Ezt lekéstem... - MKSZ Díjátadó 2015
De le ám...
A fenti fotót a pöpec vekkerem számlapjáról, a megérkezés pillanataiban lőttem. Öt óra 33 perc. Délután.
Oké, nem is akart nagyon összejönni ez a díjátadósdi... kár, mert jólesik díjazódni, na!
Már előző írásomban jól beharangoztam, hogy idén aztán nincs évzáró bulizás, mert félszándék-nagy(pofára)esés módszeremet követve, semelyik összetett értékelésben nem kerültem dobogóra. Erre Kis Jocó hát nem odaír a cikk végére, hogy: De! És Vas Peti is dobott egy e-mailt, hogy Dede! Remegő ujjakkal nyomogattam ezután a klaviatúrát, huzigáltam az egeret, miszerint azonnal le kell ellenőriznem a fellelhető táblázatomat, melyek egyik javított (?) kiadása szerint, az MKSZ által meghírdetett XCM Magyar Kupa sorozatban, Master-2 kategóriában már ténylegnemnegyedikvagyok Jocó mögött 5 ponttal lemaradva, hanem harmadik. Ténylegharmadik. Azannya! Erre aztán nem készültem fel idegileg... fel is hívtam röptében a pszichológusomat, aki mondta, ne aggódjak, minden rendben lesz. Regisztráljak szépen az eseményre, jelenjek meg szombaton, 18:00 előtt valamivel a helyszínen, pacsizzak, akivel kell, vegyem át, aztán mehetek haza regenerálódni. És... én... én kérem megtettem mindent a sikeres éremátvétel érdekében, de erre...
Pedig milyen jó kis büfé volt, cukormentes...
És még egy kávégépet is felfedeztem. De sajnos a teremnek csak körülbelül ezen mélységéig jutottam...
...mert köszönés helyett, azzal fogadnak az ismerős arcok (no, nem udvariatlanságból, inkább az izgalom-vigyor egyveleget láttam arcukon), hogy: "Na, elkéstél!'
Mi van? Szóval a magában ücsörgő Vas Balázska mondja (először, aztán még vagy tízen), hogy már egy ideje megvolt a díjeső. Ádám állítólag olyan sebességgel pörgette kifelé az érmeket, hogy komoly futóverseny volt a teremben... szóval apukája, mármint Balázskáé, átvette az érmemet, amit odaadott Balázs Úrnak... Ehhem-öhhöm-ahham... Lekésem és még kereshetem is a bronzomat. Ilyen még nem volt, mert mindig pedánsan odafigyelek az én koromban és tehetségemhez illően már nincs az a nagy éremzápor. Azt mondták, Ádám szerint valahol épp basszusgitároztam - hú, bár így lett volna. Ciki, de utoljára zenélés céljából 2006. nyarán pengettem... de, ami, illetve, aki késik... Amúgy késő délutánig bringáztam... de azért ide tudtam volna érni, ha... De a sportban és - ezek szerint - a díjátadókon nincs ha!
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Balázs Úr hipp és hopp meg is érkezett - a marhapörköltözésből... S egy komoly mellizomgyakorlat közepette átadta a díjamat:
Ehh, tőle még nem kaptam soha érmet, eljött ennek is az ideje!
Mit volt mit tenni, megköszöntem, aztán kezdtem elköszöngetni. Volt, akitől csak elköszöntem...
A valószínűleg minden létező sorozatban és kategóráiban díjazott (tehát körülbelül dél óta itt ücsörgő) Kefébe még pont belefutottam...
Állítólag itt volt Holluby Andris és Táncos Sanyi is az Egyletből, gondoltam összehozok egy érmes csapatképet, de őket már nem találtam. Akkor most már mindenképpen lépek...
Angolosan távoztam, közben még gyorsan megígértem az érdeklődőknek, hogy 20 perc múlva már lesz olvasnivaló, itt az oldalon... Sebesen lemozgólépcsőztem egy emeletet, hogy - miközben wifi-képes okostelefonom segítségével ellenőrzöm a díjkiosztó menetrendjét - ami szerint talán nem én vagyok a figyelmetlen: az XCM Maraton Összetett az MKSZ Magyar Kupa Díjkiosztó menüpont "alá" tartozik. Semmiképpen sem a Megnyitó, TOP Maraton díjkiosztó, 2016-os újdonságok (bár ez utóbbi akár gyanús is lehet...ett volna) tematikába...
...felmelegítsem a kedélyemet egy latte macchiato-val, érmemet lengetve:
Igen, ilyen későn, tejjel készült kávét iszom, de legalább koffeinmenteset - csak, hogy totál rosszul legyetek kedves ortodox-barista olvasóim, hehe!
Most meg aztán olvashattok is, bár szerintem a társaság java még ott van a helyszínen, s a 2017-es újdonságokat veszi épp át... vagy a 2018-as összetett díjakat. Hiszen sietni kell, nosza megyek is az erdőbe edzeni... a 2019-es sorozatra!