Bolondos húsvéti erőfitogtatás a tavaszi klasszikusok szellemében, Szatmár-Bereg határán
Talán elmondhatom magamról, nem vagyok a "körülmények áldozata" - mindig feltalálom magam!
A kétnapos ünnep vasárnapi ebéd alatti részét váltakozó intenzitású, de legalább langyos (+10fok) esőben tölthettem az utakon, hasonló intenzitású, de kevésbé langyos edzéssel.
Siettem is, mert a délutáni közvetítés utolsó egy-másfél órájára mindenképpen haza szerettem volna érni.
Hogy erőt, vagyis inkább ihletet merítsek a holnaphoz.
Merítettem is. Az erőt megfejeltem egy kis "power früschtük"-kel (német szakmai terminológia) - mandarinos kenyér...
És a garázsban ráleltem pár tonna elrejtett zserbóra (sajnos nem ehetek ilyen finomságot csak úgy vagy azért mert ünnep van - meg kell találni a módját a nassolásnak), melyek peremeit ügyesen lemetéltem és kettesével csomagoltam. Ez lett a "power riegel" az útra:
Így sikerült majd 50cm (4x12) zserbóperemmel megrakodva elindulnom. Sietnem kellett, mert havas esőt (havat?) jósoltak mára. És siettem is, mert betyárosan lehűlt az idő, minden gúnyámat magamra kapkodva jókora intenzitással startoltam.
A helyi nassgyár mellett vezettek a felvezető méterek. Ha Balázs Úr tudná, hova, merre járok én családlátogatni...
A település után, rövid rázató és egyből rátértem a tegnapi verseny mímelésére: "Oude Kwaremont"!
És kezdődik!
A táblaerdő ellenére sikerült betalálnom és már spontán hoztam is a megfelelő áttételt:
Hupppsz! Ez olyan rövid (vagy gyors) volt, hogy szinte észre sem vettem. Pedig, de meredek!
Kis sík szekció után már jött is a "Koppenberg":
Hihetetlen, hogy sikerült a síkság közepébe, a kerékpárútra két 10%-os mászást is bepakolni! Közben a mellette haladó autóút egy centit sem emelkedik...
S nemsokára vége lett a szupersztrádának:
Igen, a szokásos "Európai falu", szúrjuk ki a kerékpározni tilos táblákat minden sarokra, a járdát meg nevezzük ki közös használatúnak...
Miközben megfordultam, a szemem elé került a "megmondótábla":
Hehe, a hivatásforgalmasok meg a gázpalack-terményszállítók hogy fognak majd örülni a két 10%os mászásnak - gondoltam magamban...
No, de sebaj, nekem pont kapóra jött ez a kis erőfejlesztő húzódás, így megcsináltam őket visszafelé is, utána pedig elhúztam Vásárosnamény felé, mert...
Láttam a tévében (ezt is), hogy átadták a második Rákóczi-hidat - azt hittem, a Lágymányosit hozták ide, de aztán közelebbről megnézve az itteni nem hasonlított az ottanira, ráadásul a neve után is ott van, hogy: "Tisza" - akkor meg mit akarok itt kötözködni, nem? Tehát, elégedetten áttekertem (ezen legalább lehet - egyelőre - biciklizni, ellentétben az elődjével) rajta.
Kanyarogtam egy kicsit a környéken, majd hirtelen Nagyecsed előtt találtam magam. Ekkor, az utolsó - és egyben legkeményebb - rázatón betoltam az utolsó (2.) adag "Power Riegel" szettemet
Kellett az energia, mert hamarosan jön az utolsó, a mindent eldöntő "...berg" - tessék csak figyelni a folytatást!
Ez itt lent még nem az, sőt nem is a La Manche, csak a Kraszna, ahol éppen "gyors lefolyású árhullám" zajlott:
Szép az elnevezés, azért remélem tényleg gyorsan lefolyik és nem kell menteni a lakosságot!
S akkor vissza a versenybe - Nyírcsaholy vége, a "Patenberg"
Ahogy ráfordultam (a kerékpárútra), már gangoltam is lefelé, ezt most nagyon meg kellett nyomnom - ülve!
Csattogtak váltók, recsegett a lánc, ropogott a racsni és csikorgott a fogam (no, nem a hidegtől) - iszonyat erőlködés ment...
Az első húzódást rögtön követi egy második...
Én meg csak a tegnapi moziélményre gondoltam...
Tudtam, ha ez a "bukkanó" megvan, akkor nyerek!
Már csak egy kis sík időfutam...
Azt hiszem megvan! Láttam a tévében, hogy ezt kell mutogatni:
Én nyomom a kerékpáros műúton, a többiek meg nyomják csak a rázatón:
Hoppá, egy nem várt fejlemény, ez nem volt benne a forgatókönyvben! Egy hármas szökevényboly:
Sikerült lekerülnöm őket, engem már nem lehetett leállítani!
Csak még egy kilométer a négysávoson:
Végül a hó is elkezdett szakadni - nehogy már megússzam valamilyen csapadék nélkül. Ráadásul hó, havas eső péntek reggel esett rám utoljára - még a végén elfelejtem, hogy milyen is az...
A célban rajongók, meleg otthon és egy gallon kakashúsleves várt. Ez utóbbinak örültem a legjobban!
A két húsos-vegyes tál tartalmát majd teljes egészében lenyomtam. Kell ennél jobb regenerálódás?