A hosszútávokhoz szükséges első rövidtávú cél kipipálva!
30 nap, azaz majd' egy hónap alatt sikeresen belehajtottam az első "kétezrest" a csodamasinámba! A fenti képen még csak majdnem, de aztán...
Ez a reggel is úgy indult, mint a többi... hajnalban (az utolsó, igazi, tavaszi, óraátállítás előtti hajnalban)... szélsebesen kifelé a 100-ason (vagy 1-esen)...
Jah, nem panaszkodásképpen, de azért megemlítem, hogy márciusban mindössze háromszor voltam tekerni úgy, hogy reggel 7 után indultam. Ma sem.
És hoppá! Bizony térdnadrágos idő van - no, ezt is megértem... hajnal, térdgatya... oké, térdmelegítő...
Forgalom ilyenkor szerencsére nincs, így nyugodtan nézegethetem a kilométeróra kijelzőjét, hogy mikor "ugrik" majd?!
Gyűlnek a kilométerek, és még egy Etyek...
... majd Botpuszta kitérő is belefér...
Gyűjtöm a menettapasztalatokat a tesztnapló megírásához, a némi kívánnivalót maga után hagyó "ex-aszfaltcsíkon"
Csuda bátor vagyok, hogy egy kézzel is merek errefelé kerekezni!
A zsámbéki elágazásnál eljön az (első) csokis zsömle ideje:
Igazi csemege - étcsokis "svejci" tábla, kókuszos ízesítéssel, pompás császárzsömle foglalatban!
Nagy nehezen az 1999. kilométer ideje is elérkezett:
Tratatata!
Az edzés-freak-ek és advanced-adatbányász olvasók gondolom most bőszen kalkulálnak a pulzus-menetidő-sebesség hármasból... de vajon mit?
Hogy erőlködöm-e? Á, dehogy! Örülök, nagyban! Meg intervalozok, hogy ne unjam magam olyan nagyon...
Természetesen nem álltam meg "kétezernél"... például haza, akarom mondani dolgozni is el kellett jutni még ma reggel, tehát folytattam tovább a hasítást:
Egészen a Városmajorig... ahol készítettem egy remekbeszabott teliképet a bringáról, hogy miképp is néz ki ennyi használat után:
Messziről semmi különös, kicsit poros, maszatos, olyan "már betört", bejáratott kinézete van, ennyi...
Persze, megtörtént időközben az abszolút testreszabás is, egy lila pincebogár (?) levonóval a felsőcsövön:
Ami kevésbé észrevehető, az meg az, hogy két hét alatt sikeresen méretre szabtuk a fék-váltókarokat - ugyanis Józsi találta meg az eldugott állítócsavart a fékkargumi alatt, sötétben (fekete lyukban) lapulót:
A lényeg, hogy meglett, és sikerült kis kezeimhez igazítani a berendezést. A tojáshéjat - igényesen - rajta hagytam még a "névtáblákon". Majd leviszi őket egyszer a huzat, addig ápolnak és eltakarnak:
Ugyanígy a hátsó váltón is ott fóliázás, némi porral aládúsítva:
Elől a fékpofákon és a külsőn semmi jelentős fogyás (a külsőn vannak tudományos kopásjelző likak is):
Ahogy hátul sincs érdemi anyaghiány:
Hmmm... lehet, hogy ezek nem 3000km-es külsők? (Na, majd két hét múlva referálok!)
Az átdobóról már lehullott a lepel-ragacs, csak a nyoma látszik a külső terelőlemezen:
A lánckerekeken meg semmi (kopás), még csak ezüstös színezetet sem vettek fel...
Azért írnék egy gyors listát az elmúlt bő négy hétről:
- nulla defekt a Continental külsőkkel - sürgősen lekopogni: kopp-kopp-kopp
- nulla nyolcas és tojás a pillekönnyű Syncros kerekekben, pedig extrém helyeken utaztam (Vértesen átívelő erdészeti aszfalt, Velencei-hegység, Pilis- és Visegrádi hegység erdészeti és egyéb aszfaltútjai)
- két eső utáni, de nem elázós tekerés után megjelent a "misztikus nyikorgás", amit többórai kemény pucoló-generálozó munkával sem lehetett kiiktatni. Egyedül Balázs Úr kerekével összerakva nem csiripelt a bicaj, de a hátsó kerekem teljes szétszedése, pucolása és zsírzása sem segített. Igaz, másnap egy 152km-es menet félidejénél elmúltak a hangok... szerintem addig az agy minden szegletébe eljutott a bejuttatott töméntelen mennyiségű kenőanyag
- ehhez kapcsolódva megjegyezném, hogy a lényegében új csapágyak borzalmasan futnak - mintha kimosták volna belőlük az összes zsírt... de még a gyárban?
- természetesen a középcsapágy (PressFit szisztéma) is elkezdett párszor ciceregni, de az egy-két nap után mindig abbamaradt
- láncot 1000km-enként cserélek (természetesen Balázs Úr, láncellenőr javallatára), a gyári Ultegránál érzésem szerint szebben vált a RED-22... de nem olcsó (oké, egyik sem - ráadásul nincs túlkínálat 11 sebességes láncból idehaza)
- a gyári fékbovden (Shimano vagy Jagwire?) recegősen fut a házban - erre is Józsi, saját bringája kapcsán, hívta fel a figyelmemet. Jó, majd egyszer, ha kedvem lesz hozzá, kicserélem
- nem változtatok semmit a beállításokon (csak a nyerget állítottam be egyenesre, úgy három hét után), minden hossz és szélesség marad a gyári(ban), szerencsére elég adaptív alkat vagyok
- a Syncros nyereg a pingpongütő formája ellenére kényelmes, a bandázs is tetszetős (és jó vastag)
- a harmadik hét végére elkezdett zörögni a bringa - a DT jellegű, de Syncros feliratos kerékgyorszárak kezdtek el "lazítani"... aztán további pár száz kilométer s ezek a zörejek is elmúltak... ez a bicaj öngyógyító?
- hogy edzői-sportolói szempontból milyen volt az elmúlt időszak? Lehet, hogy sok a kilométer - sőt biztos -, de az imponzáns tél és a jól sikerült edzőtáborozás után ez a kellemetes március volt az idei utolsó lehetőség, hogy bebetonozzam a biztos alapokat (?) az idei szezonra. Azt hiszem eléggé a túledzettség határán táncoltatom magam (overreaching - overtraining), de kell egy ilyen makrociklus is a "base-build" átmenetbe. Elnézést az angolszász kifejezésekért, de ez szakmai ártalom. Folytatom is... most már csak egy ügyes build, majd egy okos tapering-peaking időszak jön, aztán meg az "eriszdelahajam"! A mennyiségről biztos, hogy áttérek a minőségre, mert kezdem magamon felfedezni az "adrenal fatigue" tüneteket... nem kellene kipurcanni... és lassan elő kellene venni (azaz leporolni) a hegyibringát... de hol is van?
A kétszeres kilométermilleniumot a boltban egy banán-medvehagymás pogácsa (köszi Józsi.... mindig csak Józsi...) uzsonnával koronáztam meg:
Aztán meg ne mondja nekem senki, hogy ennyi tekerés mellett nem jut idő családra, munkára és egyéb hobbi(k)ra... Nézzétek csak milyen jól haladok a lakókonténeremmel:
A jelenet egyébként "Melós Bácsit" ábrázolja, miközben elűzi a konténerben, reszketve bujkáló kismalacot elfogyasztani vágyó hegesztőszemüveges farkast (vagy vadkutyát).
Viszlát!