Kinn is vagyok, benn is vagyok
Mármint a városból... vagy városban... Oké, ezt minden gyakorló bringás, hetente többször is elmondhatja magáról.
De hova a viharba igyekszem az Erzsébet-hídon, a szombat hajnali félhomályban. Persze, hogy a helyszín a fura, nem pedig az időpont. Hát, átmentem a "túloldalra", Pestre - ahol amúgy nagyon ritkán járok, hát még bringával - tekerészni egyet. Ugyanis találkozóm volt egy régi barátommal - Krisztiánnal:
Együtt jártunk különféle iskolákba és együtt kezdtük a hegyikerékpározást is, még 1991-ben. Együtt léptünk be a Yeti SC-be és versenyeztük ott végig az 1994-es és 1995-ös szezont:
A fenti kép 1994. szeptemberében (de az is lehet, hogy októberben) készült Csillebércen, az utolsó cross-country ob futamon... nem sokat változtunk...
Aztán együtt léptünk ki akkori egyletünkből, s lettünk alapító taggá egy-egy ma is funkcionáló sportegyesületnek:
1996-ot írunk és Sopronban járunk, akarom mondani vedelünk épp...
Ja, nem is! 2013-at írunk és Nagytarcsát közelítjük ezen az őszi reggelen. Momentán nem versenyzünk.
Krisztiánnak - mondjuk úgy - kimaradt pár szezon, de mivel a kerékpár és a kerékpározás örök szerelem (Mi más lenne, ugye?), végre visszakászálódott a nyeregbe, és megint együtt nyomtuk!
Ennek örömére, átmenetileg még a nap is kisütött!
Isaszeg, Pécel... sosem jártam még errefelé... ha itt letesznek, tuti, hogy nem találok haza.
Emitt meg talán Rákoscsaba környékén járunk?
Aham, ez itt a Naplás-tó, amiről azt hallottam, hogy környékén néha házi-mtb versenyzés zajlik. Hogy mik vannak!
Krisztián igazán a kedvemre tett - belecsempészett egy kis dózert az (aszfalt)út végére:
A téli "setup" része a cyclocross kerékpár üzembe helyezése (a neon fejvédő viselése mellett), így Jake (és én is) elemében érezte magát!
Bő másfél órás együtt kerekezés után elbúcsúztunk, én még elmentem egy bő két órát átmozgatni... tehát vissza a városba...
A hátam mögött látható építmény sajnos nem nekünk készül... de az biztos, hogy szép nagy lesz.!
Második átkelésem a Duna felett...
És első a sínek alatt...
Hogy megkezdjem a szerpentinezést - először kicsiben:
Majd nagyban:
Mindezt azért, hogy másodszor is kijussak a városból, de most már a budai oldalon...
A háttérben a "hazai pálya" sziluettje körvonalazódik:
Lassan kanyarodok visszafelé... Nagy örömömre még egy röpke "gravel" (dózer) szakasz körvonalazódott előttem a nap végén:
Az utolsó előtti lejtő, a "nemszeretem" kerékpárúttal...
A fejem felett tornyosuló, potenciális viharfelhőket sem szeretem, így - tudatos sportolóként, mintegy levezetésképpen - az utolsó negyedórában rendesen beleléptem a pedálba
S mivel, ki korán kel az korán is érkezik haza, 10 után nem sokkal már a nyújtó gyakorlatsoromat végeztem a szőnyegen (no, erről nem kaptok fotót...)!
Mi ebből a napból a tanulság? Az, hogy átmenetileg lehet ugyan szünetelni, végleg abbahagyni azonban nem! Fel a fejjel és a pattanás a nyeregbe, aztán tessék nyomni azt a pedált keményen!