Ki (nem) nyert ma?
Ez egy jó kérdés. Kiegészítem magam, hogy mit nem? Akkor már tudok válaszolni.
Versenyt én biztos nem nyertem most. Kihagytam a Kishegy kupát... ejnye már! Ekkora szégyent... Pedig, hogy készültem! Mire kenjem, kire kenjem a meghátrálást?
Oké... az időjárás. Na, legyen. Tényleg, hetek óta prognosztizálják erre (pont erre) a hétvégére a következő tavaszlegdurvábbfrontját. Mint legutóbb a Zselic Maratonra. Akkor nem jött be, hátha most sem. Azért ez most komolyabb viharnak ígérkezett, s már szerda óta nézegettem az előrejelzést... ami nem sokat változott: eső érkezik hajnalban, jó sok és pont oda:
Még a kommunikációs csatornákon is ment a riogatás, hogy lehet, hogy verseny sem lesz. Én meg annyira lelkes voltam, hogy még hozzá is szóltam, hogy legyen!
Minő közjáték - szombaton már volt egy verseny!
Tibibá kiabál a pultból, hogy nézzünk már ki az utcára, mi folyik ott? Persze azt nem tette hozzá, hogy "szakmába" vágó események történnek... Hát, képzeljétek pont a bolt elől "rajtolt" a V4 Országúti Kerékpárverseny!
Ilyen kellemes hangulat uralkodott a Szilágyi Erzsébet fasor közepén:
No, a "Pro" sportoló, attól "Pro", hogy bárhol, bármikor "tud"...
A fiúk le is vezették a lassú rajt keltette "feszültséget" - egyenesen a villamos/buszmegállóba... Mi meg csak lestünk...
Aztán még elhúzott pár csapatautó, neutralkocsi, rendőrmotoros és mentő, s visszatért a nyugalom a környékre.
Mi, Balázs Úrral - mert Ő is versenyezeni szándékozott vala vasárnap délelőtt - pedig a monitor mögé, de most már nem az előrejelzést, hanem a pontos, pillanatnyi helyzetképet kezdtük el böngészni, s közben latolgattunk....
Esik-nem esik, sár-por, szeret-nem szeret... alapvetően abban maradtunk, hogy este, reggel telefon, sms, e-mail, fax, telex, cb, urh, walkie-talkie...
Este, 21:30 magasságában úgy áll a helyzet, hogy megyünk. Időpont megbeszélve, energizálás... az csak úgy, ahogy mert azért volt bennem valami, ami azt súgta, nem lesz ebből semmi. Mármint vagy verseny nem lesz, vagy utazás, vagy... A család, mint legfőbb support, már jó előre lemondta a részvételt, a várható orkán miatt. Szombat hajnalban/-ra pedig még én is amellett döntöttem, hogy egy kiadós mtb edzést végzek "A" Mátéval, a szokásos verseny előtti "Leg Opener" helyett... elveimmel ellentétben.
Reggel 6:30-kor jön is a hívás, hogy 200km/h-val fúj a szél, esik... lehet, hogy verseny sem lesz. Hopp, én meg most "lájkoltam", hogy a szervezők már kint vannak a terepen a tragikus időjárás ellenére is... Oké, nem megyünk. Esetleg Mátra? (Ezt még én vetettem fel szombaton, vasárnapi verseny-alternatívának... úgy látszik, tényleg nem akartam ezt a versengést. Pedig de! Akartam...) Hát... azt meg erőnléti differenciák miatt inkább nem. Mármint nem együtt.
A lényeg, 7-kor már nyomtam a gázpedált Gyöngyös felé. S közben szidtam a fejem, hogy egyáltalán miért kell nekem bicajozni ma? Végig szakadt az eső, alíg bírtam a kocsit a sávban tartani a szél miatt...
De, egyszercsak!
A hegység lábánál felszárad az út, s megnő a látótáv - egészen a hegyekig! Vannak csodák! Megtaláltam az ország egyetlen csapadékmentes, porszáraz területét?!
Egy bizalomgerjesztő helyen le is teszem a járgányt, s másodpercek alatt pattanok nyeregbe.
Vicces, de a kocsi belseje egy ilyen, "egyszerű" bringázás alkalmával i úgy néz ki, mint ha egy csapat versenyző táborozna benne:
Kis vasút spotting - járművek nélkül...
Aztán irány a hegy - körülbelül 800m szint egyben! No, én ezt szerettem volna ma nyerni!
Egy újabb edzésnapot, jó adag wattal megspékelve! Ahogy angolosan mondják: "Good chunk of training"... S a szombati montizással együtt már tényleg jókora terjedelemről van szó!
A nehezebb feladatokat teszem az elejére, hogy kvázi frissen (Ugyan már...) letudjam őket, utána meg jöhet a lityi-lötyi (A fenéket!)...
Ha belegondolok, még jó, hogy nem versengtem ma. Annyira nem voltak frissek az alsó végtagjaim...
Mátraházán egy kukkantás a parkolóba, hátha ott van Balázs Úr!? Valamelyik büfénél...
De nem láttam Őt...
Felkanyarodok Kékestető felé, közben ábrándozok...
Egyszer én is voltam ott, bent... MTB-szakmai/szakági megbeszélés volt. Kétnapos. Bringa nem volt.
Intervalok vannak. Akkor intervalok sem voltak.
Lassan csúcsrajárok. Még látok...
Aztán egyre kevésébé, de legalább ez a 32 méter dózer boldogít!
Biztonsági fénykép, hogy tényleg itt jártam, kemény vagyok; míg a többiek vagy dagonyáztak, vagy nem...
Huhh, megvolt az első kör, irány Markaz, most jön az élvezeti része a napnak!
Tudom ám a járást, megyek a Markazi-kapu felé, fel a felhők fölé. A temető mögött haladok el, az aszfalt elfogy, lesz belőle ex-aszfalt... A táj meg olyan, mintha az "Élet az ember előtt" című, remek könyv viharábrázolásait innen vették volna alapul...
Tó, tározó, hűtő... Szerintem én anno, gyerekként még horgásztam is arrafelé...
Mekkora élmény volt az 8-9 évesen!
Most inkább magamban préselem magamat...
Piszkosul félek, hogy el ne vágódjak a makadám (se) úton. Ha megint megreccsentem a bordámat, szétszaggatom bordaközi izmaimat, mint tavaly októberben, akkor...
Közben ugyanis utolért némi csapadék, vagy belemásztam egy ködfoltba, felhőbe..., nem is tudom eldönteni. Az a szabad szemmel észre nem vehető, de bőrig áztató fajta... Szerencsére hamar (45 perc) alatt felérek, s már csak le kell érni. Igaz, a hegy túloldalára, ahonnan meg még vissza kell majd jönni - az lesz a szép feladat!
Nem nagyon látok, rettenet csúszik minden, majdnem elütök egy nyulat... Megjelent az ex-aszfalt, de nem tudom, hogy örüljek-e neki?
Úgy látszik, a mátrai mellékutakat, dózereket szárazon, melegben, csak és kizárólag a Mátra Maraton alkalmával van lehetőségem gyakorolni...
Sebaj, nyerem a rengeteg tapasztalatot a lehetetlen helyeken való sietős kerékpáros közlekedés kapcsán!
Az utolsó hegy Parád-Mátraháza között meglepően jól esik (nem az eső)! Pedig azt hittem, hogy teljesen átfagyok az előző hosszú lejtőn... úgy tűnik, mégsem.
Mátra-nyeregnél már tudom nincs sok hátra - felfelé. Amúgy meg bírnám... mennék. De mennem kell haza is, egyáltalán örülhetek, hogy ellóghattam erre a délelőttre!
Megint beézek a parkolóba... hátha... de sehol senki...
Gurulás, jelképes átázás, majdnem teljes átfagyás - ez kell a végére!
A hazaúton Budapest határában minden porszárazzá válik. Oké, szél az van becsülettel, szárít... Mi lehetett a versenyen?
Otthon viszont már tényleg várnak.
Meleg (pulyka)nyakleves...
Aztán látom, volt verseny... Sár meg nem valószínű - legalábbis a menetidők alapján. Na, kellett itt hallgatnom más tanácsaira...! Persze az is benne(m) van, hogy már nincs igazán kedvem legyalázni a technikát, ruházatot, magamat... Bezzeg régen! Hmmm... az már bizony rég volt...
De nincs (n)agybaj! Nyertem ma én is! Versenyt tényleg nem, már az elején megmondtam... de azonkívül viszont mennyi mindent!