Dózergengszter 7.
Híre ment a dózergengszterkedésnek...
Ezért a mai menet egy többszörösen nehezített vagdalkozássá alakult... Fityisz - rendes és hűséges társam a dózerelésben - mellé csatlakozott Zóka-Újhelyi Zoli is, aki igencsak nagy erőgép, idén nem is nagyon tudtam vele küzdeni a versenyeken, mert mindig valahol "odébb" (előrébb) volt... és jött Tuki is, aki ős-singlespeeder, a kitartóbbak közül való. Szegény Fityisznek pihenő hetet írta az edzője, s ez lett volna az utolsó, könnyedebb napja... nem az lett. Én meg izgulhattam, hogy sikerül-e jó hangulatban végigvezetni a HardCore-Dózer-Mókus-örsöt egy olyan útszakaszon, amin még nem jártam, csak a műholdképen néztem ki. Főleg úgy, hogy az elmúlt napok nem a sivatagi szárazságról szóltak... mi lesz a szántók peremén - aggódtam egy kicsit... nem is alaptalanul.
Kapóra jött az óra/visszaállítás, mert egyrészt mindenki már 4:30-kor kukorékolt, s nem késett a 6:15-ös találkozóról, no meg villanylámpát sem kellett magunkkal cipelni, hogy kijussunk a városból a tettek dózerére!
Zoli is kapóra jött... olyan iramot diktált az elejétől fogva, hogy hátul váltott szédelgéssel tudtuk csak követni.
Közös edzés-verseny.. van ilyen a szakirodalomban... úgy hívják angolszász nyelvterületen: "Group Ride"... no, nem... hanem így: "Hammerfest"...
Etyekig minden rendben ment, maximum a betyáros 1.1 Celsius fok ütött csak szíven... ja meg a 29km/h feletti átlag...
A fenti képen nem a Nap süt, csak a fotoapparát led-je világít... tudhatnátok, hogy Nap nem nagyon szokott nekünk járni...
Vagy mégis? Az Etyek-Botpuszta utáni kaptatón kezdett alakulni a felhőzet... Zoli még mindig elől:
Ma munkaszünet volt, ez alól kivételt képeztek az őrző-védő kutyák. Tukit kergették egy darabon, de aztán hárman is visszanéztünk, s akkor abbamaradt a csaholás.
Mindig lenyűgöznek a munkagépek... mekkorák már!
Ez itt a mai "nap képe"...
Ez meg az én képem... mögöttem Fityisz és Tuki lobog...
Egész nap ezt csinálták... mondjuk a túlélés így volt biztosított.
Bicske után átmentünk Csabdiba, majd onnan a világ vége után kettővel elhelyezkedő Vasztélyt céloztuk meg:
Így kihagytunk egy rövid és durva emelkedőt, helyette volt egy hosszú és durva:
Küzdöttünk rendesen felfelé!
Mígnem felértünk a kedvenc, Mány felé irányuló szántóföldszéli dózeremre.
Így ni, bele a pusztába:
Ez a mai második "nap képe":
Hamarosan jött a megismerendő új szekció, előtte a fiúk datolyát falatoztak, én pedig fotóztam:
No, így néz ki a Mány-Felsőőrpuszta átkötés... eleje...
Eddig jó, nem? Jegenyefasor, ex-aszfalt... behajtani tilos (ezt már megszoktuk, senki nem lassított egy pillanatra sem):
... s aztán... eljött a vég kezdete... a "Halál Archívuma"... ide is rakhattak volna táblát: "Mélyvíz csak úszoknak!"
Innen kezdve kezdett nagyon is kalandossá válni a helyzet. Mert a pocsolyát (máshol tónak nevezik az ekkora kiterjedésű vízfelületet, néztem is, hogy nincs-e rajta egy vitorlás valahol) ki kellett kerülni... egyszer egy felrobbant aknamezőn keresztül (Fityisz szerint pince - hát, ha nálunk ilyen a pince, akkor egészségére):
Az nem egy egérlyuk volt...
Utána jött a dzsungelharc, de legalább gyakoroltuk a válloncipelést (szerintem egyikünk sem jár CX versenyezni... illetve de):
Majd a jobbról tókerülést:
És balról ugyanezt (egy másiknál):
Nem nagyon akartam elhinni, hogy ez egy emberek (autók...) által is használt útszakasz lenne. A műholdkép szerint igen jó minőségű dózerrel kellett volna itt találkozunk, de annak se híre, se hamva nem volt...
Viszont leszakadt (löszös?) partfal az jutott:
Fityisz arckifejezéséből ki lehet olvasni, hogy mennyire élvezi a helyzetet, amit regenerálódás gyanánt teremtettek neki...
Nem csak síkon, a tavak mellett toltuk, hanem hegyoldalban is:
Amúgy nem volt olyan sok a tolás, csak hát ez a látványos... ekkor tudok jókat kattogtatni! Meg hallgatóztam sokat, hátha meghallom az autók morajlását a Zsámbék-Szomor aszfaltcsíkon... de semmi zaj... semmi... Hoppá, mindjárt fél kilenc, nekem meg tízre be kell érnem dolgozni, nyitni... szépen kimosakodva, megfésülködve... ez egy olyan probléma, amivel nem is számoltam eddig... huhhh... hívhatom Balázs Urat, hogy guruljon le nyitni... szégyen gyalázat!
Itt éppen eltekertek a fiatalok a levesbe:
Csak Tuki maradt velem... mögöttem...
És egyszercsak, és nini! Az ott a rég vágyott, vizionált aszfaltút:
Helyben vagyunk...
Meg egy kicsit messze, de... egyesítettük erőinket, Zolit előreküldtük... dehogy küldtük... már megint előre állt, s nem engedte 32-35km/h alá egészen a Budakeszi-hágóig!
Látszott rajta, hogy szeretné visszaszerezni az elvesztett 29km/h-s átlagot...
Az én bringámon meg az látszott, hogy járatlan utakon robogtunk már megint:
A váltóra kötözve hoztam egy kis mintát magammal a lucernásból:
A Hágó (Szépjuhászné) tetején nyomtam egy önkioldós csapatképet a HardCore-Dózer-Mókus-örs első közös kirándulásának emlékére - nézzétek, mindenki vigyorog!
Akkor ez most jó volt?! Szerintem az, de remélem, a többiek is hasonló véleményen vannak! Jól eltaszigáltuk magunkat a hajnali szántóföldeken, és nem lettünk gyengébbek sem!
A géppark is megért egy (négy) fényképet:
S a legnagyobb öröm(öm): 15 perccel nyitás előtt még be tudtam érni a boltba, szépen lezuhanyoztam. A bringát is (eldugult minden, azóta pumpálok), sőt még az "analízisre" is jutott idő!
Amiből legeslegnagyobb meglepetésemre az derült ki, hogy bizony az eredetileg kinézett átkötő-útvonalat jártuk be, semmi eltévedés nem volt, minden a terv szerint történt... csak egy kicsit bizonytalanul:
Most jöhet(ne) egy kis száradás és ködmentesség és akkor ezt a "kanyart" is be tudjuk már gyorsan - mondhatni rutinból - járni... de 30km/h átlaggal ám!
Köszönet fiúk a jó társaságért!