Mocsok idők

Archívum - Mocsok Idők - 2014 február 2.

Az idei tél eddig kegyes volt hozzánk. De most kezdi megmutatni az igazi arcát, arcait...

Kezdődött az egész azzal, hogy január utolsó szombatjának hajnalán betyár hideg lett. Sőt, annál is hidegebb. Például belém fagyott a... akarom mondani rám... mégpedig a dzsekim és a thermo felsőm közé az... az izzadtság... Nagy hókristályok formájában recsegett az alkaromon:

Aztán rá kellett eszmélnem, hogy megettem kenyerem javát. No, ez nem az életkoromra vonatkozik, hanem arra, hogy az ősszel szüretelt nem kis mennyiségű almaállományom, az utóbbi napokban erősen fogyatkozni kezdett...

Hja, aki kenyér helyett (húsokhoz, sajtokhoz, diófélékhez) vagy pont kenyér mellé (reggeli gyanánt) napi 1-2 kiló almát elmajszol...

És végre itt a tél első áldozata (aki már a második, mert a Gore kesztyűm is kilehelte a lelkét még november-december magasságában) - a jó öreg P.I. AmFib kesztyű. A Pittard's bőr tenyeret egyszerűen feloldotta a folyamatos nedvesség, s kitüremkedett alóla a szigetelő nejlonzacsi anyag. Esélytelen volt megvarrni...

Vasárnap hajnalban még hidegebb lett, talán -7 is volt mifelénk. Nagyon fáztam, de elmentem 3 órát kergetni Szél Úrfit itt a környékbéli dombokon. Hogy ne fagyjak koppra, úgy nyomtam, hogy majd kiestek a szemgolyóim. Már hazafelé tartottam, mikor találkoztam Bacsek sporttárssal, aki láthatta rajtam az elmúlt órák küzdelmét, mert egy életmentő fóliát (vagy dzsekit) akart rám adni a Szépjuhászné magasságában. Szerencsére nem volt sok hazáig, így megköszöntem kedvességét, aztán - és csak azért is - még felmentem a hegytetőre, jobbra el.

Kedden sikerült egy jó 3 órásat dózerezni, nem is fagytam meg, de szerdára eljött az, amire minden gyerek várva vár(t): a hóvihar!

Természetesen nem üldögéltem tétlenül odahaza, hanem nyeregbe "pattantam", aztán csak fogni kellett a kormányt, meg húzni a fékeket... már megint 3 órán át... (Mi lesz itt idén, ha csak 3 órásakat edzegetek...?)

Szegény Sursee (ez a márkája a téli vasnak), igyekszem karbantartani azért, nehogy ő legyen a második téli áldozat.

Kapott például szép aero küllőket és egy darabból esztergált fogaskoszorút:

Teli, időfutam lánckerekeket és első váltót:

Tapered fejcsövet és aero-kompakt féktesteket:

Ezen a szerdai napon én is kaptam valamit. Egy telefonhívást a boltból, miszerint sürgősen be kell esnem... de nem munkaügyben....

Az alábbi "szerény" 4db fahéjas brutálcsiga Endre barátunk újévi jótéteményének pár százaléka. A többiek meg oly kedvesek voltak, hogy még a szabadnapomon is gondoltak rám, s mehettem (csütörtökön) felmarkolni az adagomat. De baj van... 4 ilyen csiga = 5 óra tekerés... Mit volt mit (t)enni, a péntekem ráment a csigák kerékpározás közbeni, óránkénti gyakoriságú eltüntetésére.

Nem lesz nehéz kitalálni, ki is készültem attól a naptól. Ja, meg az előző nem tudom hánytól. De a péntek azért nagyon extra volt: -1 - -2 fok, ónos eső után közvetlen indulás, aztán nemsokára rájöttem, hogy télen vigyázni kell az orkán erejű hátszél nyújtotta kényelemmel és nem szabad 2 órán keresztül egy irányba vitorlázni, jó messze, el a várostól, mert utána fejbe csap a hazaút(on). Hát, kérem... volt is vánszorgás visszafelé... inkább nem részletezem. Még jó, hogy volt nálam csigából egy pár... Tetézte az egészet, hogy az úton néha folyamszerűen hömpölygő sós-ónosesőlé teljesen kimosta a láncomat féltávra... (persze a szél is segített a szárításban), s amikor nem volt vízkenés-utánpótlás, akkor nagyon-nagyon nehézkessé vált a tekerés. De jött a megmentő elhajított olajosflaska az árokparton Lovasberény és Csákvár között. Mint tudjuk, minden palackból ki lehet még nyerni egy-két korty/csepp valamit. Nem volt ez másképp most sem. Türelmesen vártam, s hamarosan megjelent a fekete arany. Nem tudom, hogy motor-, motoros fűrész, sebváltó-, fék-, hidraulikaolaj volt-e, de edzést és ezzel életet mentett az a kupaknyi, amennyit ki tudtam könyörögni a tartályból. Fú, utána vagy 10 percig (amíg csak félpofaszél volt) úgy ment a bicaj...!

Egyébként már menet közben elkezdett csöngeni a bal fülem (is), estére még előjött a sportos - 3 napos torokkaparás-orrdugulás-tompafejérzés-orrfolyás tünetegyüttes, másnapra a tervezett regeneráló kerékpározás pedig sikeresen alulmúlt minden eddigit. K.O.

Na, majd vasárnap vagy vasárnapra helyrerakom magam!

Szokásos edzőtársammal egy 3 (és fél!) órás menetben állapodtunk meg, virradat után. De közbeszólt az időjárás. Sajnos ez nem ért meglepetésszerűen, mert már jó pár napja riogattak az ónos csapadék hétvégi esélyességével. Be is jött nekik, azannya!

Hajnali 6-tól időkép és időjárás figyelés, aztán reggeli tekerés storno. Talán később, dél magasságában, mikor elvonulnak a fellegek, kicsit emelkedik a hőmérséklet és elolvad az ón?

Kínlódtam is 10-11 óráig, közben jött az sms, hogy barátom már a görgőről szemléli a világot. Én meg a hűtőbe szemléltem bele, de nem kellett volna... Valaki már megint merényletet követett el ellenem... ejj, ezek a szülinapok...

Mi következik ebből?

Az, hogy mennem kellett, mert megettem a fridzsiderbéli találmányt... vagy leleményt...

Miután kiegyensúlyoztam a házból, a ripityára sózott aszfaltutakon már egyből jól éreztem magam. No, nem sikerült még kipihenni a sorozatos túlterhelés fáradalmait, de legalább nem csúszott ki alólam a bicaj és végre a szél sem fújt el. A terv az volt, hogy síkra szállok, kevés fékezéssel is járható, kanyar-, villamos/vasúti sín és megállás mentes sportolást hajtok végre, legfeljebb két órában, a regeneráló intenzitás felett egy picivel (mert hát két óra az már "állóképességi időtartam" ugyebár), mondjuk Szentendre felé meg vissza.

Kezdetben még hanyagoltam a kerékpárutat, inkább megízesíttettem magam...

Oda én nem merek felmenni...

Kievickéltem a városból - ez volt az egyetlen 180 fokos visszafordító:

Aztán egyszer csak elkezdett száradni az útpálya:

Ja, hogy a híd alatt porzik...? De vicces vagyok.

Porzott másutt is - nem is tudom mit riogatták itt a jónépet?! Amúgy meg tudom, mert a rádió mondta reggel, hogy például Pilisszentkereszt és Dobogókő között lezárták az utat, mert teherautó borult az árokba. Nem is álmodtam hegyre menésről... jók ezek a szélfútta, szélszárította eldugott aszfaltok a város peremén. Ja, meg regenerálok, azaz nem, csak lazán alapozok - azt meg nem lehet hegyre, nem, nem!

Ott vannak a hegyek, biztonságban a hátam mögött, én pedig vonulok haza, biztonságban, a nagy folyó mellékén...

Reggel még nem gondoltam volna, de az utóbbi 9-10 nap legkellemesebb (főleg időjárású) bringázása volt a mai!

Pünkösdfürdőnél, a Szentendrei út felől elém vág egy rózsaszín mezes figura. Hasonlít valakire... Na tessék - görgőzünk mi? Aha, zugedzünk!

Közelebb megyek - majd kipörgettem a tüdőm, hogy utolérjem - s hoppá, Ő nem az, akire elsőként gyanakodtam... de tudom ki! Mielőtt elkezdtem volna az ordibálást, hogy szia Tu...

... ismerős a mez, bár új a dizájn (De szép háromszögek!) és ismerős a mozdulat?

Bal kéz orrhoz, egyik lyuk befog, másik kifúj... Kösszép, legközelebb esernyőt is fújjál!

De nem vagyok ám haragtartó, s felül sem fogok már fertőződni, így aztán Tukival jót mulattunk az eseten!

Csak annyit, hogy Ő 3 óra (szabadtéri) tekerés végén járt már... Basszuskulacs, hát nem beelőztek... korábban indult, mint én - ez aztán az "égés"! De bátraké a szerencse!

Azzal nyugtattam magam, hogy pihenős időszakom van, regenerálok, lazán alapozok, csak nyugalom, nyugi...

A levezetés alatt találkoztam kedvenc hókotró-sószóró járgányommal és meglepetésemre a kerékpárút is kizöldült:

Lehet, hogy valami stadionépítésnél feleslegessé vált pár mázsa (mű)fűmag? Aztán én nem nagyon ismerem a zöldkőkerékpárra, kerékpáros ruházatra és kerékpárosra gyakorolt (fizikai-kémiai, rövid- és hosszútávú) hatásait, de reménykedem, hogy a hazaérés utáni gyors felszerelés takarítás/nagymosás/fürdés megmentette a menthetőt.

Az utolsó kilométereken bebizonyítottam azért, hogy a fedett hely nem jelent feltétlenül száraz útfelületet: