Kettő fagyos feladat
Jutott tennivaló mára bőven.
Úgy indult a hajnalom, hogy - mivel hőmérsékleti extremitásokat jósoltak a tévében az előző este - rápillantottam a pillanatnyi időjárási helyzetre, s tényleg:
Azt mondja, hogy -12.9 fok Piliscsaba előtt, hümm ez kell nekem! Gyors falatozás után, fél hétkor már úton voltam a "katlan" felé.
(A kép készültekor még "töksötét" volt, de a gépet becsapta az utcai lámpa. Vagy passz.)
Sajnos csak egy 4 órás tekerés fért bele az időmbe ma, mert déltájban fontos jelenésem volt máshol - de erről később.
A Nap korongja a "Terranova" magasságában jelent meg mögöttem, csak reménykedhettem, hogy a hátralévő öt-hat percben nem melegíti vissza a Pazmaneumot.
Itt a napi első hágó, a Kopár csárda után (vagy előtt, ki merre nyomja).
És jelentem, sikerült! Azt hiszem betyár hideg volt, de komolyan!
A hőségriadó előtt eljutottam ide.
Elégedett vigyorra nyugtáztam helyzetemet, de nem fordulhattam vissza, mint, aki jól végezte dolgát, hiszen még csak egy szűk órája élménybringáztam.
Tovább a nagy fehérségbe!
Szerencsére a tinnyei dombok között is jól lepucolták az utat, így az látszott, sőt a kemény mínuszoknak köszönhetően "nyári" bringával (sárvédő nélkül) is boldogultam.
Másfél óra magasságában éheztem meg először. Hóban mit mást eszik az ember, mint...
... hókiflit!
De nem keveset. Szerintem legalább negyed kilót csomagoltam előre, és toltam arcomba. Nem volt egyszerű fagyos hangulatban, buci kesztyűben kihalászni a lobogó, hosszú nyakú péksütis zacsiból a számig eljuttatni az egységeket, de - mint közben, sőt már rég rájöttem - ez is egy hatásos módja a végtagelfagyás elkerülésének. Folyamatos torna: ujjak, karok, felsőtest - mert egyensúlyozni is kell, valamint láb - mert hajtani is javallott közben.
Aztán nyomtam még egy kört Dág-Csolnok-Dorog felé, majd hazafelé megint benéztem Tinnye felé, hogy a Perbál-Budajenő útvonalon hazaszáguldjak.
Most látom, hogy becsületes jegesedés indult meg az orcám árnyékos felén. Ettől persze nem riadok meg, csak jelzem észrevételem.
Naná, hogy közben megint éhes lettem! Persze, mert eltelt egy újabb másfél óra. De nem problémáztam, mert volt a tarsolyomban, azaz a mez belső, kellemesen meleg bugyrainak egyikében egy újabb negyedkilós zacskó (ha már inni nem tudtam - másfél óra után minden folyadékom befagyott):
Az az... jól látjátok: mézeskalács! Igen, a téli hosszú menetek kitűnő alkalmat kínálnak az ünnepek alatt felgyülemlett, de "csak úgy, a zabálás (unaloműzés, időmúlatás, társasági élet) kedvéért, sportember számára nem fogyasztható"nyalánkságok eltüntetésére. (Komoly készleteim vannak lefagyasztott süteményekből, melyeket "esemény" előtt felengedek és porciózok, valamint húsvéti nyulak, mikulások és egyéb csokoládé jellegű barátaik is gyakori vendégek kerékpározásaim alkalmával)
***
Nos, megvolt a mai sport adagom. Gyors táplálkozás (már megint) után kihajtattam a főváros határába, az utolsó SuperCross futam helyszínére. Ugyanis "stuff", azaz segítség (?) voltam Panyi Janó sporttárs versenyzésében. Nem vagyok egy gyakorlott "stuff", de vállaltam a kihívást.
Ez volt a depónk:
A Szervezők és Janóék elég komolyan felkészültek: pótbicaj, víz, kefe (Ebből a Szervezőség is biztosított egy szettet - hurrá!) ugyanis laza agyag borította a pálya felső pár centijét, így számítottunk egy kis dagonyára, mely szerencsére elmaradt. És még olajok, kenőanyagok, tisztítókencék, szerszámok, rongyok, melyek pedig a raklapot borították.
Tájkép csata előtt I.
Tájkép csata előtt II.
Én Janó bicajával a - kezdetben - két irányból megközelíthető depó hol egyik...
... hol másik...
... oldalán álltam.
Ehhez a feladathoz azért becsületesen felöltöztem - dupla gatya,, négy pulcsi, mellény, és ezt az egy órát is kibírtam. Mi van most télen? Nem fázok. (Bezzeg az előző két-három tél... eszembe ne jusson!)
Közben Tibibá is megjelent egy barátjával. Végre nézők is vannak egy versenyen, nem csak versenyzők, segítők és családtagok!
Mondjuk a tömeges nézői belépődíj szedésének lehetőségétől még messze voltunk...
Nem úgy a pályától, melyen irgalmatlan versengés, szélén pedig brutális szurkolás ment:
És csemegét is kínáltak hozzá a kedves "hostess" lányok:
Éppen nem kértem belőle, mert tudtam: ami késik nem múlik!
A versengés közben rendben lezajlott:
Én meg hazaindultam, mert kezdett korogni a hasam. És ki találja ki, mi várt rám odahaza?
Először is egy jénai tálnyi gőzölgő fehérje, azaz garnélarák.
Te, ne legyél olyan morcos, mert kibelezlek!
(Nem) eszem a fejedet!
És végül a megérdemelt zsírszázalék - ami miatt nem fogyasztottam a kenyeres verzióból, s amivel befejeztem a mai komplex dínom-dánomot (test, has és lélek edzését):
További jóltáplált, szép estét Mindenkinek!
