Crossliget? Hmmm, nem volt rossz!

De nem ám! S, hogy nem "kellett" versengőként versenyre menni, az meg a külön hab volt a tortán!

 

Egy jó adag nosztalgiával sétáltam ki a Városliget közepére. Az alant látható dombon kezdtem "kerékpárversenyzői pályafutásomat", valamikor 1986-1987 táján, egy budapesti BMX verseny keretében. Emlékszem, hogy akkortájt kontrás bicajom volt, de itt - valamilyen fura okból kifolyólag - kölcsönkaptam egy racsnics, elől hátul patkófékes Csepel BMX-et. Naná, hogy az első lejtőn kiszáguldottam a pályáról, vittem magammal a szalagot, kordont, mindent. S közben bőszen kontráztam... azaz lassítottam... volna. Így is negyedik lettem, tehát már akkor látszott, mekkora tehetség vagyok.

 

Aztán a 90-es évek elején kétszer is megfordultam itt - de akkor már mountain bike-kal - a Recognita kerékpárversenyeken. No, azok meg ugye országúti kritérium versenyek voltak, így esélyem sem volt a nyerésre, cserébe körülbelül 3 perc után kaptam meg a körhátrányomat...

Azóta sem voltam szerintem bicajjal a Ligetben, s most is kétlábon tébláboltam. De azért volt pár nyomós indok, hogy kilátogassak.

Például, hogy idén sikerült olyan ügyesen manövereznem a versenyeken, hogy semelyik évvégi díjátadó gálára sem kell hivatalossá váljak. Ez a nap így egy tökélyes alkalom lett arra, hogy kiéljem az őszi/téli szocializációs kötelezettségeimet. Szerencsére nem sokan ismertek meg az álruhámban, de éppen elegen igen.

A szuper időjárásban - ahhoz képest, hogy mi volt az előző és az utána következő napon - rengetegen célozták meg a helyszínt! Annyit beszélgettem, hogy az már lassan fájt. Igen... egy kis (sok) edzéselmélet és gyakorlat, munkaügyi problémák, hogy megy a suli, milyen volt a terepgyakorlat; meg, hogy kinek, mekkora a gyereke, jé az a Tied?; ha még nincs, mikor jön és hány darab, esetleg most házasodtál vagy épp elváltál, Ő az új barátod/barátnőd, mióta vagy(ok) vegetáriánus, már eszel húst Dini... ésatöbbi ésatöbbi... A végén még Fejes Miki szpíker is lebuktatott a hangosban, pedig majdnem el tudtam kúszni mögötte, az avar alatt lapulva.

Volt némi "szakmai és személyes érintettség" is, hogy a szalagok mellett sétafikáltam, hiszen érintett vagyok a fiatalság sportosabbá válásában...

Például az U17-es fiúk mezőnyében...

Itt épp Vas Balázs gyömöszöli a dombot, illetve ellenfelét - ez még az első körben történt. Utána magát döngölte a földbe, de felállt (!) és hihetetlen küzdelemmel bejött a harmadik helyre!

Vagy épp az U17-es... akarom mondani Elit Felnőtt női mezőny elejében is...

Ő pedig Vas Blanka, aki 15 évesen (sem) az Elit/Felnőtt mezőnyben, a harmadik helyért folyó birkózásban, egy hármas sprintbefutó tökéletes kivitelezésével szerzett bronzérmet!

Nem hagytam figyelem nélkül persze a kortársaimat sem... Medgyes Gábor és Specziár Viktor (Master-2) küzdelme rettenet izgalmas és látványos volt, s csak az utolsó két körben dőlt el, mikor Gábor - mondjuk azt, hogy - leatletizálta Viktort.

Fésüs "Kefe" Laci tagtárs már az első körben összeszedte a napi defektjét...

De egy gyors kerékcsere után, őszinte mosollyal az arcán ment a többiek nyomába, s jött fel, mint a talajvíz.

Kis Jocónak nem volt ekkora szerencséje. És pótkereke/bringája sem volt. Az elsőköri defekt után Ő sajnos kiállni kényszerült.

Vas Peti meg Benkó Barbival alkotott nyerő párost...

A palánknál pedig lelkesen gyakorolta a cyclocross tankönyv "leglassabb feljutás a dombra" leckéjét.

Az Egyletből indult még Holluby Andris is, aki nagyon szeret(ett) a közönségnek játszani, azaz folyamatosan - de tényleg, mindig - kifelé nézni a pályáról.

Csoda, hogy nem vágódott el egyszer sem...

Hopp és hűha! Micsoda előreszegezett tekintet! Ez az Andris, alakul ez! "Szemed a pályán legyen" (Vagy nem voltál vasutas?)

Hmmm... azt hiszem, fel kell kössem a gatyámat. Míg én csak ide-oda túrázgatok, addig ezek az öregfiúk heti rendszerességű versenyzéssel tartják magukat csúcsformában, télen-nyáron. Jó lesz, ha elkedzek magammal foglalkozni!

Mára ennyi, gondoltam gyorsan megosztom veletek, hogy milyen frankó szerveződések vannak errefelé! Nem is mondtam, de volt kint csodás kávézási lehetőség is, persze, hogy kipróbáltam, csak most épp nem volt kedvem magam megörökíteni a papírpohárral na!

Nagy-nagy köszönet a Team Econix csapatnak - akiket eddig csak a CoffeeRide instruálása miatt "ismertem" - hogy belevágták ebbe a fába (is) a fejszéjüket! Csak így tovább!