A másik az, hogy erre a napra sikerül mindig valami rettenet időnek összejönnie. Két éve ugyanitt bokáig gázoltunk a latyakban; egy éve a Nagyvásárcsarnokban -20 fok volt a bokánknál; most megint Kőbánya és 5 centi hó. Ezek a (lám nem is) rendkívüliségek mindig megnövelik a várható izgalmakat.
De a legjobb… no, az majd a cikk végefelé jön.
Először azt hittem ám, hogy kosárlabdázás is lesz a BringaPark-ban. Aztán közelebbről nézve rájöttem, hogy ezek napelemes palánkok, sőt – mivel a fény felé fordulnak – napraforgópalánkok.
De nem… szerencsére a versenyzőknek nem ezeket kellett átugraniuk a versengés során.
Mint lelkiismeretes szakember, időre odaértem az első rajtra. Nem, nem nyüzsögtem a gyerekeim körül, van nekik elég bajuk nélkülem is, tudják a teendőiket, hadd készülődjenek csak.
Lehetett is miért izgulni, hiszen U17-ben Lőrincz Bendegúz:
U15-ben pedig öccse, Benedek küzdött a Bajnoki Címért:
A csúszdadombon nagy volt az élet. Mondjuk annyira nagy, hogy nem is érettük egymás szavát. Bár lehet, nem egymás szavának értéséért kell versenyre járni.
A srácok kívülről elég higgadtnak tűntek…
Bendegúz azért keményen küzdött Minárovics Krisztiánnal, aki nagy ellenfele ebben a szezonban.
Benke “jól elvolt” az összetett negyedik helye magasságában…
A lényeg, hogy a kitartó edzések meghozták eredményüket!
Ugyanis…. Jelentem: Mindkét fiatal megnyerte kategóriáját!
Huhh, nagyon izgultam ám – mert mindig volt egy-két ellenfél, akik veszélyeztették esetleg elfoglalták a dobogó első helyét a kupafutamokon. És most is szoros volt az eleje, jaj de szoros! De ha a formaidőzítés pont az Országos Bajnokságra jön össze, hát… egye fene!
Miközben gratuláltam a családnak, futólag megtudtam ám a kedves Apuka kiegészítő módszerét, amit természetesen itt nem árulhatok el. Maradjon ez a mi titkunk, de lassan a Polgár-családra (sakk) kezd hasonlítani a Lőrincz família. Mondjuk pont ilyenek: lelkesedés, kitartás… és egyéni, üdvözítő módszerek kellenének a hazai kerékpársportba. Meg talán az a támogatás-bónusz, amit pár napja szavaztak meg.
Hátha jut az utánpótlásra is! Hátha…
Mellesleg egyleti vezetőként is dagadt a keblem, hiszen a srácok így már egyből hoztak két bajnoki címet 2018-ban a Meditech Sport Club-nak!
A következő rajthoz hátulról osontam oda. Először Máté Jancsit figyeltem ki, miközben vagy nyújtózott…
Vagy karkőrzött…
Hopp – kedves ismerősök, Szombatiék – Marci törött csuklóval állt a rajthoz. Egészen közel.
Ejj, szerződésbe foglaltatom én, hogy nincs síelés, extrém sportolás a kerékpversenyzőnek. Most az OB mellett ugrik pár értékes hét is a felkészülésből. No, de majd! Kiegészítő gyakorlatokkal jól megerősítem Őt! Oké, az állóképesség (kerékpáron) kicsit csorbul, de olyan izomzat épül itt pár hét alatt, hogy ihaj. Ha azt nézzük, ez is egy alapozás. Massive Alapp.
Jé…! Előkerült “A” Máté is. Csak annyit tudtunk megbeszélni most – közelben a reptér -, hogy melyik az a géptípus, amelyik tud tolatni is. Megmondom őszintén nem emlékszem rá, csak homályosan. (Mármint a repülőre.) “A” Máté hamar el is tűnt a tömegben, szerintem az Év Kiemelt Depózója díjért hajtott!
Figyelmem a pálya felé fordítottam ismét, mivel kezdődött a 11:30-as (“Második Rajt”) futam, amelyben szintén voltak érdekeltségeim.
Leginkább a világlátott és minden bizonnyal lassan a mezőny legtapasztaltabb versenyzőjenként, komoly bajnoki esélyekkel induló U19-es Vas Balázs…
… és örök riválisa, Fetter Erik csatájára voltam kíváncsi.
No, ezek a fiatalok nem gatyáznak. Oly sebességgel hagyták ott az egész mezőnyt, hogy csak lestem.
Nemsokára érkezett Balázs húga Blanka is, aki a rajtnál még pont nem tudta, hogy U19, U23 vagy épp Felnőtt Nő-e aznap…
Izgalmas lehet íly bizonyossággal nekiindulni a Bajnoki Futamnak. Amúgy meg… Ahogy várható volt, Neki most Benkó Barbi lehetett volna az ellenfele, de sajnos a rajt után, az egyik első, havas kanyarban kicsúszott, fontos helyeket vesztve ezzel a mezőnyben. Ennekutána kissé durcás is volt…
Jancsi a Master-2 témakörben egyedüliként képviselte egyesületünket. A héten beszélgettünk róla, hogy ez erőpálya… Hmmm… most lett azért mellé egy kis technika is… Mondjuk azt a csúszdadombot ezerszer megmászni, miközben háton átfordulva kell szlalomozni… nekem mindenesetre elég technikásnak tűnt…
A Vas-gyerekek olyan gyorsan mennek, hogy nincs az a zársebesség, rekeszméret, amivel élesen le lehetne Őket fotózni:
Mindenféle képkorrigáló programot kell segítségül hívnom, ha látni szeretnék…
Blanka bringákat is cserélt – befagyott a pedál. Hja, ha igazi öreg szaki lennék, azt mondanám: “Miért…? Nem kellett volna leszállni!”
Jancsi közben rendületlenül rótta a köröket, nekem lassan összefolyt a mezőny, de ez a jó ebben a szakágban, hogy mindig van kit-mit nézni, kinek-minek szurkolni! Hajrá Jancsi!
Balázs is cserélt bringát. Ráfért a depójára egy kis bringamosás gyakorlat!
Blankát ordítva bíztattuk. Ha Barbit nem is, de az előtte haladó fiúkat fogja már meg!
Balázs elég jó ütemben haladt, 2-3 kör alatt nyílvánvalóvá vált, hogy Erik nem megy ma vele. Erik “sat up”, Balázs meg a “trade mark” vízszintes háttal robogott:
Arra, hogy Balázs győztesként SuperMan testtartással fog érkezni a célba, nem voltam fényképeszetileg felkészülve, így a bámulás közben lemaradtam, de egy célba érés utáni 0.1másodperces képem azért van róla:
Meg egy félperces is, már a gratulációk öltözködés alatt-közepette:
Hamarosan Jancsi is berobogott… aztán meg el…
És itt van Blanka, aki csapatvezetője gyűrűjéhez közelít… vagy nem… Tényleg elég morcos volt, pedig… és hát… és nahát!
Hú, Fiatalok!
Ez aztán remek vasárnap volt, tökéletes megkoronázása az előző hetek-hónapok… évek… kőkemény munkájának!
Kivételes “Work Ethic” – kedvenc, veletek kapcsoltaban használatos és lefordíthatatlan szópárom manapság, de szerintem ki tudjátok találni, mit jelent!
Büszke vagyok rátok és – ha hiszitek, ha nem – rengeteget tanulok Tőletek!
Ennyi izgalom után hazamentem és megnyugvásképpen, megnéztem egy tévériportot, miszerint:
“A magyar sport sikertelenségeiért nagyban felelős az edzőképzés”