Most már aztán tényleg annyian aggódtak állapotom (fizikai, szellemi) miatt az elmúlt napokban, hogy komolyan kellett vennem a figyelmeztető hangokat.
Persze szerintem nincs baj, de hát általában a beteg tudja legkevésbé, hogy mi van vele pontosan.
Ezért bepakoltam a famíliát a furgonba, s irány a keleti végek, családlátogatás, leeresztés, tunyulás, feltöltődés céljából. A kisszobába toppanék... s lám mi fogadott:
Két tonnányi párolódó karfiol mellett a kedvencem: aszalt szilvával töltött, göngyölt csirkemell! Ez a hétvége rossz már nem lehet!
Természetesen egy kis fizikai tevékenykedés meg kell, hogy előzze a kalóriabevitelt. Irány a Bereg!
Tudvalevő, hogy fejlődni kétféleképpen lehet (legalább): vagy azt gyakorlom, tökéletesítem, ami megy. Vagy azt, ami nem megy. Namármost kudarcélményre pont nem volt szükségem, így az első irányba távoztam. Síkon haladok, lassan, sokáig, de egyenletesen. Hja, ez van, ezt tudom ideig-óráig csinálni, s a végén jó lesz/marad a kedvem. Boldogságterápia. Nekem, másoknak nem biztos...
Bemelegítésképpen sikerült egy BzMot-spottingot összehoznom:
Később átmentem a vásárosnaményi hídon...
S elkezdtem leltárba venni a környék nevezetességeit - mint például "Szipatelep Tiszaszalka"...
Jellegzetes közintézmény:
Gurigák mindenütt...
Hú, ez a fenti látvány megnyugtat. De tényleg.
S vajon itt mit árulhatnak?
Kedvencem a zörgő-recsegő távvezeték...
Éreztem, hogy elszáll... felszáll belőlem a versenyek alatt felhalmozott voltmennyiség, s csak úgy tisztulok megfele... Remélem, a minden héten esedékes nyakhúzódásomat is kikúrálom lassan... van összefüggés a stressz és a nyavalyák között.
Egy kis agro-ipari-abandoned-géptelep:
Majd jöhet az uzsonna!
Nem más, mint a klasszikus kókuszos-csiga/tekercs. Nagyon finom, de van vele két probléma (mármint kerékpározás-ügyileg): viszonylag nehéz tárolni/cipelni a mezzsebben, úgy, hogy épségben ki is lehessen halászni őket, ráadásul egyenként... Valamint a "szobahőmérsékleten" tökéletesen fogyasztható kókuszreszelék a jó levegőn (azaz menetszélben) mindig megoldja, hogy a légutaimba kerüljön. Vagy kívülről (befújja a huzat) vagy belülről (félrenyelem, cigányútra megy...) - a lényeg, hogy 3-4 tekercsből egynél mindig majd' megfulladok. De azért nem adom fel, tolom magamba rendületlenül, mert az íze mindent üt!
Errefelé hatalmas földmunkálatok zajlanak, szinte mindenütt. Kerékpárút, gát, elkerülő, körforgalom épül. Tehát földtúrás...
... építési forgalom...
... s ezek eredményeképpen, technikai malőr (defekt):
Szerintem én vagyok az első, aki a tivadari Tisza-hídon szerelt gumit...
Mindez nem szegte kedvem, óvatosan ugyan, de hazajutottam, s nekiálltam egy jelképes adag fruktózt magamba rakni:
Azt mind! Magamba, igen. Fér, elfér...
Mondanom sem kell, hogy hamarosan mozdulni sem tudtam, így "kénytelen" voltam a kanapéról, stabil oldalfekvésben tanulmányozni Contador, Quintana és a többiek vetélkedését, valami "komolyabb hegyen"...
Kora este volt, mikor meg tudtam moccanni. Ráadásul feladatom volt - elhasználtam a belsőimet, ki kellett találnom, meg kellett oldanom a pótlást. Gyerünk a hiper-szupermarketbe!
Ahol a sportosztályon volt minden... például banánszeletelő:
... erre a szerkentyűre pedig, itt lejjebb, aztán tényleg szükségem lesz hamarosan, ha jól kipihenem magam... hogy ne verjem utcahosszal a sporttársakat:
... ezen a tasakos izmon még agyalok egy kicsit... ahogy a bácsi is teszi:
Ekkora fejfájást persze nem fog okozni a döntés... bár... hogy melyik fehérjekoncentrátumot is válasszam?
Majd felhívok valakit!
Belső persze nem volt...
De! Találtam foltkészletet. 209,- magyar forintért ezt kaptam:
A túléléshez elég, bár a legkisebb folt is körüléri a 18-23-as belsőt... No, mindegy azért csiszoltam, ragasztóztam, vártam az opálosodásra, megismételtem, majd stoppoltam. Több, mint a semmi.
Végezvén a szereléssel, kimentem a határba, jól szétnézni.
Nagyapám festményei jutottak eszembe. Hihetetlen, hogy a történelem (?) ismétli önmagát... én is teljesen megszédülök a pusztától... ez van a véremben.
Az éjszaka jótékony, 8 és fél órás alvással telt. Huhh... erre nagy szükségem volt, mert bár nem aludtam keveset az utóbbi időben, de ez most mégis rekord volt.
Reggel negyed nyolckor letámolyogtam reggelizni. Hát mit kérdeznek mikor meglátnak: Te nem biciklizel?
Na, kösz! Éppen nem, de ezután nem kellett sok, hogy megint nyeregbe pattanjak. Tényleg, nekem nem kell, nem jár a pihenés. Szombaton délután háromkor leesek a gépről, egyértelmű, hogy másnap reggel már az utakon kell tepernem... Persze, nem gond, simán be tudom iktatni abba a másfél hétvégi napba, a 2x3 óra autóvezetés, súlyzók emelgetése, gépkocsi takarítás, bevásárlókocsi-terelgetés (ez nem a Froome-stílus gyakorlására vonatkozik), esti séta a határban.... blablabla közé. Megy ez nekem!
Mondjuk azt mondják: Magadnak csinálod!
