Ősz, lazítás, leeresztés, lazsálás.
Éljünk társasági életet...! De hogyan? Ho-ho-ho-hóóó! Kapóra jött, hogy most, szombat este rendezték az aktuális MTB Díjátadó Estet (Gálát, Bálát, Bált stb...).
Nosza, rajt! Most végre megmutathatjuk, hogy mekkora party-animálok vagyunk mi itten, a boltból.
Persze csak két hardcore-alakformáló-popsifeszesítő cardio-edzés között. Részemről a szombat délelőttöt VPXC társaságában, a Vörös-pocsolyás hát idevágó részei(be)n töltöttük, kellemes röfögéssel, könnyed dagonyázással.
Na, ja - már a fenti képen is látszik, hogy jól rákészültünk az esti duhajkodásra. Ui-ui!
Volt még meredek utca mászás is a végén, ami kifejezetten beleillik a "fokozatos alapozás" című elméleti összeállításomba:
Sport után mindenki elpucolt pucolni, mosakodni, hogy majd este jól viszontlássuk egymást... (ez csak majdnem sikerült - én láttam Petit a dobogón, de szerintem ő nem látott engem a dobogóról).
És akkor a Party!
Én már a kezdetek kezdetén is ott voltam, amikor még Hűvösvölgyben, Bál néven futott az esemény. Aztán voltam Csillebércen, Kőbányán meg ki tudja hol... volt, hogy díjat is kaptam.
A fő apropója annak, hogy idén egyletileg/boltilag elmentünk képviselni magunkat, az nem a meghívás volt a Szövetség részéről. (Zárójelben: bocsánat, de azt sem tudom - amúgy mint egyleti vezető -, hogy most kicsoda, micsoda és hol a csodában alkotja a márciusban - általam is - megválasztott MMTBSZSZ-t?!)
Hanem a hely! Amikor rákerestem a gasztronómiai központ honlapján az étlapra, eldöntöttem, hogyha másért nem is de egy kiadós dőzsölés erejéig megcélozzuk a helyet. Balázs Úrnak, Józsinak sem kellett kétszer mutatni az étkek listáját, már küldhettem is az asztalfoglalást!
De minek... miután megtaláltuk a Kúltúrház néven futó szekciót, a kedves ajtónálló hölgyek nem nagyon tudtak a foglalásról. Sebaj, gyorsan bepateroltak minket egy félreeső asztal végibe. Látni nem láttunk semmit (főleg egy bazi nagy kabátokkal megspékelt ruhafogas miatt), hallani annál inkább. A szűk két óra alatt be is rekedtem a nagy suttogásban.
Mivel nem nagyon voltunk érdekeltek a díjazásban (természetesen 4-5-6. helyeket tudtunk csak elérni az összetettekben - így nem szólítottak ki), élvezeti szerek halmozásával és izgalmas társasjátékokkal csaptuk el az este első részét.
Balázs Úr, a nagy hedonista, az orgiák motorja hozott is mindjárt egy (1) korsó sört (meg két almafröccsöt).
Aztán nagy nehezen elpaterolta valahogy, hogy ne kelljen meginnia ennyit. Ugye-ugye, a bűntudat? Mpndjuk, én nem láttam, hogyan fogyott el, de elfogyott - voltunk rá vagy öten...
De a függőség nem hagyta nyugodni. Elszaladt kávéért. Én is kaptam egy radioaktiv eszpresszót, bizony ám! Milyen már magányosan kávézni, nem?
Amikor már mindent benyomtunk, tehát meg volt az alapozás, akkor jött a játék!
Szerencsére a társaság hölgytagjainál volt egy-két 99%-ban ugyan női termékeket tartalmazó piperekatalógus. Ahogy a látómezőbe kerültek, minden kéz értük nyúlt:
Majd széttéptük őket! De nem is ez a lényeg, hanem a szagosított oldalak!
A legkeményebb dörzsölés vette kezdetét, hogy ki tudja magára pakolni a legtöbb illatanyagot (meg tintát és még ki tudja mit, amibe a papírt áztatták). Biztos van bőrön keresztül felszívódó komponense is a katalógusnak, mert euforikus hangulat vette kezdetét az asztal végén. Pedig... az a sör mégsem fogyott el...
A nagy zajra megjelent Pisztácia is, aki nekiállt Balázs Úr fájós vállát masszírozni:
Már csak egy jacuzzi hiányzott!
Száz szónak is egy a vége: miután alkohollal, koffeinnel és némi illóolajjal jól szétcsaptuk magunkat elkezdett korogni a gyomrunk. Mondjuk annyira hangosan nem, hogy a díjátadást elnyomja, de mi pont éreztük és tudtuk, hogy mit kell tennünk: irány a vendéglő!
Gyorsan szerkesztenünk kellett egy 4+ fős asztalkompozíciót. Ebben pincéri segítséget is kaptunk. Aztán találkoztunk még vagy 4-5 pincérrel (régivágású szaki, morcos, fiatal lelkes udvarias és fizető típusokkal).
Balázs Úr gyorsan kielemezte a környező asztaltársaságokat, nekem meg nagyon kellett volna az a csokitorta, amit a szomszéd idős házaspár kapott a szülinapjára. De inkább rendeltem az, amit már előzőleg kinéztem magamnak: grillezett mozarellát salátaágyon és spenótos túrógombócot sajtmártással. Körülbelül kétheti kalóriabevitelem.
Előzőleg Józsival még rendeltünk egy-egy alkoholmentes sört, csak az íze kedvéért. Legalább be tudtam menekülni a 330-as üveg árnyékába a kíváncsi lesifotósok elől:
Kifejezetten örültem a nagy partyhagymának a gombócok között!
Majd csipsz meg energiaital mi? Hát hogy mulat a magyar? Na azért! Friss hagymakarika, az a fáintos!
Balázs Úr és Pisztácia cukkinis lasagne-t ettek. Pisztácia nem keveset tökölt, hogy merjen-e kaporszósz helyett valami mást kérni.. végül mert, s így nem maradt éhen!
Nem úgy, mint - látszólag - Józsi:
Balázs Úr ekkor már nem piált. Száraz maradt. Azért a fél deci sör és a presszókávé durván hidratálja az ember fiát...
És végül Józsi is megkapta a vajhabos pennéjét:
Csak nem fáj a pocija, így evés előtt. Vagy az övén lazít éppen?
De nincs vége! Ezek a kemény fiúk nekiálltak desszertet rendelni. Különböző palacsinták kezdtek el repkedni az éterben - nem mondom, volt kísértés...
De nem, nem szabad. Mindenki tudja, hogy kemény vagyok, mint a vídia. Meg dagadt, úgyhogy maradt az emésztve szemlélődés.
Miután mindenkinek minden lecsúszott, mint egy durva party-n, fizettünk és húztunk haza.
20:45-kor már otthon, a kanapén olvasgatva józanodtam. Ez aztán az élet habzsolása!