Sorozatindítással próbálkozom... No, nem az olyan, itthon megszokottal, hogy "2 cikk még kínkeservesen összejön, utána meg hamvába hal az egész", hanem ezzel a dózermániával legalább ezen a télen megpróbálok átívelni és általa némi változatosságot vinni kerékpáros életünkbe.
Hogy merre jártam most szombaton, ahhoz nem férhet kétség:
Egy három szakaszból álló országúti-dózer vegyes grandturizmót képzeltem el, melynek kétharmadát meg is valósítottam. Az utolsó etapra időhiány miatt nem tudtam eljutni. Úgy látom, terepen "nem teljes mértékben tartható" az aszfalton megszokott utazósebesség... De legalább jut valami a jövő hétre is!
Némi műholdas-internetes segítséggel (otthon, a számítógép előtt természetesen) kinéztem és megalkottam az útvonalat, még ki is nyomtattam egy halovány itinert, végszükség esetére, de szerencsére a memorizálás is megy, így nem kellett elővennem.
Az etyek-botpusztai Kolumbusz utcából (!) egy 90 fokos jobbkanyarral csavarodtam rá a kőbányába vezető útra:
Fehér "gravel" csemege porzott volna alattam, ha nem lett volna igen párás az idő. Így is szép volt!
Előzetes tájékozódásaim szerint a bányáig mindenképpen el lehet jutni, de, hogy utána mi jön...
Ez még a terület előtti első ijesztés:
A Robbantási Övezet Határa = a Dózerezési Élvezet Kezdetével!
Kicsit megijedtem a közeledő táblarengeteg láttán - főleg a sok piros szegélyű karika zavart meg...
Szerencsére csak a hídmérlegre történő ráhajtást voltak hivatva megakadályozni.
Utánuk egészen a peremig merészkedtem - volt egy szakadék hangulata...
Az "abandoned" billencs is hozzátett az érzéshez. De maga az üzem működött, lent nyomták a gépezetek rendesen!
Azt hiszem megúsztam a nézelődést, mehetek tovább Bicske felé...
Ugyanis ez egy remek "átjáró", mellyel - ha kedvünk és kerékpárunk úgy tartja - ki lehet hagyni az 1-es út kétszeri keresztezését és a mellette lévő harmadrangú aszfaltút maradvány unalmát.
Hopp, egy "abandoned" villanyoszlop a semmi közepén:
A bánya egy dombon, dombban helyezkedik el, utána javarészt gurulás és rázkódás a jutalom.
"Csak" annyira rázott, hogy a kilométerórám mágnese odébbcsúszott a küllőn, így meg kellett állnom visszaállítani...
A dózer vége, majdnem Bicske határa. Egy kicsit kell még a vasúttal párhuzamosan nyomulni, utána a házak között az első lehetőségnél jobbra és már a központban is vagyunk!
A városon simán csak átszáguldottam, mert dolgom volt két faluval odébb, egészen pontosan itt:
Vasztélyon még mindig hajnal volt...
... és nagy buli az éjszaka... vagy disznóvágás...
A faluból kifelé olyan meredély visz ki, hogy alíg bírtam fotózni... de muszáj volt, mert szépet láttam:
A dombtetőn hármas elágazás - jobb kéz felől már többször jöttem (na, az meg még meredekebb), tehát tudtam, hol vagyok!
A mélyszántás mellett kicsit saras volt a szervízút és eleinte rázott is...
De hamarosan minden kisímult - igazi "al dente" agyag-slickdózer! Sőt nemsokára ex-aszfaltra vált a táj, egészen Mányig.
Ott be- illetve visszakapcsolódtam a hagyományos bitumenre és hazavágtattam ebédelni.
Több veder (tojás)fehérje (és sárgája) leves várt rám...
Kellett is az extra protein, mert vasárnap nagy menés volt, ahová ugyan balga módon nem vittem fotóapparátot, de higgyétek el nekem, nem kegyelmeztünk az izmoknak!