Ébredezés

Nem tudom elég korán kezdeni a napot.

Túl elszánt vagyok.

 

Ha terv van, akkor azt meg kell oldani valahogy. Márpedig most terv van. Sebaj, mert korábban mindig le lehet feküdni és elegendő alvás után fel is lehet kelni időben.

 

S jó érzéssel csengethetek - ígérem csak gondolatban - az első buszokon szendergőkre.

Nem akarom felébreszteni őket, bár nem ártana, ha tudnák, hogy itt már megy valaki!

A lejtőn gurulva gondolok Tibi kollegámra is, aki valahol a közelben lévő ágyában talán ekkor fordul a másik oldalra.

Próbálkozom szabályosan a kerékpárúton menni - de minek... töksötét és kacskaringós.

A város végén az eddigi első pirosamat kapom.

Innen kezdve edzőtársam is van: az egyenletesen és szembe fújó, viharos erejű szél. Erősíts meg, kérlek!

A raktáraknál már sorban állnak a beszállítók kamionjai, kirakodásra várva. Ezek a pilóták még nálam is keményebbek.

Az utolsó körforgalom után...

...az első falu vége felé, kivilágított templom fényében fürdök.

Koromsötét útszakasz után már egy másik falu tornya segít a tájékozódásban. Van hangulatuk, el kell ismernem.

Pirkad.

Másfél óra tekerés után elmosódottan ugyan, de körvonalazódik a táj.

Megláttam a fogyó Holdat. Eddig a felhők eltakarták. Melegebb is volt. Most hideg van.

Holdkerék.

Tekerek a napfelkeltébe. De sokáig tart még! Az ott a fejem fölött sajnos csak egy lámpa.

Nem is észleltem eddig, hogy milyen nyálkás az úttest. Jobb lett volna félnem? Nem.

Agglomerációs átok. Forgalomnövekedés. De, hogy minden irányba?

Két óra suhanás után ennem kell. Azt olvastam, a csokiba mártott olajos magok jók így télvíz idején. Nem fagynak össze és kalóriadúsak.

Az én készletem egy kicsit összefagyott, meglehetősen nehezen tudtam belőle kiszabadítani pár gombócot.

Eldugott utakon kóválygok.

Hova keveredtem?

Tudom persze, de kicsit elgondolkodom, hogyan fogok beérni időben a boltba...?

Hát persze! A Nap erejével, s a szél segítségével!

Ma reggel is dúdoltam valamit ott bent.