Dózergengszter és a nyáresti kísértés
Szerencsémre... nem unatkozom az idei Hivatalos Nyaralás alatt (sem).
Mint tudjuk a nyaralás nem egyenlő a pihenéssel. Ha meg még a bringa is nálam van (hol lenne máshol), akkor inkább a súlyosbított edző- és kiképzőtábor a megfelelő elnevezés ezekre a napokra. Hiszen reggel (a túróst reggel, hajnalban) sportolás, utána pedig az egyéb lélekemelő (és testfárasztó) élmények begyűjtése az ébredező (= kipihent) esetleg a reggelin már épp túllévő családdal. "Már csak rád vártunk!" (Amúgy türelmesen, ez tény - de alapvetően azért, hogy induljunk...).
És akkor még nem szóltam az "egyéb" szocializációs cselekményekről is. Ilyen az, ha a nap végén, a tó túlvégén, maratoni hússütés tűzmesterének feladatát látom el épp:
A hazai Masterkettő élharcosainak valamint az Utánpótlás árgus tekintete által figyelve:
És a következő nap sem eseménytelen... Egy élménybringázás 40-41 fokban (!) Marton Atival... Egy ideig még rendben is voltunk, de féltávtól átment az esemény egy vizespólós főzőversenybe.
Az már igazán ciki, ha négy óra alatt 3 helyen álltunk meg "frissíteni"... Oké, büfézés nem volt, de locsolkodás igen...
Annyira még magamnál voltam, hogy nem maradtam le a bakonyszentlászlói téglagyár egykori kisvasútjának maradékáról:
Banyek! Mégis volt büfézés... Akkor ciki van és kész. Nem egész egy órányi járásra a céltól, már csak Bakonytamási kisboltja, illetve kólakészlete tudott megmenteni:
Itt épp a fülemen veszem a levegőt, s közben próbálok mtb-vel hajtó sporttársam szélárnyékába (vissza)kerülni:
Másnap le kellett magam hűteni - adtam a kultúrának: várlátogatás! No, ott legalább hűvös van!
Meg vágyaim netovábbja - egy kávéautomata...
Meg is csapoltam rögvest - s lőn találóskérdés: "A képen látható két pohár melyikében található a cappuccino és melyikben a citromos tea?"
Szerintem nem egyértelmű, de a kóstolás eloszlatta kétségeimet.
Ez a kompozíciót szívesen látnám lakásom díszeként:
"Hűtőgépgyár" a címe.
És ez?
Ez nem szobor. Csak egy kínpad - a bal végén lehetett spulnizni az áldozatot (elébb nyúljon, aztán szakadjon), s közben a jobb kétharmadnál volt egy szögekkel kivert, forgó henger is... kifejezetten az élvezetek fokozásáért. A Júdás-széket már nem mutatom be...
Inkább a "Bicikliző Bányászok" című faragást:
Ennyi izgalom után kellett egy kis kikapcs. Autentikus környezetben nagy megnyugvást találtam Zirc nevezetes cukrászdájában...
Hihetetlen, de estére még belefért egy kis strandolás is. Jók ezek a balatoni strandok - lehet vonatb...zulni hasonfekvésből:
Na de! Miért is a mai írás címe? Ha a fenti élménykupac nem lenne elég, hát jártomban-keltemben a Hivatalos Nyaralás alatt, este- és hazafelé a plázsról milyen táblákba ütközöm?
Segítek - ha nem lenne olvasható a kerékpáros piktogram alatti két sor: Kenese-kör, Küngös-kör. Hmmm.... ez utóbbi igencsak felkeltette érdeklődésem. Mit igencsak? Nagyon! Szagot fogtam. Teljesen előjött belőlem a dózereznivágyás, nem tagadom. Az, hogy egy 7 és fél kilós műanyag országúti volt csak épp nálam, 23mm-es külsőkkel, sztenderd áttétellel... nem szegte kedvem.
Nyomban fel is állítottam a Főhadiszállást, elő a térképekkel és még az internetet is segítségül hívtam egy precíziós itiner, ne adj' térképvázlat reményében.
Vajh' mi lehet az a Küngös. Mert Kenese rendben van... de...
Mellékesen, a nagy böngészés közben látom ám, hogy milyen frankó utcanevek vannak a közelemben - ezt (lsd. az ujjam végénél) például, szerintem el sem hiszi a postás, ha rávésem egy borítékra...
Tehát, tátááám:
és
Így az is kiderül(t), hogy Küngös egy légvonalban igencsak közel fekvő kis település, Árpádházi Szent Kinga, avagy Kunigunda után elnevezve.
Hogy mennyivel okosabb lettem az elmúlt napokban!
Éjjel nem is jött álom a szememre. Igaz főként az évszázad vihara miatt, mert majd elröpült a ház a rettenet széltől, sötét meg nem is nagyon volt, annyira összefolytak a villámlások. De eljött a hajnal, én pedig félkómásan nyeregbe pattantam. Valamennyi csapadék is hullott, mert nagyon jó minőségű dózerekkel találkoztam utamon.
Ez itt a kezdet - maga az Űberdózer:
Kertek alatt vitt utam...
Ezt a szakaszt a térkép alapján a Márkó-völgyként azonosítottam be:
S egyszer csak eltűnt az út, mint olyan... de keréknyomok voltak a fűben, nedvesség pedig semmi (pedig egy kicsit féltem, hogy lesz nagy elvágódás a rézsútos, nedves fűben):
Aztán megint lett út, de már a durvább fajtából:
Sebaj, az Addict bírja, én bírom... igaz, pattogtunk rendesen! Arra kellett mindössze magam emlékeztesse, hogy ezzel a felállással nincs kanyarodás, nincs sáv(nyom)váltás, nincs fékezés, nincs kiállva tekerés... ha ezek nélkül kibírom, akkor átjutok Küngösre (meg úgy általában túlélem a dózerutakat).
Hipp és hopp, már vissza is tértem a civilizációba (de csak átmenetileg) - az elágazásnál egy esőbeálló. Kifejezetten az erre tévedt kerékpárosoknak!
Minimális (hosszúságú) aszfalt után...
Földút.
Majd azon kaptam magam, hogy alattam az "elkerülő"....
Itt megint volt vagy 200 méter szilárd talaj a kerekeim alatt, de a "lejtő" után visszazökkentem a megszokott kerékvágásba:
Szuper, hogy gumivágás nem volt, mert félelmem az akadt ebben témában. A defektvédelemmel ellátott külsőim csodásan működtek!
Nnnya... s eljött a feledózer-felebitumen, azaz az Ex-Aszfalt szakasz. Ez már előjele a végnek. Mármint dózerkalandom végének.
Persze azért még majd' 3 kilométert robogtam, elhagyva két állattartó telepet...
Kellemesen borítva az út porával....
Milyen szép, amikor másfélszeresére hízik az országúti külső a rátapadt sártól. Klasszikus!
Ejj, de elégedett is voltam/lettem magammal!
A Küngös-kör még bemegy a faluba, tesz egy kis hurkot, de sajnos én már nem mehettem arra...
A másik irányban kellett nagyon komoly intervalokat és résztávokat gyártanom, nem lazsálhattam többet!
Ráadásul - most, hogy bőszen gépelek - eszembe jutott egy másik nyáresti kísértés...
Megyek is, ha nem baj?!