A Sportszakmai konferencia 2015.03.28-29. Eger

Gondolkodtam, hogy mit tegyek fel nyitóképnek egy olyan cikkhez, melyben kerékpározom és a sportszakmai, de még inkább politikai-szakmai ingoványban is billegek egy kicsit.

Aztán a fenti darabot választottam... ez kerékpáron, s útban a rendezvényre készült, s talán jelképezi azt, hogy már "látjuk a végét"... vagy legalábbis elkezdtük keresni. No, majd mindjárt rátérek arra, hogy minek.

A lényeg, hogy az MMTBSzSz meghirdetett egy lehetőséget, egy tematikailag kötött, amúgy kötetlen hétvégére Egerben, hogy a sportág iránt érdeklődő egyesületek, képviselők, sportolók, vezetők véleményüket egymásnak ereszthessék. Nosza, kaptam az alkalmon, eddig még nem volt ilyen, hát már miért ne vennék részt az úttörő kezdeményezésben?!

Ráadásul Eger ott van a Bükk lábánál... bringás paradicsom. Oké, az időjárás nem akarta annyira azokat az állapotokat, de ugye nem rettenek meg semmitől, így...

Hajnalok hajnalán - hogy a déli-kora délutáni "nyitásra" odaérjek és előtte még beleférjen pár ezer szint a magashegyekben - autóba vágtam magam és a bringám. A Mátra előterében átverekedtem magam pár esőfelhőn...

Megelőzendő pár velem kapcsolatos tévhitet, megmutatom, hogy igenis eszem édességet, mert szeretem az édességet (normális emberi tulajdonság)... legfeljebb nem "akármikor"... hanem harcba indulás előtt nem sokkal... Az ott, az anyósülésen császármorzsa barackízzel, porcukorgömbökkel:

Hja, máris elkalandoztam... itt már Felsőtárkány határában járok (7:00AM), az út porszáraz, a levegő hűvös, én meg kösz jól vagyok...

Úgy terveztem, hogy a szombati menetet innen indítom. Békés, nyugodt falu, le merem rakni a kocsit a Nemzeti Dohánybolt mellé (a volt kisvasúti fűtőház hűlt helyén), s indulhatok is. Egyből fotóztam egy FÁEV szerelvényt a pajtában pihenve:

Mondhatnám azt is, hogy a bringázás a Bükk működő kisvasútjai köré pozicionáltam...

Első körben felnyomtam Répáshuta-Hollóstető felé.

A hétközepi veretés(ek) hatására úgy éreztem, ha ma egy mezei "endurance-tempo" ötvözetet megyek...

Tényleg, csak nyugisan - hosszú lesz a bringázás is (közel 5 órával számoltam), meg a nap is, hiszen jön a megbeszélések, "ülések" sora...

No, ez azért egy szép emelkedő... valahol 17km-nyi menet után értem el a legmagasabb pontját.... onnan pedig zuhantam...

Miskolc-Lillafüred felé... Itt megint belefutottam egy sínpárba, ami a LÁEV-hez tartozik:

Kanyarodtam egyet a Hámor-tó körül (és vágyakozva felnéztem a Palota Szállóra, egyszer jártam ott én is)...

A tavat elhagyva akadtam eme bányagép (?) - gyűjteményre... még villanymozdony is volt köztük!

Szentlélek felé felkanyarodva kezdtem el majszolni azoknak a Cinnamonn Roll-oknak az utolsó példányait, melyeket még Endre barátunk ("a bolt barátja" - titulus egyik birtokosa) hozott valamikor tavaly nyáron. Hát én, mint a szorgos kismókus bespájzoltam (lefagyasztottam) pár darabot... hátha jön a világvége, s akkor magammal viszem, hogy ilyen finomságok édesítsék meg az utolsó pillanatokat...

Most ugyan nem volt világvége (még a hangulatom sem), de "egyszer élünk" alapon, úgy döntöttem, ma megeszem mindet! Adott is erőt, energiát rendesen!

Bánkút előtt (oda nem másztam már fel), indítottam a lejtőzést Mályinka-Dédes irányába... hú, ez az út iszonyú rossz minőségű... aztán csak simán rossz lesz...

Nincs is fénykép innen, mert még a lábujjaimmal is kapaszkodtam, hogy ne szakadjak el a bringámtól. El is kezdett recsegni-ropogni a lejtő aljában... Majd rákérdek a forgalmazónál, hogy van-e garancia a bükki használatra?!

Lent balra fordultam, s elviharzottam a viharos szélben Szilvásváradra, hogy... találkozzam Tarnai Csabával (aki nem tudott a konferenciáról - további szaftos részletek nálam)... na jó, nem azért, hanem, hogy megindítsam az aznapi harmadik mászásomat fel, egészen a Bükk-fennsíkra! Némi SzÁEV fotózás...

... után nekivágtam a legnagyobb szintkülönbségnek... Az a jó, hogy eddig (szinte) csak versenyen mentem erre felfelé, s nem tudtam kiadósan gyönyörködni az útban, tájban - ami csodaszép... Nem is kell külföldre menni élményért, látványért!

Az Olasz-kapu után havat pillantottam meg! Itt, azaz benne egy kisebb csapat montis fotózkodott...

Én már többet nem, hanem vettem egy nagy levegőt és tova-, majd lerobogtam a "völgybe", vissza Felsőtárkányba.

Gyors elpakolást követően, negyedóra autózás után már a Hotel lobby-jában ücsörögtem pár ismerőssel körülvéve...

Mivel rettenet átizzadtam, s ruhacserére, zuhanyzásra még nem volt lehetőségem, hamar kaptam is szobát, társsal, aki kedves régi ismerős (naná, hogy a boltból... illetve a pályákról is). Ő Bartha Tamás, aki momentán versenybíráskodással tengeti (szabad) napjait... lévén nem ér rá bringázni... ejj, ez a time-management... s mit mondjak én..? Nade... Mivel megígérte, hogy nem fog horkolni, így "jöhetett"...

Bebútoroztunk, széthajigáltunk, én tisztálkodtam, s ünneplőbe vedlettem át, majd irány az étkező!

Egy pillanatra gondban voltam, mert - jó, magyaros szokáshoz, illetve (köz)ízléshez igazítva - minden ételnek volt kabátja, szósza, mártása... valaminek mindig burkolni, takarni, átitatni kell azt a szegény falatot. Ezt nem fogom soha már megérteni (illetve értem én, mert az úgy "jobban csúszik", meg akkor "kijönnek az ízek"...) a balga sportolói kényszermivoltommal. Amúgy alig várom már az időt, mikor majd nem érdekel a testem összetétele, az egészségem, s eljutok a Nirvánába, azaz "minden jöhet"... De most még nem, így nekiálltam kikaparni a natúrnak látszó húsos elemeket (ó, azért volt csirke, pulyka, és sovány sertés is, csak meg kellett találni), a natúr (párolt, savanyított) zöldségeket (meg is ettem vagy egy kiló savanyú káposztát - skorbutom most nem lesz egy darabig)... S mivel rengeteget bringáztam, azóta meg nem ettem egy falatot sem, a glikogén ablakom meg már rég bezárult... a lényeg, hogy egy "bevállaltam" egy evőkanál rizi-bizit is...

Természetesen nem mindenki tudta szó nélkül hagyni, hogy nem eszem sajtkrém- és csorbalevest, steak burgonyát és pörköltöt nokedlivel (bár a pörköltöt megkóstoltam), csőben sült zöldségeket, párizsi bundás husadékokat... Tehát (megint) magyaráztam a bizonyítványomat... De már megszoktam...

A desszertet azt meghagytam másoknak, de érdeklődve figyeltem a rózsaszín süti-fehér süti ízének találgatását tartalmazó gasztronómai kvízjátékot.

Tamást meginvitáltam a helyi cukrászdába egy kávéra (nekem már volt tapasztalatom a hellyel, mert szokásos, nyári, verseny utáni fagylaltomat itt szoktam elnyalogatni)... erre meg ő hívott meg... Igazán köszönöm!

Menet közben kiderítettem, hogy Tamás barista! Hoppá! Neki is álltam kikérdezni, s talán tanultam is egyet mást... De jó, hogy végre másról is tudtam beszélgetni, mint a bringázás... (elvileg tudok). Gyorsan rátértünk a pörkölésre, darálásra, a citrusos ízek, egykaros gépek, tömörítési technikák, elégetett kávé, hosszú, rövid lefolyás és egyéb izgalmas témakörök kitálalására.

S hamarosan elkezdődött az érdemi munka is. Sajnos kevesen voltunk. A miért-re felállítottam a saját teóriámat, miszerint a meghívottak nem hitték el, hogy tényleg létezik ez a lehetőség (annyit "csalódtak" már...?), s egyszerűen nem vették komolyan. Oké, bennem is volt egy kis félsz a reggeli bringázás után, de mikor megláttam egy-két ismerős autót a szálló parkolójában, eloszlott minden kétségem. Jó helyen járok! (Ha meg nem jött volna össze, akkor is bicajoztam egy baromi jót végre, a Bükkben!)

Termünk neve Éger volt... nem J..éger...

Ők itt a baloldal:

S íme a jobboldal:

(Én pedig a hátvéd szerepét játzsottam.) Pártoskodás persze (szerencsére) nem volt, mert itt mindenki nagyjából ugyanazt szerette volna. Az első ülésen inkább politikai jellegű volt a disputa - az MMTBSzSZ MKSZ-be történő integrálásának lehetőségéről. Hát... megmondom őszintén - mivel szeretett sportunkak ezen szegmenésben eleddig nem voltam járatos, s ezután sem mondanám magam "expert"-nek - szóval, csak lestem... hogy mik vannak? Szerencsére az építő jellegű gondolatokat már megértettem... kezdtem átlátni a helyzetet... tudjátok, az "alagút vége"... (?)

Bő másfél óra után egy röpke kávészünet erejéig átmentünk a bírói tanfolyam termébe... Áhám, ők tépőzáras falisakkot játszanak  lebukás!

A kávé viszont jól jött, mert már hajnali 4 óta ébren voltam (apropó: 111km, 1800m szint, 4:20 menetidő), s még az agytekervényeimet is használnom kellett (eddig is és a folytatásban is)... Hogy mit keres nálam 4 darab péksüti? Természetesen jött is a kérdés, hogy ezt akkor most szabad a kerékpárosnak vagy sem. Csípőből vágtam az adekvát választ: "Hát persze, hogy szabad, csak a megfelelő helyen és időben fogyasztva." Tehát...

... tehát a furfangos kérdés megoldva, vissza az ülésterembe és este nyolcig nyomtuk a következő kört, mégpedig a csapatsorrend számítását... amihez kapcsolódott az egyéni eredmények (ranglista - nem ranglista) számítása... s valahol az egész szak- de már majdnem a sportág "újraprogramozása"... A felvetett jó ötletek mentésre kerültek, s remélhetőleg a tenni vágyó/tudó Elnökség tudja majd használni a gyakorlati életben is!

A vacsorát az ebédhez hasonló szellemben költöttük el. Találkoztam egy vájdling párolt zöldséggel is - mintha fent meghallották volna fohászomat, mert savanyúságon élni... hát... így viszont nem is fukarkodtam a magamnak szánt növényzettel, fordultam vagy háromszor a bödön és az asztal között.

Vacsi közben derült ki az, hogy a délelőttre tervezett szabadtéri sportolás - közkívánatra (de nem az enyémre...) - "áttevődött" ebéd... azaz délutánra. Hmmm... ez van. Akkor vasárnap is megleckéztetem magam... megyek reggeli előtt... nem szeretném kialudni magam... De jaj! Az csak az ébresztő nyomogatása közben jutott eszembe, hogy most van az óraátállítás! Így bukok is egy óra alvást, meg még kettőt a sport miatt. Ráadásul sötét is lesz még akkor, mert ami eddig 6 volt, az most 5 lesz... Nem baj, megoldjuk. Most már annyira sem szeretnék aludni, pfuj! Van nálam szilikonos villogó, azzal meg már kitekerek a világból! S mi volt még nálam? Hát már megint a spejzolás -péksüti, az ám... csak most a tegnapi! Ilyen vagyok, de most jól jött, mert egy kétórás menetnek már nem szeretek éhgyomorra nekiesni, hiába a mostanság - megint - menő koplalós-böjtölős tendencia... (fasting, intermittent fasting, coffee-fasting...) - én eszem, ha törik, ha szakad! Be is toltam azt a pár darabot a hallban, félhomályban... kísérteties élmény volt, de nem akartam csámcsogásommal felébreszteni szendergő szobatársamat.

5:50-kor már az Egerből kifelé vezető utat róttam...

Néha azért lassítottam s vakufényben kukkoltam, hogy jó irányba tartok-é?

"Alattam morajlik a város..." - a fenéket, mindenki húzta még a lóbőrt, csak én pörgök non-stop...

Mentem egy két órásra tervezett Noszvaj-Bogács-Cserépfalu-Bükkzsérc-Völgyfőház (lsd. képen alul)-Felsőtárkány karikát.

Ez a rész ismerős lehet a Bükk Maratonokról... itt kezdődik a "vége" (jó, az is van vagy 15+ km), ami "bár lefelé tart, de mégis végig emelkedik"...

Annyira jól ment - úgy látszik nem hatott meg a tegnapi hegyi menet - hogy mindenféle intenzív feladatot is el tudtam végezni magamon, s ezeknek köszönhetően hamarabb értem vissza a szállásra, mint hittem vala. Legalább volt időm felébreszteni Tamást, aztán zuhanyozni, átöltözni, s menni... már megint enni... sport-evés-ülés(ezés)-evés/ivás-ülés-evés-alvás-sport-evés-ülés-evés... tiszta "pro" az életem lassan... mondom lassan... igen lassan...

Képzeljétek most egyből megtaláltam a müzlit, pelyheket - jól az útba tették, biztos tudták, hogy jön a Nagy Müzlifaló Dini!

Itt már a kisadagom felett vigyorgok:

Annyit kellene még variálni a müzlibüfén, hogy tegyenek már oda a hamutálnál nagyobb edényt. Mondjuk egy levesestálat. Így ezen a reggelen is vagy ötször kellett fordulnom... s ez sajnos kérdéseket vet fel a körülöttem eszegetőkben... vajh' mit zabál ez itt már ennyit? Nem lesz sok? Persze, ha meg lemérnénk, nagyjából 25-30 gramm (na jó 50) fér egy ekkora ibrikbe... én meg negyedkiló alatt nem adom! Szóval jöttem-mentem... Megválaszoltam azt a kérdést is, hogy miért így - külön a "száraz" müzli és külön a kefír (Most volt az is - hurrá!) - eszem reggelimet... Mert így szeretem. Ez ilyen egyszerű volt, s megint nem estem kétségbe. Pedig addigra már bennem is felmerült pár kérdés mások étkezési szokásaival kapcsolatban - csak nem mertem feszegetni, mint kisebbség -, hogy például miért kell a 10 tojásnyi rántotta mellé 20cm sült kolbászt pakolni, vagy miért kell a (vélhetően cukrozott) gyümölcsös joghurtba mézet tenni... De nem, nem kérdeztem... Jut eszembe a boltban is megtudtam a múlt héten, hogy túl gyorsan eszem, hallatszik a konyhából, ahogyan és amilyen sebességgel harapdálom az almákat... még jó, hogy egyeseknek van kapacitása ilyenekre figyelni...

Gasztro-interjúzás helyett mentem az utolsó három órás szeánszra, melynek keretében befejeztük a pontszámítást, rátértünk az XCO versenyek időrendjére, mely nagy utánpótlás-kérdéskör brainstormingba torkollott. Még talán nekem is volt érdemi ötletem! A szakmai összetétel egész jó volt - kis (létszámú) profi csapat , nagy létszámú, inkább "amatör-utánpótlás nevelő" csapat, régi csapat, új csapat, kis csapat, öregfiúkkal (ez utóbbi mi lennénk)...

Ez a téma - mármint az utánpótlás - igencsak végtelen,szerteágazó... még délután, sőt sok-sok (másik) délután (és másik délelőtt, és hétköznap...) lehet, sőt kell majd róla társalogni! De sajnos minden jónak, így ennek a megbeszélés-sorozatnak is vége szakadt egyszer. Egész pontosan délben, mert azt hittük, akkor van az ebéd. A korgó gyomrok, ugye...? A valóságban azonban délután 1-kor nyílt az étterem ajtaja, így maradt még egy óra, melyet én nagyon hasznosan töltöttem el.

S ezt el merem mondani az egész hétvégéről. Mármint, hogy hasznos volt!

Örültem nagyon és köszönöm a lehetőséget - hogy egy nevet kiragadjak, a főszervező Molnár Dénesnek -, hogy részt vehettem ezen az eseményen, a kezdeményezésben, s remélem, lesz látszatja a gyakorlatban is az ötleteknek, gondolatoknak melyeket fel- illetve "papírra" vetettünk a két napban!