Blues Before Sunrise
Az az igazság, hogy nincs mindennap "üzleti út". A dolgozónak meg kell oldania a betevő sportolását. Ha némi kilométer begyűjtése a cél, akkor ez nem megy másként, egy kicsit korábban kell útnak indulni.
5:15 perces start után nem sokkal a Déli-pályaudvar mellett robogok. Ha látszana valami, akkor hihetőbb lenne...
Az idő csodás, 8 fok - térdgatya, nyári cipő, gyapjú bokazokni, mezei thermo mezek alkotják ruhatáramat. És egy csodás láthatósági mellény. (Azért nem a benzinkutas fajtából, kerékpáros testre szabott az is!)
A Parlament - helye, a nagy víz túloldalán:
Mindenképpen ki kellett próbálnom az új kerékpáros alagutat a Margit-híd alatt!
Lenyűgöző mennyiségű csempe és világítás.
Az alagút után... fényűzés...
Mentem is sebtiben a Flóriánra:
Nem sokan voltak itt a vasárnapi tekerés résztvevői közül. Persze, hiszen szombat van. És hajnali 5 óra 32 perc...
Budakalászra nehézkes volt kinavigálni. Majdnem nekimentem egy fának a kerékpárúton - kényszerűségből ott kellett mennem, mert Békásmegyeren építkeztek a Hév átjáróban...
De kijutottam, sajnos buktam vagy két percet a tervezett menetidőmhöz képest.
Szentendre előtt volt az első totál-koromsötét szekció, de ez szerencsére egy rövidebb verzió. Követte is egy kis korzózás a parton:
Irány Tahi!
Felvettem a 31-32km/h utazót, s nem lassultam a hepe-hupákon sem!
Aztán Dunabogdány - nos, itt, mármint előtte volt egy eléggé komoly sötétség, kicsit csalinkáztam is(de csak a felezővonalig). Szerencsére mindig jött egy gépjármű, mely bevilágította az utat. Nagy volt a forgalom ma hajnalban (az előző hetihez képest), biztos a "hosszú hétvége" miatt állt neki közlekedni mindenki ilyen hirtelen reggel.
Visegrádon az orrom előtt kapcsolták le a közvilágítást. Kösz. Töksötét lett. Gondolom elnézték egy nappal az óraátállítást...
Csak a település központjában, a kompnál volt némi fény:
Nini, derengés! Pilismarót előtt, 7 óra után.
... Marót után lekapcsolhattam a lámpásokat...
(majdnem) Féltáv!
Cél - a centrum!
Lefejelem a Bazilikát!
Persze nem standard, hanem bruttó Esztergom-kört mentem...
Dorog magasságában beindult a Blues At Sunrise is az agyamban, de csak pár percig...
Nem volt komoly ez a derengés, csak a menet végén láttam a kék eget.
A nap hegyei Piliscsaba után kezdődnek - Dórák/Kopár-csárda:
Nem szégyen - én még külön örülök is, hogy nekem van
- a harmadik (30-as) lánckerék használata ilyentájt.
Befittyen a második csokis gél is.
És megvolt ez a hágó is:
Pilisszentiván felé haladok tovább, kerülöm az egyre nagyobb forgalmat, inkább legyen benne egy kis szint.
Utam végződik hamarosan - lassan a célegyenesbe fordulok, elhagyom Hűvösvölgyet.
Így ni:
Itt vagyok, megjöttem!
Beértem, letámaszkodom...
És akkor még én nyitom a boltot?
Na kösz, nem bírok elkésni...
A laza hajnali 4 és fél óra és 130 km után már csak levezetés lesz ez a szombati 9 órás munkanap a pult mögött!
Végezetül hallgassátok meg ezt a dalt az egészségemre!