Kényszerpihenőn

Itt a vég... nem elég, hogy jön a holtszezon, én már megint fokozott ágynyugalomra kényszerültem...

 

Ugyanis befizettek...

 

Egyből fel kellett vennem a zubbonyt és várnom a sarokban:

A háziőrizethez szükséges elektronikus karperecet is megkaptam:

Hogy teljes legyen a depresszióm: nincs bicaj, nincs menekvés... csak evés... pláne ilyen freskók "árnyékában"... hja, oldd meg magad!

Ember a talpán, aki este öt tányérnál kevesebbet vesz!

(Kérdés: miből?)

Vagy sutyiban a szobájába visz...

A reggeli sem volt piskóta... Ez csak a kedvenc szekcióm, ahova többször visszajártam:

Az első másnapon végre kitehettem a lábam a négy fal közül - s egyből "Gesztenyeünnep"-be botlok:

A szabály, az szabály: minden falunapon megmutatkozik a hazai vásáros-kiskereskedés teljes spektruma!

Ennek nem bírtam ellenállni, később muszáj volt belekóstolnom:

A kifli tésztája nem volt édes, csak a gesztenye töltelék adta azt. A kalács állaga pedig tökéletes volt, ennyi. S igazi lokális készítményeknek tűntek!

Ezt a standot nekem találták ki - bevásároltam, s még kedvezményt is adtak (pedig nem kértem):

Miután megtörtént a feltankolás (általában rengeteg "fontos marhaságot" tudok magamhoz venni és magamra aggatni, mikor épp nem lenne rá akkora szükségem), rátérhettem a lábmunkára:

Bringa híján gyalogszer. Ezen a télen egy kicsit meg kell erősödnöm - mondták, hogy szükségem lenne rá a fejlődéshez...

Szerencsémre a hegy néha kiengedett...

Én nem, csak a tetején.

Pfú, a szokatlan terhelés mellett (vagy miatt) még a közelgő frontot is megéreztem: fejfájás, szédülés, migrénes hasogatás, vérnyomás(ki)esés...

A kilátás azért jócskán kárpótolt:

Lefelé haladva már nem szédültem annyira, így a piroskalapost meghagytam egy, az arra (gomba+szédülés) mindig nagyon áhítozó ismerősömnek:

Úgyis jött még egy kisebb erőfejlesztés:

A csúcsok utáni nagy lefelé trappolásban sikeresen léptem egy rosszat... Bicsakl... Azonnal éreztem, hogy ennek még lesz folytatása. Nem hiába a kórházi őrizet...

Az aszfalt nem rázott annyira, végre el tudtam majszolni a cseresznyefán érlelt sajt+helyi alma+joghurtos stangli kombinációmat. Igazi túratáp-szett, s mint látható egy kézben elfér:

Már azt hittem, hogy tényleg nem szédülök, vége a látomásoknak, mikor...

Na, ne! Nehogy már egy egyleti mezes fószer kavirnyál itt felfelé az ország legeldugottabb túlvégében?

Aztabetyárvéletlenit! A Főnök Keze mindenhova elér, sőt maga az egész Főnök is:

Hát, képzeljétek ő bíz a Balázs Úr személyesen. Éppen a szombati versenyen az összegubancolódott pálya miatt összegubancolódott idegeit jött kibogozni az ország legjobb minőségű (!) aszfalt szerpentinjén... Vagy a "2.25-ös terepkülsők és a bitumen súrlódási együtthatójának alakulása, 2 óra feletti tekerések esetén" című disszertációjához gyűjtött anyagot épp? Ki tudja...?

Éhségre is panaszkodott, így megnyugtattam, hogyha visszafelé nem hagyja ki a háta mögött 200 méterrel, több négyzetkilométeren elterülő gesztenyefesztivál-dínom-dánomot, akkor van esélye egy jó napra!

Aztán tovaillant sportolni... én meg tovább kerestem az állam a földön (a szelídgesztenyék mellett) hogy milyen kicsi a világ!

Visszafelé is át kellett kelnem a vásári forgatagon.

A nem túl autentikus pattogatott kukoricának általában nehezen állok ellen - kivéve, ha színes (?):

Ez a kazal gesztenyés süti viszont teljesen hiteles volt - megszavaztam neki a "fesztivál legszebb sütije" különdíjat:

Elképzeltem, hogy idejövök bringával, ez lesz a kiinduló pontom, s óránként benézek egy-egy egység csemegére... ha a gesztenyés sütiknél nem tenném, akkor ennél a rétes-szortimentnél véglegesen el is akadnék azt hiszem...

Nem beszélve a kevésbé sós ételekről:

Hihetetlen, de ha éhes lettem volna, akkor találtam volna magamnak valót:

És ez a regiment hurka-kolbász? Nem, most inkább nem, pedig "finom lehet" - mondaná Balázs Úr (Lehet, hogy Ő evett is később...?)!

Ami kihagyhatatlan... az nem a kávéfőző, hanem a kávé! Bár egy ilyen készletet el tudnék viselni odahaza. Igaz, valamit ki kellene tennem az utcára, hogy legyen helye...

Az igazi vásárfia:

Már ki is próbáltam, s frankón fel tudja dobni a kávét! Talán nem (cukor)szirup és talán valamennyi vitamin is akad benne. Most már csak a kalóriamentes (méz)változatot kellene feltalánia egy, a korral haladó anyakirálynőnek...

Estefelé a lábam feje látszólag nem örült annyira a délutáni nyekkenésének:

Ahogy tudtam, "gyorsan" beültem-merültem egyet...

Az egyedi összetételű - alkáli-hidrogénkarbonátos, magas kalcium-, magnézium- és fluortartalmú - gyógyvíz nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas ásványi anyag tartalommal rendelkezik, így egyedülállóan kedvező hatást fejt ki a szervezetre. A nátrium-klorid gyulladáscsökkentő hatású, a kálcium, fluor a csont anyagecseréjérében játszik fontos szerepet, a magnézium az izomműködésre hat pozitívan, a szén-dioxid pedig a keringést javítja.

Kiválóan alkalmas szinte valamennyi mozgásszervi betegség kezelésére, hatékonyan alkalmazható: meszesedés (spondylosis), porckopás (arthrosis), csontritkulás (osteoporosis), discopathia, lumbágó, Bechterew-kór, krónikus izületi gyulladás, köszvény, lágyrész reumatizmus,  ortopédiai és idegsebészeti műtétek utáni rehabilitáció, baleseti utókezelés, krónikus nőgyógyászati és urológiai gyulladások, krónikus gyomorhurut, fekélybetegség, emésztési zavarok esetén.

(Forrás: http://bukfurdo.hu/hu/gyogyvizunk/osszetetel/)

Most legalább igazán volt oka!

A fölöttem látható darura szerencsére nem volt szükségem...

Sajnos - idő szűkében - a kúra csak egy alkalomból állhatott, de késő este a fájdalom tompulni kezdett... kis rásegítéssel...

Hukkk...

A második másnap reggelére viszont már kisímult minden. Ezt volt csak az igazán WELLNESS-HÉTVÉGE, köszönöm!

Bükfürdőn, Velemben (a Gesztenyeünnepen), a Kőszegi-hegység magaslatain (Írott-kő, Kendig) és völgyeiben jártam. Ha valaki (fizikai) állapotom miatt aggódna, akkor jelzem: már kutya bajom, a gyaloglás szuperül megy, a bringázásra pedig - s ezt már korábbi tapasztalataimból is tudtam - semmilyen hatással nincs egy lazán kificamodott boka!