És a második...

...közgyűlés idén, amin résztvehettem, sőt ezt kivételesen és részben még én is tartottam.

Általában az év elején tartjuk a rendes egyleti közgyűlést a Meditech Sport Club-nál. Az időpontot kivéve viszont ez egy rendhagyó dzsembori volt, mert:

- az első alkalom, hogy nem egy/a kerékpárboltban, hanem "külső helyszínen", jelen esetben a remek Gastland M1 Hotel, Étterem és Konferenciaközpontban gyűltünk össze

- kis csapatunk idén 20 éves, tehát ez valószínűsíthetően és minimum a huszadik közgyűlésünk volt

Ejha!

***

Hihetetlen, hogy az autópálya alatt milyen kazamaták vannak.

A délután 4 órás kezdésre a tagság bő fele szerencsére megérkezett - így egyből határozatképesekké is váltunk -, s szépen betereltük magukat egy konferenciaterembe, ahol akár még projektorozni is lehetett volna...

Ha én ezt tudom... akkor hozom a jó kis PowerPoint vetítésemet, s mozizunk az egylet életét megelevenítő képkockákkal éjfélig!

Szerény ügyvezető elnöki személyem egy anekdotázós, vicceskedős, húdespontán 2015-ös évértékelőt tartott, megspékelve az Egyesület gazdálkodásának részletes taglalásával. Mivel mindenki, mindent egyhangúlag elfogadott, nem volt akadálya a jövő évi tervek nagysebességű elemzésének, melyet elnökünk, Balázs Úr vezényelt le. A lényeget jegyzőkönyvbe foglaltuk, hitelesítettük, majd elnökünk hívó, illetve sürgető szavára a feltételezett vendéglátás helyére rohantunk.

Igen, ez már döfi! Lovagterem... azaz pinceborozó, de az biztos, hogy középkori a hangulat!

A kandalló már bedurrantva...

És rövid szemlélődés...

Ismerkedés és megilletődöttség mímelése után...

Nekiálltunk feltérképezni a menüt:

Volt itt leves(ek), lazac, sertés, csirke, bacon, sajt, vegyes köret...

Mi szem-szájnak ingere!

Persze volt, aki illemtudóan csak leült, megvárta, míg "lemegy az áradat"....

Balázs Úr levessel melegített ezen a hűvös téli estén...

Berkes Jani nem töltötte feleslegesen folyadékokkal az időt és magát sem...

Szép, homályosan mindenki eltalált a helyére...

Én még fotózkodtam (ilyen csodásakat), majd választottam egy sportolóhoz méltó méretű kávéscsészealjat (miszerint kis tányérokból és egyszer szedünk, ha büféasztal közelébe kerülünk):

De hopp, el sem fordultam, s "ezek" már megint ott sorakoznak?

Káprázik tán a szemem? Mindig van (sőt néha ugyanaz) az étkeknél...

Hümmm... menetközben megjelent a desszert is (tiramisu)... ahogy látom az Elnök Úr hamar belevetette magát...

Most  meg hol a tányérja? Az előbb még megvolt!

Na azért!

Igaz, én ekkor még a főételnél (sem) tartottam, de legalább azt szépen tálaltam:

Nagy szerencsém, hogy a natúr hús + zöldség-gyümölcs csak az én prefenerciám!

Meg az esti kávé!

A készséges személyzet pillanatok alatt olyan kapucsínótvarázsolt elém, hogy ihaj! Azóta is pörgök!

Sajnos nem maradhattunk sokáig, volt aki utazott, volt akinek még edzésre kellett mennie (igen, este 7-kor), de az biztos, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

Köszönjük Surman Csaba sporttársunknak, hogy felajánlotta nekünk ezt a lehetőséget és éhettünk is vele!

Nekünk, mint kőkemény versenyzőknek, pedig nincs más hátra, mint böcsülettel nyomni 2016-ban is!

Hajrá!