Felnőtt homokozó a Bódvaj völgyében

Ez a hosszú hétvége úgy indult, hogy lehet nem lesz semmi izgalomban részem...

 

A dózereken állt a víz:

 

A gátak... gátakhoz most nem volt kedvem...

Így nekiálltam a családi kiskertben tevékenykedni. Begyűjtöttem pár létfontosságú terményt a téli hónapokra:

Szüreteltem, bár több jutott a hasamba, mint a vödörbe...

Lesz törnivalóm is dögivel! Az olajos magvak királya - szerintem "Milotai-10"-es... de kitudja...?

Ez pedig az antioxidáns-ültetvény (cékla):

A végén pedig megpihentem egy stílszerű kispadon:

Egy ilyen bútrodarab elkelne otthonra is. Kérdéses persze, hogy elbírja-e a födém...?

A nagy letargiában azért egy korrekt gyalogtúrát sikerült összehozni!

Ez az obeliszk a Nagy-Milicen van, s alatta jót lehetett szórakozni a határon való ide-oda ugrálással.

A kilátó viszont a Kis-Milicre került, ami pár méterrel alacsonyabban van, de a kilátás - feltéve, ha nincs akkora köd, mint most volt - pazar (lehet):

Természetesen a kirándulás fő apropója a múlt héten elpatkolt túracsukám helyébe lépő új pár felavatása volt:

Jelentem, jól vizsgázott, bár nem egy olyan durva-túra darab, mint az elődje volt, de azt hiszem, nekem, ezekhez a könnyed 3-4 órás erdei sétákhoz nem is kell "keményebb"...

A gyaloglászás végén meglepődve csodáltam a füzéri vár felújításához, helyben készített siklót:

A nap megkoronázása igazából a helyi műintézményben, a Vár Büfében történt:

- kávé, tetszés szerinti tejmennyiséggel (azért csodálkozott volna a néni, ha beledöntöm az 1 literes dobozt...):

- akciós jégkrém, a "kiárusítás"-ból ("hűtő kiseprés"):

A helyi törzsközönség igencsak nézett, hogy október végén valaki nem fűtő- hanem hűtőanyagot vásárol.

Este már nem bírtam magammal, nekiálltam térképezni, hátha...

És igen! Nagyfenék mellett felfedeztem egy rég elfeledett folyam... folyó... patak... csermely... izé... egy vízfolyást: Bódvaj!

Remek cél!

Odafelé leteszteltem a frissen épülő Nyírmeggyes-Nyírcsászári-Nyírbátor kerékpárút egy szakaszát:

Még nem adták át, ezért volt az IFA a centerben:

Olyan komoly kavicságyon nyugszik az aszfaltcsík, hogy csak lestem. Szerintem vasutat is építhettek volna...

Bátorligeten nem hagytam magam betéríteni ebbe az utcába - hogy ilyen is van még...?

Ez már Nagyfenék település bevezetője:

Odatalálni könnyű volt - pedig nem jelzi sehol, semmi (tábla sem).

Ez pedig az onnan kivezető balkanyar:

Amit rögtön egy jobbos követ, s ott az első híd... és alatta hömpölyög a Bódvaj:

No, milyen lesz hazatalálni?

Elhagyva a műtárgyat...

Ráfordultam a parti útra:

Sehol egy tócsa, mentem, mint a golyó!

Így könnyű lesz!

Itt egy kisebb zsilip, átemelő:

És egy még kisebb híd...

Híd a Bódwai-folyón... már írom is a forgatókönyvet...

A menet végefelé megjelentek a traktornyomok, amiknek nem különösebben örültem, mert a ledöngölt, tökéletes homokot jól fellazították... mehettem hát a susnyásba:

Jól megnéztem a műholdképeket még otthon. Ennél a hídszerkezetnél nekem is jobbra kellett tartanom.

Visszatekintve ilyen a folyóvölgy. Hát nem szép?

Nekem ellenben előre kellett figyelnem, mert majd' elvágódtam a 20 centi mély homokban... a 28mm-es slick külsők nem igazán segítettek a "floating" elérésében, inkább csak magam, maguk alatt vágták az anyagot.

Le is kellett ugranom egyszer... hopp!

De mivel már láttam, magam előtt a célt, Fábiánháza házait, kibírtam a hátralévő pár száz métert a szántásban...

Az utolsó méterek, de tényleg!

Öööö.... ezek itt lent meg az első falatok...

De már otthon. Több szintes, hifi sültek vártak és a konyha melege...

Egyelőre ennyi, de lehet, hogy napokon belül jelentkezem egy másik homokos elbeszéléssel is, mert van még valami a tarsolyomban...