Csak összejött a második rész és megvan végre a Tornyópuszta - Nagyegyháza "shortcut" is! Igen, igen!
A kísérletre történő ráhangolódásképpen, még szombaton többedmagammal részt vettem a BringaBanda Szeminárium II. ülésén. Néhány deviáns sportember is ott volt.
És még több nem deviáns.
A délutánt Tihanyi András kezdte, teljesítményfokozó táplálkozás és témakörben:
A sötétség beálltával következett Lőrincz Olivér, aki alapozós tapasztalatait osztotta meg velünk:
Nekem aztán húsba, illetve csontba vágó téma mindkettő: mivel igen állóképes élsportolóként ugyebár nem állhatok végig több, mint 3 órányi ismeretterjesztést, s ergogén táplálásom eredményeként nagyon fájt a padló+jógamatrac kombináción az ülés (sajnos a puha székecskéket lekéstem), így fetrengőképességemet is latba kellett vennem, hogy kibírjam az extrém fizikai igénybevételt...
A sok, értékes információ ... birtokában, valamint az előző 22 év bringázásainak tapasztalatai alapján - no, meg annak tudatában, hogy betyár hideg lesz reggel - gyártottam le úti tápjaimat:
Balról jobbra a hozzávalók: Bulgáriából importált mézes-cukros szirupba áztatott nagyobb olajos magvak, kisebb olajos magvakkal meghintve; aztán pár halloween-ről maradt csokiutánzat; s végül, de nem utolsósorban a jó öreg tönköly kocka.
Kérem szépen, ezt tökéletes összeállítás, a szakkönyvek sem tudnak jobbat javasolni: szénhidrát (csoki... akarom mondani kristálycukor, búzaliszt, méz), fehérje (tönkölyliszt), zsír (olajos magvak, kakaó)! Maga a sporttáplálkozás gízai nagy piramisa!
Szerintem egy ilyen szendvics nagyjából és minimum 4-500 kalóriát is tartalmazhat(ott). Kell a többletenergia a fagyokban! Emellett meg ott az örömfaktor, hogy betegre zabálhatom magam ilyen nyalánkságokból.
A hűs, hajnali tekerésre történő motiváció másik oldala: nem egyedül mentem felfedezőútra!
Szerencsére Fityisz - kedvenc dózerpartnerem a gengszterkedésben, ugyanis Ő is koránsportoló, kevesetevő típus - értem jött hajnalban, nem riadt meg a kemény mínuszoktól (szerintem egyszerűen csak nem nézte meg az agglomeráció hőtérképét - Herceghalom: -6 fok) és értem jött!
7 óra után pár perccel már túl voltunk Tökön-paszulyon, ugyanis Zsámbékról Tinnye felé startoltunk:
Nyolc óra magasságában még olyan hideg volt, hogy taknyom-nyálam egybefolyt... aztán fagyott... (A kesztyű ujját nézd!)
Bár laza, állóképességi edzés (amolyan glikogénraktár növelős, az eléhezés kihagyásával) volt a terv, kellett nyomnunk pár láb- és szíverősítő gyakorlatot a kitűzött intenzitás felett is, mert különben jöttek volna a görcsök... meg az asztma... ja és a fagyhalál.
Bajóton fél kilenckor jártunk, s nem sokkal később, Bajna felé elkezdett felengedni az aszfalt:
Kezdtük érezni, hogy ma reggel minden rendben lesz!
A fagyos hangulat lassan lekerült az "étlapról" - s Héreg határában jött helyette más emésztenivaló:
Bár ezt még fájt elolvasni... Sajnos van egyfajta vonzódásom a "speciálisan" megszövegezett hirdetőtáblákhoz... gondolom előre megadták, hogy hány karaktert szabad felhasználni a reklám készítésekor, vagy....?
A nagyfokú (-6-ról + 4.5-re) melegedés miatt menet közben tartottunk egy gyors konzultációt, hogy akarunk-e "valószínűleg sárosak lenni" vagy sem. Fagyottból felengedő dózer vagy nyirkos, de száradó bitumen - ez itt a kérdés? Végül - bátraké a szerencse alapon - belevágtunk a terep-szekció felderítésébe. Irány Tornyópuszta, ahol már jártam tavaly, csak akkor bementem a településre és onnan már nem Nagyegyháza, hanem a szántóföldeken végigvágtatva Szárliget felé kavarodtam el és ki. Most viszont - mivel jól megnéztem a térképet még reggel - eleinte a kék jelzést követve sikeresen megtaláltuk az átkötést a vágyott település irányába.
A lényeg, hogy a falut balról kerülő ex-aszfalton kell menni, amíg csak lehet:
Aztán jön egy kereszteződés, ahol - ha az ember továbbmegy, pár méter után vége mindennek - derékszögben jobbra "le" kell fordulni... s ilyen szép köves iszonyaton döngetni...
... és döngetni... néhol kevésbé köves az iszonyat... de általában mégiscsak köves... vagy az én városi 28mm-es gumijaim nem valók teljesen erre a célra?
Amíg egyszer csak eljön a "Wide Fuckin' Open"
Ezt a lejtőt itt fent, fék nélkül lehetett engedni 220 felett - vááááááúúúúúú!
Egy sorompó kikerülése után jött... na micsoda...? Hát az aszfalt! És elágazások. Itt igazándiból egy kicsit bizonytalannak éreztem magam, de a Nap állásából ügyesen kikövetkeztettük, hogy az irányzékunk alapvetően jó! Vagy az ösztöneink voltak/vannak csak rendben?
Nem is lett csalódás - szépen begurultunk Nagyegyháza utolsó házai közé.
Hamarosan már a Csabdi felé vezető út kettős emelkedőjén teszteltük magunkat:
A végére még jutott egy kis Vasztély feletti vagánykodás, de ezt már nem örökítettem meg, mert a sorozat első évadjának első (azaz az előző) epizódjában is szerepelt.
Így most inkább a célba beérkezett friss és enyhén agyagos gravel-grinder masinám első harmada (valamint a pár kesztyűm)...
... és a hazaút (szintén) első harmadában a még éppen nyitva lévő glikogén ablakainkon (száj?) keresztül behajigált (nálam éppen... khmmm... beöntött...) szénhidrát (és nem(csak) fehérje) pótlás... zárja ezt a csodálatos reggeli menetet.
Meg az a boldogító tudat, hogy 11 után nem sokkal később már mindketten az otthon, illetve a finom ebéd melegét élvezhettük.
Tudunk élni, na!