdem a gyakorlatozást - ráhangoló egyes lépegetéssel, direkt erre a célra (outlet-ben) vásárolt, teljesen bőr-burkolt és teljesen fehér (ezért csak este, sötétben merem felvenni) tornacsukámban:

A következő lépcsőkart már kettesével veszem:

S miután jól bemelegedtem, mehet a hármas óriáslépés:

Aztán még egy hármas (vagy kettes) és egy egyes sor jön.

Majd egy kis pihenő. Lépcső itt nincs, csak kockakő... néha már az is nehézséget okoz.

Keresztutca - szusszanás, utána újabb sorozat:

Külön nehezítés az egyre fogyatkozó közvilágítás. Ha lehullott az összes levél a fákról, akkor besüt a Hold.

Az újszerű lépcsőzetek után jön a kedvenc, igazán embert próbáló felső szekció - egyre ramatyabb állagú és véletlenszerűbb kiosztású sorozatok egymás utánja:

Néha kis sík, lépcsőfokmentes intermezzók (keresztutcák) dobják fel a tornászást:

Ez itt elől egy hosszú-egyes kiosztás, majd egy rövid, de meredek pakk a háttérben:

A hosszú-egyeseken lehet gyakorolni a (magam-)mellélépést, a kitöréseket, guggolásokat. Hogy a meredek (vagy standard) sorokon is jól menjen a későbbiekben!

Ez a legfelső rész legalja - kettes-hármas variációk teljesen össze-vissza:

S miután lenyomtam a 322 (324) fokot, fent vagyok a hegytetőn:

Ha nem fotóztam volna, akkor beleguggolós, szögdelős (egy és kétlábas) változatokat is csinálok néhanapján. Hátrafelé még nem merészeltem a lépcsőkön közlekedni...

Kienged a hegy, lazíthatok egy kicsit...

Majd egy másik útvonalon leoldalgok. Szintén lépcsőkön... s megint egyesével kezdem...

Kipróbálhatom a kettes...

...sőt a hármas lelépegetést is...

De ez utóbbi kettő nem igazán életszerű (maximum, ha kergetnének, de akkor már inkább leugranék egész sorokat), ellenben veszélyes (például jól elesek, vagy épp kiszakad a combozatom összes izma a nagy megnyújtásukban), még sétatempóban is.

(Mindig így...) Örülök, hogy sikerült az ereszkedés!

A garázssor melletti lejtő jó kis (le-)nyújtógyakorlat a séta vége előtt...

Hogy ez jó-e? Hmmm... Van, aki szerint igen, lehet tőle erősödni, főleg olyan izmokat dolgoz meg a lépcsőzés, melyeket nem (annyira) használunk kerékpározás közben, de segíthetnek a többit (használatban lévőt) "támogatni". Van, aki szerint csak egy rendes izomlázat (esetleg szakadást) lehet összeszedni tőle. Én most kipróbáltam, aztán majd kiderül, hogy mit ért a hegymászás...