Beszámolók hete
A héten szerencsére Bence és Zorán sporttársakra is rájött az írhatnék, így most egyből két beszámolóval is szórakoztat Benneteket a Probike Life rovat!
Először Borsos Bence ír az elmúlt hetek teljesítményéről (8 órás, Kishegy-kupa, Buda Maraton):
Sziasztok!
Elkezdődött a montis szezon, nekem személy szerint az Óbudai 8 órás versennyel, ahol soloban álltam rajhoz. Elég durva verseny lett ez nekem, a rázatós pálya nagyon kikészítette az izületeimet, meg azért az a 8 óra is beütött… JVégül 5. helyen sikerült zárjam a versenyt a gyomrommal küszködve, tehát pozitívan értékeltem így hogy ez életem első 8 órás soloja volt, tehát rutintalanul vágtam neki a viadalnak az igen komoly rutinnal rendelkezők mellett. Erről csak ilyen röviden
Szerdán kitekertem Halásztelekre az új támogatómhoz a Pacific Cycles Kft.-hez, akik Continental termékekkel támogatnak ebben a szezonban.
Vasárnap jött az első maraton verseny az idényben, Balatonlellén. Ide Varga Márton barátommal utaztam le.
Úgy terveztük, hogy mind a ketten 2 körön megyünk, de aztán szégyen-szemre mind a ketten kiszálltunk 1 kör után. Én azért álltam ki, mert nem éreztem magam valami jól a biciklin, valamint még igencsak benne volt a lábaimban az a 8 órás solo. Meg így legalább nem fingattam ki magamat a Buda maraton előtt. Valamint őszintén szólva a pályán se volt kedvem menni még egy kört. Tele volt vérengző szúnyogokkal, persze erről a szervezők nem tehettek, de arról viszont tehettek volna, hogy valamilyen szinten le legyen takarítva a pálya. Persze nem teremsport, de attól még nem volt valami nagy élvezet a belógó bozótban tekerni szétszórt faágakon. L
De azért verseny után még jóízűen falatoztunk egyet J
Majd a tészta-party után „bevetettük” magunkat a Balatonba:
Szerdán pedig eljött a Buda maraton. Igyekeztem ezen a versenyen minél jobban teljesíteni. Szerettem volna negyedszerre is megnyerni. Reggel anyával kivitettem magamat, mivel görgőzni akartam a verseny előtt, és ehhez az országútimat akartam használni. A rajt előtt 50 perccel fel is ültem a görgőre, és zümmögtem magamban egyet. A rajba sikerült a 2-3. sorba beálljak. A rajtom nagyon rosszul sikerült nagyon sokan elmentek mellettem, de nem szomorodtam el, tudtam, hogy két körön fogok menni, tehát van még időm. De azért az első emelkedőn elkezdtem szépen leszedegetni az embereket. Az első komolyabb emelkedő (Virágos-nyereg a Bécsi út felől) elején magamba nyomtam egy Nutrixxion XX-Force gélt, ez adott egy jó nagy löketet, és így jó pár embert leszedtem leszedtem az emelkedőn, és ezt az előzgetést sikeresen tartottam is egészen az 1. kör végéig, de még ne ugorjunk nagyon előre. A HHH megmászása is elég jó tempóban ment. Majd lefelé elég sok embert hoztam be, a Continental X-King gumi nagyon jó haladást biztosított, hála az UST guminak bátran mehettem 1.7 bar nyomással, így a nagy kövek és a kanyarok nem okoztak gondot.
Beérve az 1. körömről a Panyi családtól felvettem a frissítőmet, és nekivágtam a 2. körömnek. Az első mászáson felért rám Szederkényi Bence (az 1. körben technikai probléma hátráltatta), és olyan tempóval ment el mellettem, amire csak egy ideig tudtam reagálni, és leszakadtam róla. Ezután igyekeztem a lefeléken a lehető legtöbbet behozni, mivel tudtam, hogy lefelé jobban tudok haladni, mint ő. Sajnos az egyik lefelé egyáltalán nem volt takarítva, azaz teljesen belógó ágakban/levelekben kell haladni, szerencse, és ismerem a pályát, és tudtam, hogy erre kell menni, amúgy lehet, hogy visszafordultam volna…
Az utolsó nagy mászás előtt megint betoltam egy XX-Force gélt, hogy ezen az emelkedőn rendesen oda tudjam tenni magamat. Valószínűleg a gél is hozzájátszott, hogy Gaszner Robit, aki ott volt rajtam le tudtam szakítani, és egy előttem 25 másodpercre lévő embert is le tudtam szedni. Innentől még egy kis single-track vezetett a virágos nyereghez, ezt is jó tempóban tudtam abszolválni. Majd jött egy hosszú lefelé a Szélzsákos-dombig, ennek a lefelének az aljában észre vetem magam előtt Szederkényi Bencét, aki a kategóriámban előttem volt. Ahogy tudtam elkezdtem menni hogy felérjek rá, de sajnos nem sikerült, a lefelében utána el is tűnt előlem, majd a reptéren körbe végig előttem volt 25-30 másodperccel, amit sajnos nem tudtam behozni. L Tehát a végén beértem kategóriám 3. helyére, egy kis csalódottsággal. Nem sokon múlott egy jobb helyezés, de ma ez volt bennem, rendesen kihajtottam magamat, tehát nincs miért búsulnom.
Azt érzem, hogy még gyorsulnom kell, szóval Bálinttal el is kezdtünk a témában dolgozni. JKöszönet edzőmnek Bálintnak, az új csapatomnak a Meditech Sc-nek, valamint a támogatóimnak: a Nutrixxionnak, a Pacific Cycles kft-nek, akik Continental termékekkel támogatnak, a Léda étteremnek, valamint a Probikenak.
Üdv,
Bence
Második menetben Zorán sajátos hangulatú beszámolóinak legújabb kiadását élvezhetitek, ahogy a szerző azt leadta szerkesztőségünkben:
Szombat-vasárnap.ro
Az elmúlt két hétvégén Romániába volt szerencsém versenyezni , azért is mondom/ írom hogy szerencsém ,mert nagyon szeretek ott versenyezni , illetve lenni . Nagyon más , vagyis én másnak érzem az ottani emberek mentalitását .Mindenki mosolyog, pozitív, segítőkész szóval tényleg jó érzés ott lenni .
Na de a viadalok .
20.-án szombaton kora reggeli indulással indultunk Nagyváradra a Probikers matatonra ( a név kötelez ) . Másodjára rendezték meg &már tavaly is igen magas szintű versenyt hoztak össze a srácok &ezt csak fokozni tudták . Két 35.5 kilis körből állt , ami nem volt túl technikás , viszont nem is baj mert ez a nap volt az első mountain bike-n töltött napom idén .
A taktikám az volt hogy egy centit se vezetek, mert fogalmam sem volt milyen állapotba vagyok. ez volt a 3. hetem így fáradt is voltam , a lábaim mint egy stewardessé , kőből volt , így csak vártam . A trükk még az volt hogy kutyafuttában összerakott biciklimen ugrott a nagytányéron a lánc , így nem tudtam a „stílusomba” tekerni , szinte mindenhova csak pörgetve beülve tudtam feljutni. Eléggé szenvedősre sikerült , mar az első emelkedőn öten maradtunk Elinek & Pantaninak ( román srácok) köszönhetően. Rajtam kívül még Kis Józsi & Soós Karesz maradt . A pálya imitt-amott lélekkirázós volt de valahogy túléltem , bár a letekeredett bandázsom nem javított a komfortérzetemen.
Második körbe , minden frissítőm elfogyott ezért meg kellett állnom , a többieknek volt így ők tovább hajtottak , keresztbe húzva a számításaimat & mehettem egyedül egy időfutamot .
Szerencsére a végére Pantanit & Kareszt így bejöttem harmadiknak abszolútba & korcsoportba még magam is meglepődve elsőnek J
A héten a Wolfbike jóvoltából kaptam egy-két Force terméket (bukósisak, szemüveg , kesztyű, speciális kulacs , melybe a gélt & a lötyit is bele lehet tenni így egy cuccal kevesebb húzza a kis kerékpáros hátát ) szóval a következő versenyen lehetett is lelkesen használni .
Nem is tétováztam sokat ,így 28.án Kolozsváron vettem részt egy viadalon , a Farget maratonon , Kertész Levi meghívása révén ! 27. indultunk , estére oda is értünk . Hiába az egy nappal hamarabbi érkezés nem tudtam kipihenni magam mert még hajnal 1kor nyitott szemmel fetrengtem & az éjszaka folyamán is sokszor felkeltem . Meg is lett az eredménye mivel a másnapi bemelegítés alatt néztem Buci pulzusát ami 5-10el alacsonyabb volt mint az enyém . Gondoltam „nono” ez nincs rendjén mivel fordítva szokott ez lenni.
Rajtterületen néztem , hogy rengeteg magyar van Szilárd , Blazsó Marci Horváth Attiláék , mint ha csak itthon lennénk J . Rajtnál beszólítottak aminek örültem , bár semmi sem itt dől el, de a bukás elkerülése miatt érdemes elöl lenni . Rajt után egyből egy kis kavar volt , mivel a rendőrautót két szembe jövő autó megállította ( nem fért el tőlük ) &a lendületbe lévő igen szép számú mezőny megelőzte. pár perc tanakodás után helyre állt az élet rendje &folytattuk tovább a „lassú rajtot” (kb nyélen föl a hegyre , csak épp a rendőrautó mögött ) . A terepre érve volt időm az órára pillantani , de kár volt mert az aggodalmam így vizuálisan is mutatkozott , mivel a hegy tetejére érve ( ami nem volt túl rövid ) 179es átlaggal értem föl & csak csorogtam hátra. Innen kezdve nagyon szenvedtem végig . jöttek is a gondolatok mindek ültem bicora , mit keresek itt stb , de aztán megbékéltem . 2:45 óra körül már-már éveztem is & erőre kaptam & kezdtem utolérni az embereket , csak a bibi hogy innen már nem sok volt hátra. A pálya nagyon tetszett , rengeteg szép helyen mentünk max 5 kilométer aszfalttal , amit a hátam a kemény guminak köszönhetően igen hamar megérzett a hátam, kopár golfpályát is megszégyenítő fűvel borított hegytetők &jó meleg ( néha már fohászkodtam egy kis esőért , de nem jött ) szóval minden környezeti tényező adott volt .
Pálya mellett rengetegszer szurkoló nénikék tapsikoltak a padon , amik igen ösztönzően tudnak hatni, viszont mindezek ellenére ezt a versenyt nem zártam olyan előkelő helyen , de legalább leküzdöttem a félelmem , mert tavaly ugyan itt sikerült 10forintosra bukkannom lefelé , aminek a fejem látta a kárát .
Hazafele végre sikerült megtekintenem egy szoci betonkád víztározót a Körősön , aminek nagyonörültem.
Végezetül nagyon fura hogy mindenki azt hiszi ( vagy legalábbis sokan ) , hogy mennyire elmaradott egy ország ,meg szegénység . De ha csak a bicót nézem akkor mindenki az „elitből” szponzor által kapott bicókkal közlekedik xtr-s 29es stevens, meg X0 , X9 29es cannondelokkal &még sorolhatnám.
(a kép alá volt írva , hogy rájöttek az emberek a pénz nem boldogít )
Az emberek meg mindenféle anyagi szegénységtől függetlenül mosolyognak a legelszigeteltebb kis faluba is, mert nem ezen múlik !! Példás!
