A "Gyermekvasút nyomában" lihegve, lobogva
Ehhh... micsoda cím... ismerős az idézőjelezett szöveg valahonnan?
Igen, számomra legalábbis - ez ugyanis egy jó kis éjszakai (de azt hiszem van már nappali verziója is) gyalogos/futó teljesítménytúra, melyet valamikor a 2000-es évek elején rendeztek meg először. Hűvösvölgyből kellett indulni, a 20km táv során, nem eltévedve érinteni a Gyermekvasút megállóit, szépen sorban, és becserkészni pár útba (nem) eső hegycsúcsot is, hogy összejöjjön az 1000m szint, majd a Széchenyi-hegyen célba érni és visszagurulni a különvonattal a völgybe. Ha valakinek sietős volt, az lesétált a hegyről a városba az Istenhegyin... Közel volt, jó volt, Kétszer végig is kocogtam.
Még jó, hogy már akkor egyből szöget ütött a fejembe, ezt meg kell csinálni bringával - csodás kis edzőkör! Közel van, jó is és, ami a lényeg: velős! Meg is csináltam párszor, jót tett, aztán elfeledtem. Na, de most...! Itt az idő, hogy leporoljam és bemutassam!
Természetes, hogy nappal és "menetiránnyal ellentétesen", szemből indultunk neki Fityisz sporttárssal ezen az áprilisi hajnalon.
A kihalt Istenhegyin küldjük felfelé, mint a meszes, 6 óra után pár perccel:
Itt pedig már a kihalt (?) végállomásnál vagyunk - kezdjük a megállószámlálást!
Előtte még egy kurfli, benne kis kutyakergetés, fakerülgetés, majd fel a "Katlanban" (GT-Kupa, ismerős?):
Duzzadnak az izmok, artériák, vénák, minden...
Torzulnak az arcok...
A Normafánál kiengedhettünk... valamelyest.
Majd le Csillebércre:
Aztán át és le a Kossuth-emlékműhöz (?), lassan beleszédülünk a "pesti" és a "budaörsi" oldal folyamatos váltogatásába...
Előre! Mármint az állomás neve. Volt. Most már Virágvölgy:
Le is mentünk a völgy aljára, hogy onnan megcélozzuk a János-hegyet:
A megálló-útátjáró után, jött a Libegő (itt nincs kisvasút):
És a hegytető:
De csak azért, hogy negyedóra múlva egy újabbon találjuk magunkat:
Az összes Hárs-hegy (Kis, Nagy) meghódítása után elhagytuk a Szépjuhászné magasságát:
Én már annyira jól voltam ekkor, hogy gyakorolhattam a fotózás közbeni sínen átkelést, kulaccsal a szájban!
Nem ment.
Balra még egy Hárs-hegy (ez a megállóhely):
Valamiért a körbe bele kellett pakolnom egy kedves régi meredélyt is - a Villám utcát, a Nagyrét tövében:
Fityisz felrepesztett rajta, csak néztem; én meg próbáltam fotózni, s emiatt (meg más miatt is) belassultam, aztán 15-ös lábfordulattal felsajtoltam magam valahogy a tetejére!
Utána már csak egy kis gurulás a hűvösvölgyi végállomásig...
És kifújhattuk magunkat. 1 óra 45 perc alatt "megvolt" - nekem keményebb, mint régen, mint valaha. Hja, az öregedés - nem ugyanaz már az erő, mint 10 éve...
Aki szemfüles, az észrevehette, hogy "kifelejtettük" a Vadaskert megállóhelyet, de hát senki és semmi sem tökéletes. Azaz, de: ez a reggeli menet az volt! (Cserébe még egyszer megmásztuk a János-hegyet hazafelé!)
Végül, mindenki ment a dolgára: dolgozni. Majd este 7 után pihenünk!