Jólegyél!
A legutóbbi disznósajtos végű bejelentkezésem estéjén egy meglepő, úttörő jellegű tv műsorra lettem figyelmes! Annyira magával ragadott a felvetett téma (kedvenc témáim egyike), hogy végig is néztem. Nálam ez eseményszámba megy, mert a tv, a film nagyjából 45-50"-re tud lekötni.
Amit láttam, számomra hihetetlen volt. Az elhíresült "És ezt így most hogy?" kérdés járt, jár a fejemben akkor és azóta is. Nincs ezeknek a sportolóknak egy dietetikusuk, egy edzőjük (minimális végzettségnél is tanítanak ám táplálkozástant) vagy valaki - például egy csapattárs -, aki segít nekik?
A vetítés hatására, elhatároztam, hogy mai szövegelésemet a táplálkozás, illetve az én kis amatőr, család és munka mellett sportoló közönséges földi halandó napi menüje jegyében készítem el.
Kezdjük reggel (nem délben, mert én a tyúkokkal fekszem és a tyúkokkal ébredek), sőt hajnalban. Reggel, reggelivel, melynek alapanyagai a következők:
Jaj, ha megfelelően macsó lennék, azt mondanám: nem vagyok én madár! Hát, ezek szerint az vagyok. Még egy kis joghurt hozzá, nyelés és már mehet is az öltözködés - ami a -5 fok miatt közel félórás szöszölést jelentett.
De mindennel el lehet készülni nagy nehezen, így 6:45-kor már repesztettem is Etyek-Alcsút irányába. A terv szerint az edzés első felében egy kis "dimbi-dombi", a közepén egy jelképes "hegy", majd sík hazapörgetés volt a program. De ez most a cikket tekintve mellékes.
Kiválasztottam a megfelelő úti muzsikát és haladtam.
Az idő múlásával gondoskodnom kellett az üzemanyagraktárak feltöltéséről. Az első menetközbeni étkezést - legyen a neve "tízórai", bár 8:20 táján történt - az arborétum melletti 10%-os emelkedőn ejtettem meg, némi nehéz légzéssel egybekötve.
Ugyanis nem kaptam levegőt a hihetetlen töménységű, oranzsáttal és citronáttal valamint étcsokival megpakolt házi gyümölcskenyértől.
Majd tíz perc volt míg letoltam, szerencsére az emelkedő is nagyjából ennyi ideig tartott (folyamatosan lassultam).
Lovasberényben döntöttem: nem megyek a Vértesbe (igaz nagyon kíváncsi voltam az ottani hóviszonyokra is), hanem az általam rég nem láotgatott Velencei-hegység felé tájolom magam.
Hú, nagyon kedvelem ezt a több hullámból álló emelkedőt Lovasberény és Nadap között.
Első, komolyabb országúti bringázásaimat erre intéztem, még a 90-es évek elején. Jó volt nosztalgiázni!
A Velencei-tó partjának mentén haladva találtam egy jólnevesített üzletet is:
A tavat magam mögött hagytam...
A hazautat a 7-esen terveztem, szerencsére nem volt nagy forgalom, illetve találtam némi bringautat is, ahol megint tápoltam.
Ez volt a második (és egyben utolsó) gyümölcskenyér adag.
Tettem egy kitérőt Tárnok felé, de mielőtt megint Pusztazámoron kötöttem volna ki (nekem ott van a földgolyó közepe, úgy látszik), elkanyarodtam Érd felé. Érd után, valahol Tétény magasságában megint éhes lettem. Nini, mi került elő a puttonyomból?
Egy böszme almás rétes. Volt nálam pár darab étcsoki is, azt még mellé rágcsáltam. Azt hiszem, ez így teljesen helyénvaló volt - mármint sporttáplálkozásszakmai szempontból. Majd elfeledtem, 3 kulacs folyadékot is magamba folyasztottam.
Hazaérve, beájultam a nagykapun, de előtte még megnéztem az elégetett kalóriákat:
Hmmm.... ez a napi, körülbelül 2000kcal-nak számított alapanyagcserémmel együtt egy jó "ötezres" szombat lesz! (Érdekes lenne egy összehasonlítás az élsportolók napi kimenet/bemenet paramétereivel...)
Akkor regeneráljunk - azt ugye sebtiben a sport után illik, mondjuk 10-30 percen beül. Mi a legjobb? Ó, hát persze, hogy a tejcsi (1.5%-os) és egy kis árpa-maláta por:
Kellően melegen fogyasztottam, tehát még a hőháztartásomat is gatyába rázta!
Piperézés után (nyújtás, tisztálkodás, parfümözés), jöhetett az ebéd. Melynek készítése közben belebotlottam ebbe a szettbe:
Hopp, azért ezt most nem... a másik étkészlet lesz az enyém:
2 tüktoj és 450gramm spenót egy kis fokhagymával meghintve.
Minimál regenerálódás után irány a Belváros! Ahol is épp az általam már többször megénekelt "Szent/Minőségi Zsír Ünnepe" zajlott. Erre a látványra érkeztem:
A kép és a zenei aláfestés is a helyén volt!
Ha valaki nem jött volna rá, hol jártam, segítek:
Ez egy olyan tábla, amelyből sokat nem értek, de...
... azt tudom, hogy a végeredmény valami ilyen gyönyör lesz:
Rendes nyálcsorgatásba kezdtem, de amit szabad Jupiternek... na, azért szabad egy kicsit valamit Merkurnak is:
Óhohó! Vásárfia! A képen egy karaj látható a kezemben, melyen rajta van a legnagyobb kedvencem a szűzpecsenye! Sajnos nagyon kevesen árusítanak szűzet, és a kedvenc, megszokott árusom sem hozott idén, de nagy szerencsémre, azért találtunk egy minimális szűzdarabot tartalmazó karajkészüléket.
Jó kis csemege lesz ez, majd szépen, hajszálvékony szeletekre szelve fogyasztom és sokáig élvezem áldásos hatását.
Ez viszont már a mélyvíz, csak úszóknak:
Irgalmatlan tömeg volt, ezért gyorsan átvonultam kedvenc fagyizómba (ja, télen), nyalni egyet:
100% pisztácia + tökös-mákos rétes... a megérdemelt bűnözés mára.
Itt remek kávét is készítenek!
Nyugalom, "az ott" nem sörhab! Azt olvastam valahol (biztos a brit tudósok...), hogy a koffein segít az edzés utáni glikogénfelszívódásban. Lehet, hogy a "pörgető" hatása miatt, a szervezet még az utolsó utáni rúgásaival magába szippant minden felhasználhatót? Tudja fene, én igazából a kávé ízét, a kávézás hangulatát szeretem, de azt nagyon!
Este van, este van... már "csak" ezek a csemegék férnek pocakomba, nincs "nasizás", hűtőajtó felfeszegetés!
Tudom, a sok szénhidrát, ami a gyümölcsökben van, az este nem az igazi... azért lehetne "rosszabb" vacsorám is.
Nos, táplálkozásomat tekintve, valahogy így tengetem napjaimat. Egyesek szerint csoda, hogy fel tudok ülni holnap is a bringára (és menni vele), de azért "meg lehet ezt is szokni"...
Aztán meg mégsem vagyok olimpikon...