Két "tréningkemp" egy csapásra

Zorán és Balu tagtársunk is elvégzett egy-egy meleg égövi állapotjavítást az elmúlt hetekben, s benyomásaikat megosztják velünk.

 

Először Zorán verziója olvasható, aki elment hóért külföldre. Szűretlen formában hagytam (azaz, ahogy kaptam) az érdekes és értékes stilisztikai fordulatok maximális élvezhetősége végett:

 

 

Zorán menni „tréningkemp”

Vasárnap tréning közben kaptam egy fülest, hogy van még hely az olaszországi edzőtáborba. Máris kalandoztak a gondolataim, hogy csak el kéne menni, mert hát itt van vagy 2 fok, ott biztos jó idő van. A bibi csak az volt hogy következő héten, szerdán van az indulás. Huhu gondoltam ez így elég hirtelen, de pár telefont elengedtem, edzőnénivel Valcsó Anikóval egyeztettem  & szerencsére összejött a dolog.

Szerda reggel bepakoltunk a kocsiba, kb úgy néztünk ki, mint valami piaci kofa, majd elindultunk életem első külföldi edzőtáborába.

 

Eléggé spontán, így nem tudtam azon gondolkodni, mire számítsak. Magyarországi szakaszon még nem sejtettük mi vár ránk, de Szlovéniába már kicsit kezdtünk megijedni, mikor az autópályán szakadó hó &hófal fogadott minket. Mészáros Zoli bíztatott minket, hogy ez a hegy északi oldala & a túloldalon jó idő lesz & meleg meg pálmafa.(mi meg mondtuk aha..)

 

Átbuktunk a hegyen & lám tényleg javult az idő, itt már plusz fokokat jelzett a mutató. Olaszország határát átlépve centi hópihék hullottak az égből & az az érzés kerülgetett hogy cseberből vederbe érkeztünk. Fogtam is a fejem, hogy nem a téli bicót hoztam. De sebaj, hisz ezt is átélhetjük & láthatjuk, mert nem sok ember látott még pálmafát 20-30centis hóba a tengerparton. :P

(Szovénia illetve az olasz határ ..háát esett)

Megérkezünk a szállásra röpke 12 óra utazás után &a várttal ellentétbe (merthogy a tv-be azt láttam mindenhol milyen sokan vannak) totál üres városba érkeztünk. Mert ez  egy turista paradicsom & itt csak nyáron „élnek” emberek. Szóval elfoglaltuk a szellemvárosba a szállást. Csabai vérünket nem meghazudtolva, az éhhalált elkerülve ráraboltunk gyorsan egy szál csabaira, majd mindenki elégedetten hátradőlt. J

Másnap reggel ömlő eső fogadott minket, kocsiba pattantunk, hátha valahol jobbak lesznek a körülmények. Az időjárás-jelentések megnézése után utunkat a hegyek felé vettük. Edzés elején egész jónak tűnt az idő, de a végére bekeményített & igencsak hűvös lett & a hó is el kezdett esni. Sebaj tél van, ehhez már hozzászoktunk. J Öröm az ürömben, hogy erőfejlesztés volt kiírva aznapra & hát a cudar időbe az első váltom megfagyott, de legalább tudom már hogy képes vagyok 53tányérral 15%on felmenni:P.

Érdekes volt látni a már-már mediterrán helyen fekvő Pantani szobrot a hóban, San Marino emelkedőit fél méteres hófal között megmászni, de szerencsére minden nap egy kicsit javult az idő. Volt hogy már csak az eső esett, volt hogy csak a hólé csapott, de azért a végére kisütött a nap is, bár ha lesz csíkom, az nem onnan származik. :D

( San marino panoráma , pálmafa , Pantani szobor  &persze az elengedhetetlen hó)

Mikor nem tekertünk akkor is volt rengeteg kalandunk. Többek között felrobbant kávéfőző, autógumi defekt, elromlott zár, szóval csöppet se zajlottak unalmasan a napok J.

( figyeld az utcatáblát ,mellette az idill)

DE csak hogy keretes legyen a történet, utolsó nap ismét esőre ébredtünk, de már csak mosolyogtunk rajta, hisz indultunk vissza a mindig verőfényes napsütéses a Viharsarokba. Hazafele menet Trevison át vezetett az utunk, ahol sikerült elkapni az öreg Pinarellot ,aki lelkesen mesélte élete első trikojának a sztoriját ,ami nem más mint a Giron a fekete trikó (az összetettbe a tökutolsónak járó trikó) &hogy ezért mekkora küzdelmek mentek.

(Indurain bike check)

 

Most pedig jöjjön Balu értekezése a világ gazdagabbik pár négyzetkilométerének meghódításáról. Ő amúgy jólfésült műszaki ember, tehát nyugodtan elnézhetjük neki megnövelt mennyiségű autós képeket.

 

… Ott vannak hegyek? Igen, Monte Carlóban vannak hegyek!

A hegy földrajzi értelmezésben a földfelszín olyan kiemelkedése, amelynek magassága környezetéhez képest legalább 200 méter, s mely többnyire meredeken emelkedik ki környezetéből. Legmagasabb pontja a hegycsúcs. Meredekségéből adódik, hogy alapterülete viszonylag kisebb, csúcspontja jól meghatározható. (A magassági határt illetően a források eltérnek; néhol csupán 100 métert adnak meg.)

Monte Carlo hegyes völgyes domborzata ideális a hegyi állóképesség fejlesztéséhez. Található itt egészen 1200-ig hegy, különböző meredekséggel, amely 3%-tól 23%-ig terjed. Az emelkedők nem rövidek! Gyakori a nem kevesebb, mint 20 perc feletti terhelt állapotban eltöltött idő, gondolom ezért is kedvelt terep a PROFI versenyzők körében. Nem kisebb nevekkel találkoztunk össze, mint: Froome, Boss, Hushovd, Santabroggio

Tehát ennek fényében és a domborzat ismeretében leszögezhetjük és kijelenthetjük, hogy Monte Carlo-ban vannak hegyek. És itt a boltnak is az a neve, hogy CASINO

Február közepén érkeztünk meg a célterületre, mely ráadásul és természetesen melegebb égövbeni helyezkedik el, mint  Magyarország. Az F1 versenyek közvetítéseiből sokak számára már ismert lehet, most kerékpáros szemszögből is megifgyelhettük.

Nekem nagyon tetszett magának a helynek a szelleme, amely körbe zsongja az egész környéket. Vasárnap hajnalban indultunk, majd egy elég hosszú, mindösszesen 14,5órás utazással megérkeztünk. A tábort az egyik hazai narancsszínű – Alpinbike - egyesület szervezte, amelyen az egyesületünkből - Meditech SC-ből - jómagam vettem részt.

Az első dekádban az időjárás kegyes volt hozzánk, mert szépen tudtuk gyűjteni a szintet. A penzumok javarészt  Roni, Buzsó, CserG és Ördög Dani társaságában teltek.

Az időjárást figyelembe kellett venni, és így alakítani az edzésnapokon, mert az utolsó két napra mostoha körülményeket jósoltak. Ez be is jött és sajnos nem túl optimális körülmények között edzhettünk: hidegben és esőben.

Én picit megfáztam még az utazás előtt, így az utazás napját gyógyulással töltöttem. Tudtam, hogy kemény napok várnak majd rám.

Rögtön az első napon egy nagyon kemény, sok helyen meredek hegyi penzummal tarkított edzéssel indítottuk a tábort. Bemelegítésként Ventimiglia-ig nagy csoporttal haladtunk, majd a korábban említett 4 fő visszafordult és Menton part menti városában kezdte meg a hegymenetet Sospel felé. A gyors frissítő után egy magasnak mondható ezres hágó következett, átlag uphill 8%-os meredekség, cirka 14,5km-en keresztül. A hegy másik felén, az északi oldalon  hűvösebb lett az időjárás. Az emelkedőt elhagyva a 3C°mellett havazott is picit. Innen egy hosszabb ereszkedés után tértünk vissza a napsütéses oldalra. Ekkor 300m magasságában lehettünk. Ördög Dani szavaival élve „még egy lankás emelkedő” (néha 10-12% meredekséggel) Peille-ig és onnan már csak cirka 40-45perc a haza vezető út. A penzum végére 5óra és 2250m szint jött össze.

Kedd: Magas fordulaton sík tréning volt a terv, az utolsó emelkedő aerob zónában terhelve. Utóbb említett volt a Vista Palace-i emelkedő.

Ma is Menton városán haladtunk keresztül egészen San Remo-ig Olaszország felé. Itt csatlakoztunk be egy hosszú kerékpárútba, amely régen vasút volt. Innen nagyon szép kilátás nyílik a tengerre, sok alagúton vezet keresztül.

Jó volt látni, hogy a profi bringások közül is használják (Andy Schleck és Matthew Goss).

Szerda: A király etapot szerdán terheltük. Menton-Sainte Agnes-Peille-La Turbie, mely egy 45km-es kör, amiben 1000m szintemelkedést tudhattunk magunk mögött.

Buzsóval mi 3-szor abszolváltuk ezt kört. Az első egy mérsékelten terhelt, majd, a 2. és 3. már terheltebb aerob felső állapotban volt. 5 óra 20 perc jött össze, 3000m szintemelkedéssel. Buzsó a penzum végén egy hirtelen ötlettől vezérelve mondta, hogy menjünk még 40percet, hogy meglegyen a 6 óra, de nekem még az előző körben, az egyik lejtőben kiesett a Ma Baker szeletem, így már közel jártam az eléhezéshez. Nem mertem bevállalni, nehogy megboruljak.

Csütörtök: laza nap, átmozgatás síkon … na, ez nem jött össze! Helyette: átmozgatás hegyen! Kitaláltuk, hogy felmegyünk a siklóernyős starthelyre, mert Dani és Roni repülnek. Indulás után furcsa érzésem volt: vert a víz és fáztam. Érdekes volt a két egymást ütő érzés, és közben mérsékelt terhelésen haladtunk felfelé az emelkedőn. A csúcsig haladtunk közel 900m szintet, majd hazafelé gurultunk a lejtőn, és legalább megszáradtunk.

Majd délután egy kis városnézés az éjszakában. És rájöttünk, hogy itt Monacoban a népautó a RR és nem a Suzuki ...

A pénteki szakasz ismét hegy. Mivel reggel még esett az eső és ciklonszerű örvények voltak az égen, nem mentünk messze. Mentonból Gorbio felé vezető hegyi szakaszon hajtottunk fel és le 3-szor, majd Saint – Agnés felé haladtunk, és terheltük a pedált. A gorbio-i emelkedőben 350 méter szint volt a hét kilométeren.

Saint – Agnés-nél szembe találkozunk Chris Froome-al, aki szintén hegyi edzést tartott, de ő lejtmenetben volt, mi pedig épp felfelé.

Szombat: állóképességi nap jött egy 6 órás menet  formájában, de sajnos nem jött, mert csúnya eső fogadott minket. Az az apró szemű, mindent eláztató fajta. Elindultunk, hogy bringázzunk, de alul-felül átáztunk, és a 4C°-ban szinte könnyek között 2 óra forgatásig jutottunk el Buzsóval és CserG-vel.

Én még délután átfutottam a tengerparti sziklás úton Monaco-ba, majd szemre vételeztem és kipróbáltam a városi recortan pályát.

Összességében sikeres volt a tábor, mert teljesen jó időzítéssel utaztunk el: bringás szempontból pont rossz idő volt itthon. Monte Carlo-ban az időjárás kegyes volt hozzánk, csupán az utolsó két napban volt kicsit csapadékos idő, de alternatív megoldásokkal meg lett oldva a penzum.

További jó felkészülést

Üdv: Bálint