Öcsi története
Új, mesés hatású, antioxidánsokat tartalmazó, házi receptúrás energiafokozó készítmény? Á dehogy! Tessék csak figyelni!
Magyarázat meg ugye mindenre van?
Nem estem kétségbe én sem tegnap este, mikor hazatrógeroltam Öcsit.
Mi öreg elitrészerek már a 90-es évek közepe óta tudjuk és jópárszor át-/megbeszéltük, hogy az a legegészségesebb, ha az ember fiának - ha tehetős - a versenyzős bicajból van otthon még egy, vagy - ha nem annyira tehetős - legalább egy replikája akad. Ha még 8-10-12-24 órás - meg általában saras - versenyekre is eljár? Hohó! Ez kell neki! Ugyanaz a geometria, beállítások, esetleg egy kicsit nehezebb alkatrészek, hogy legyen mitől erősödni, és ne a csúcstechnológia kopjon... tetszik érteni, nem? (És a gyűjtőszenvedély, arról hallgatunk?)
A délután egy részét postai sorban állással töltöttem, volt időm elmélkedni ott és az oda-vissza tartó 10 perces úton is. Persze, hogy volt. Mindig van... valami... Hát, jól kiötöltem, hogy kell nekem egy ilyen "replika" dolog.
Mondanom sem kell, hogy a raktárban ráleltem Öcsire. Nem kellett sokat kutakodnom, mert én hordtam be két napja és jól eldugtam. Spejzoltam. Magamnak!
Este, zárás után életet leheltem belé...
... ajjaj, csak majdnem így (bár a színük hasonló...), hogy a reggel már kedvenc, új off-road remote kerékpárutamon érjen vele, Nagykovácsi mellett...
...akarom mondani a szántóföldön, a kerékpárút mellett:
Az az! Jól tetszik látni! Öcsi egy kerékpár. Egy 29er, és Scott - idén ebből áll az arzenál!
Nem kell aggódni, nem nyertem a lottón. Egy aluminium vázas Scale 29 Comp kerékpárról van szó. Ez nem karbon! Ha nem tudtam volna - a matt szürkés-fekete szín vagy a hegesztések komoly eldolgozása miatt, esetleg (dobozának) megemelése során - magamtól rájönni...
... akkor a feliratok segítettek volna:
Ki hallott már D-Forged karbonról? Én nem. Igaz, alumíniumról sem - eddig:
Itt a tetőgerenda is, szép szál, ahogy megszokhattam:
Ennek a szövegnek egy része kicsit félrevezető:
Igaz, a váz nem lehet nehéz. Cserébe a villa:
"Heavyweight" - nagy szerencséje, hogy szép, könnyedén működik! Teljesen lineáris a rugózás (nem keményedik a rugóút vége felé), pillesúlyommal is sikerült már a felkoppanás határát súrolni. Remélem télen, mikor sok munkája lesz, majd megfagy... vagy be! A lock-out a mechanikus fajtából való, érdekel, hogy blokkolva is fel lehet koppantani. Vagyis lehet vele kopogtatni... érdekes hangokat produkáltam ma reggel ezzel a villával. Csillapítás zsír-súrlódás elven működik, szerencsére nem rúg ki, így a karom sem szakadt le. Próbáltam ugrabugrálni (már amennyire tudok), jópofa érzés, mikor kilő felfelé (engem).
A csövek ugyanúgy görbülnek, mint a karbon váz esetében:
A nyeregvázcső mögött megbúvó faág a kitámasztás, illetve a természet szerves része, nem a kerékpáré!
A meghajtás Octalink középcsapágyon nyugszik. Lehet rá mondani akármit, de szerintem kellően merev és nagyon tartós. Alacsony költségvetésű téli-, edző-, strapa-, pót- stb. kerékpárhoz ideális:
A váltórendszer a klasszikus (vagy konzervatív?) 3x9 sebességes, most nem ügyködtem a hirtelen megváltoztatásán. Majd, ha kopik, cserélődik, aminek kell. Külön örültem az SLX Shadow hátsó váltónak. Nagy kedvencem az SLX sorozat. Az XT első váltót már én operáltam fel, nem szériaalkatrész, csakúgy, mint az 540-es Shimano SPD pedálok.
A "cockpit":
Ugyanaz a kormányszár- és kormányhossz, szélesség (ugyanaz a kormányszár, majdnem ugyanaz a kormány: ebben Pilot T, a karbonban Pilot Hot Rod van). Nem is éreztem különbséget mikor nyeregbe pattantam ma hajnalban. Jó, a gyorsulásban igen, de az más lapra tartozik.
Régi favoritjaim a Sram Rocket Trigger váltókarok, mellettük a Tektro Draco hidraulikus fékek karjai. Specilaized SideWinder kellemetesen vékony és kemény markolatok.
Aki ügyes, az észrevett már más Specialized alkatrészt is a kerékpáron - hehe, nem a kulacsot, de majdnem!
A féknyergek a tárcsák (elől 180, hátul 160mm) közelében vannak (Ki gondolta volna?). Hopp egy Post-Mount rögzítés hátul (kerékgyorszár azóta szintén cserélődött Shimano-ra):
Kíváncsi leszek ezekre a Tektro hidraulikus fékekre majd télen. Már a mai 5 fokos hűsben is éreztem a felkeményedést. Tavaly is volt egy szerencsétlen próbálkozásom velük (vissza kellett fordulnom, mert be/megszorult a rendszer mínusz 3 fokban). A kinézetükkel szerencsére nincs gondom.
Ha már gyorsulás - még egy szett Rocket Ron került a birtokomba eképpen:
Nem vizsgáltam meg, hogy drótperemes-e, de erős a gyanúm. Ha más miatt nem, akkor a "gagyi" feliratok utalhatnak rá. A mintájuk szimpatikus, eddig egyszer mentem pár órát (azt is 26"-ossal) ilyen külsőkkel, most nekiállok koptatni, tapasztalatot szerezni!
A felni Alex - mi más lenne - az agyak meg Sram (Sram-nak, Scott-nak?) gyártmányúak. Majd meglátjuk!
A nyereg ment a levesbe a próbaút után, nem nekem valók ezek a gyári nyergek, sajnos.
Rövid teszt-summázat: a mai másfél órás "leg opener" gyakorlatozás remekül telt Öcsi nyergében:
Nem mondom, hogy olyan fürge, mint karbon testvére, röpülni is máshogy röpül. A 13 kiló mégsem 10.7 (és még az is lehetne könnyebb, ez meg nehezebb) de hát tudtam, mire vállalkozom. A rugózás elől meglepően érzékeny volt, tetszett, hogy minden repedést kimozog. Hátul nincs olyan nagy komfort, mint az Expert-nél, de nem is írtak ilyet. Fék fog, váltó működik - momentán ennyi elég. Remélem holnap azért nem őt kell nyüstölnöm hosszú órákon át! De a tudat, hogy megvan a "backup bike" , megnyugtat.