Országomat egy tortáért...

... majd' körbetekerem én!

Tudtátok, hogy az aktuális országtortát két sarokra tőlünk "találták fel" és készítik is természetesen?

 

Én bíz' tudom, s mint édesszájú, de (önszántából) koplalásra ítéltetett gasztro-biker szakíró (?) meg kellett találtam az alkalmat, hogy górcső alá vehessem.

 

Egyértelmű: cukros édesség fogyasztása előtt (alatt, után) tekerni kell egy irgalmatlant! Nincs mese.

Nyeregbe is pattantam és a legnagyobb reggeli csúcsforgalom közepette - mint a képen látható arckifejezésemből is kiolvasható, kerékpárút igénybevételével - kitekertem a városból.

Hogy merre jártam? Áhh, az most nem olyan fontos. Nem írom le a pontos útvonalat, a képeket is inkább ötletszerűen helyeztem el a cikkben. Azért lehet találgatni, de most nincs jutalom a helyes megfejtésért, főleg nem... főleg nem torta!

Az biztos, hogy nyomtam várost és kerékpárutat "elkerülő" utakon...

 

Értek meglepetések - ebben a városban, itt, a folyóparton nem volt egy gát vagy legalább egy töltés nemrég?

Előbb voltam lent... később voltam fent...

 

Természetesen ettem. Mégpedig - az általam mélyen tisztelt Fellegi Úr által, még vasárnap késő délután, Gyöngyösön nekem ajándékozott - ízes-magvas papucsokat:

Mivel délután, csak úgy már nem eszem ilyen extrákat, így még aznap bepakoltam őket a fridzsiderbe, mert tudtam, hogy a héten még hasznukat veszem!

Féltvánál nyomultam ártéri bringaúton... és nem sokkal később folyóparti promenádon...

 

Láttam hidat... és hágót...

 

Sok hágót...

A hágók között elszeleltem pár kis...

közepes...

és bazi..l.ik.... akarom mondani nagyon nagy templom árnyékában...

Részese lehettem egy vidéki dugónak...

Olyan, mint a pesti...

Hogy nem maradjunk vonatos vonatkozás nélkül, teleobjektívvel (3.1x zoom) lőttem "Remot Dácsiát" (jól mondom?) két teherkocsival:

Hajtottam szembe... és hátszélben...

 

Az utolsó hágóig...

Amit gyorsan "abszolváltam", s már csak egy hegy, "a hegy" megmászása követett...

A hegyről lefelé meg... na, ne már... megint egy víztorony! Most mi van? Újra Pécsett jártam?

S miután "meglett" a megfelelő mennyiségű "elégetett kalória"... (meg kilométer, hogy a menetidőről ne is beszéljek)

Megálltam. Célba értem!

Ez itt a Major Cukrászda, a Maros utcában. Ezer éve van itt cukrászüzem. Gyermekkoromból ismerem, de azt hiszem, akkor Maros néven futott. Suli után (80-as évek eleje) sokszor jöttünk ide, mert a környéken itt volt a legnagyobb fagyi választék. Például a közeli Kisposta eszpresszóban 2, maximum 3 íz volt kapható - míg itt 6-7 is. Így tudtam akár "5 gombócos vegyest" kérni, ráadásul nem volt gond a zsebpénzemből az 5x1.50,- később 5x2,- a vége felé már 5x2.50,-et kipengetni! Később volt pár év, amikor nem jártam erre, akkor nem tudom hogyan alakult a sorsa, aztán mikor a szél a Probike-ba fútt, megint "utamba esett", de nem volt túl biztató a látványa (főleg nem a kirakat, melyben pár tizenéves pogácsa és süti kornyadozott), illetve pontosan úgy nézett ki, mint anno, a megfelelő amortizáció hozzászámolásával.

S pár (ha jól tudom négy) éve új tulajdonosok érkeztek, és életet leheltek a régi helybe!

Már az első másodpercek a szívemet melengették, mert "kvázi-kerékpár-konform" a hely - azaz megengedték, hogy kinyissam az ajtót és bicajomat félig (értsd: karnyújtásnyira az asztaltól állt) bevonszolhassam.

Hogy sütizés után legyen mivel hazamenni.

De nézzük inkább a célszemélyt, vagy tárgyat, amiért öt és fél órát tekertem, síkon, dombon és hegyen!

Ő a Milotai Mézes Grillázstorta, személyesen:

Piskóta alap, pralinéréteg, dió és karamell zenés egyvelege.

És fedlapja közelről - gyönyörű grillázscsipke dísszel:

Ez meg én vagyok, majd kiesik a szemem, csorog a nyálam, de hát a fotókat el kellett készíteni!

Nem fogom ragozni: igen-igen ízletes volt. Szerencsére a szelet nem volt tolakodó méretű, így apró falatonként tüntettem el, a minőségre koncentrálva. Fincsi-nyami-üdv!

Természetesen nincs levezetés kávézás nélkül. Jófajta capuccino-val segítettem a szénhidrátok sportolás utáni szélsebes felszívódását!

Ez utóbbit tudományosan is igazolták, így ha valakit megkérdeznek - mondjuk egy vizsgálat alkalmával -, hogy miért fogyaszt kávét, akkor most már eggyel több lehetősége van okosat válaszolni, azaz:

- szereti a kávé ízét

- élénkítő hatás

- alacsony vérnyomás átmeneti emelése

- a holnapi edzésre szeretné a mai edzés alkalmával sikeresen nullára merített glikogénraktárait minél hamarabb és hatékonyabban feltölteni

Ezzel a nappal tökéletesen rehabilitáltam a hétvégi versenyzés miatt bánatos lelkivilágomat! Hogy a kapcsolódó testi felüdülésről ne is beszéljek!

Emberek! Vegyetek és egyetek országtortát!