... volt egykoron, sőt ma is az, de pár nap múlva már nem! Mert mibe is botlottam bele a tegnapi lazsálásom vége felé?
Hát egy jókora aszfaltozásba Páty és Biatorbágy között. Még villanyrendőrös-félpályás útlezárás is volt a munkálatok miatt. Végül is itt a jó idő, tavasz, választások... mármint, hogy választhatunk, ki-merre teker... ...Amúgy érdekes módon a Baracska felől induló és valahol Felcsút magasságában végződő "ösvény" is elkezdett megújulni az elmúlt hetekben - hahhh... mi lesz itt, ha...!? Ööö... izé... és ejnye-bejnye... ne kalandozzak már ilyen messzire (maximum bringával),... hisz ez egy kőkemény sportrovat! A környékről autóval munkahelyük felé küzdők biztos kiemelten értékelik, hogy a "Hell of the North"... akarom mondani "Hell of the Agglomeration" helyett "Silk Road" lesz ezentúl a reggeli program! Fú, mennyivel (gyorsabban) lehet majd például kielőzni - velem szembe lehetőleg... Remélem a 40-es táblákat kint hagyják és készülnek a forgalomlassító bordák!
No, de! A lényeg: Pátyon kockaköveket vettem észre a felkapart aszfalt mellett, alatt, helyén...
Hú, beindult a "tavaszi klasszikus" nyálcsorgásom (A hétvégén már komoly műsor várható Belgiumból), ide vissza kell jönnöm mielébb, megörökíteni a múlt eme - átmenetileg - felszínre került egy darabkáját!
Nagy szerencsémre nem végeztek ma hajnalra, s fordított irányból (Biatorbágy felől) nekivágtam a szekcióknak, merthogy azok vannak.
A vegyes-vágott-barázdás első három szekció a hidak előtt-alatt tartott:
Egy vasúti...
Egy 1-es út...
Egy... atomvillanás...
És az autópálya híd alatt megtörtént a csoda!
A negyedik szekció neve: "S lőn símaság"!
Siló és aszfaltcsík - kedvenc témáim egyike:
Tegnap errefelé volt a lámpázás, most szerencsére nincs szűkület, lehet szakítani ezerrel!
A borospincék magasságában már megjelenik az útpadka is:
Vagy az útpadka magasságában a borospincék?
Egyszer esküszöm beugrom fröccsözni ide! (Ha lehet... és édes, fehér van, kérem? Mert sajnos nekem ilyen elfuserált ízlésem van...)
A remek pályatest egészen Pátyig tart, sőt...
Semmi sőt, Pátyon a legnagyobb szerencsémre megvan még az, amiért jöttem.
Pavé, cobbles, cobblestones... azaz kockakő... szabálytalan...
... és szabályos(abb) formákban:
Áhhh, nem is ráz annyira - még fényképészkedni is tudtam:
Valamelyest reménykedtem, hátha feltűnik valami elfeledett (villamos?)síndarab is, bár nemigen tudok arról, hogy létezett-e egyáltalán Pátyon kötöttpályás közlekedés a múltban.
Ez a látvány hamarosan a múltté - én is és az autók is gyorsabban fognak száguldani. Csak a csíkot fotózhatom majd!
A szalagkorlát, az gondolom marad - azt hiszem lesz feladata...
A temlpom is maradjon, ha lehet - szeretem például a meglehetősen pontos óráját; most fél nyolcat mutat éppen - ki lehet találni, hogy (megint jó) korán idnultam:
És akkor itt "véget is ért a móka mára", mondhatnám, hiszen vége lett a felújításnak, s jött a jó, öreg, megszokott, ilyen-olyan altalaj:
Billegtem még egy kicsit, aztán hazafelé - mintegy levezetésképpen - Bicske és Biatorbágy között, a jelenlegi 1-es út melletti régi 1-esen (?) sikerült beállnom egy Java moped mögé, egy kis "motorpacing"-re:
Oké, néha - emelkedőn - megúsztam pár métert, de alapvetően jó volt az összhang a pilóta és köztem.
Itt már benne vagyok az (első) anschluss-ban:
A motoros ezt a tempót tartotta konstans - nem is rossz edzés ez, azt hiszem bele kell(ene) vennem az edzésprogramomba. De hogy?
A település határában mellégurultam (!) és megköszöntem (!!) a "segítségét", aztán nekiálltam mákos pitét nyammogni:
A boltba, egész pontosan a pult mögé beesve - s a fotó erejéig Józsi echte belga kölcsönsörét markolászva - el is kezdtem készülni a következő hétvégé(k)re:
Nem latolgatok, csak olvasok, figyelek... közben néha tekerek... ja, meg dolgozom... Hess vissza a munkába!